A 2018 május 25-től hatályba lépő adatkezelési tájékoztató részletei megtekinthetőek ITT.
A szülők egyharmada sosem mesél a gyerekének!
Nem lehet elég korán kezdeni az esti mesélést, felolvasást, már az egészen pici totyogók is lenyűgözve hallgatják a pár soros meséket, amikor alvásidőre kerül a sor. Sajnos egy új kutatásban azt találták, hogy a szülők egyre kevesebben veszik elő a mesekönyveket, és egyre ritkább, hogy elalvás előtt mesét olvasnának a gyerekeiknek.
A TomTom ezer szülő bevonásával készített egy felmérést, és e szerint háromból egy szülő sosem olvas a 0-10 éves gyerekének meséket.
Vagyis a szülők egyharmada (34%) nem talál időt, kedvet, indíttatást arra, hogy esti mesélésbe kezdjen lefekvés előtt. Az indokok között szerepel, hogy sokáig kell dolgozniuk, nincs idejük a napi teendők mellett. Az apukák rendszerint az esti munkát okolják (33%), az anyukák pedig leginkább a fáradtságra hivatkoznak (30%), hogy miért nem ülnek le a gyerek ágya mellé és nyitják ki a mesekönyvet.
Ez határozottan szomorú. Emlékszem a saját gyerekkoromból, hogy milyen fontosak voltak nekem ezek az esti mesélések, amikor pár percig csak nekem szólt a történet és elalvás előtt egy varázslatos világba röpített engem, hogy könnyű legyen az álmom.
Dr. Richard Woolfson, a kutatást vezető gyerekpszichológus szerint az esti mesének rengeteg előnye van kisgyerekkorban. Megnyugtatja a gyerekeket, segíti a fejlődésüket, felkelti az olvasás iránti érdeklődésüket, és erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot.
Egy átlagos esti mese 16 percünkbe kerül, így egy kis tervezéssel könnyen a nap részévé tehető az elalvás előtti időszakban. Amikor a szülők elkezdenek esténként mesélni a gyerekeiknek, ők maguk is meglepődnek, hogy mennyire jólesik nekik is ez a kis esti rituálé.
Nálunk már 8 hónapos koruktól kezdve van mindennap esti mese, most már 11 éve, és rám is ugyanolyan nyugtató, relaxáló hatással van, mint a lányaimra. Szeretem, hogy ilyenkor elcsendesednek, és áhítattal figyelnek a történetre, még veszekedni is elfelejtenek egymással. Ugye, hogy megéri az az esti 16 perc?
De mi van akkor, ha a szülők nem (vagy nem igazán jól) beszélik egymás anyanyelvét, ráadásul a család egy harmadik, semleges országban él? Ennek jártunk utána Barancsi Boróka pszichológus segítségével.
Egy személy - egy nyelv stratégia
„A férjem, Juan spanyol állampolgár, de már itt, Svájcban született, úgynevezett secundo. Én 2004-ben jöttem ki dolgozni, és a munkahelyemen ismerkedtünk meg. Ötéves fiunkat és hároméves lányunkat spanyol, magyar és német (svájci német) nyelven neveljük. Egyértelmű számukra, hogy van a spanyol ág és a magyar ág, és egyforma szinten beszélik mind a három nyelvet” - kezdi mesélni Lorca Adrienn.
"Juannal egymással németül kommunikálunk, a gyerekekkel pedig mindenki a saját nyelvén társalog - kivéve akkor, ha valami olyan érdekes vagy fontos, például neveléssel kapcsolatos dolgot közlünk, amit mindenképpen szeretnénk, hogy anya vagy apa is megértsen. Nehogy az legyen, hogy én A-t mondok, apa meg B-t. De azért már sokszor megértjük egymás nyelvét is Juannal, nem mindig kell rögtön németre váltanunk" - fűzi hozzá Adrienn.
"Megesik, hogy kijavítjuk őket"
"Nem készültünk fel megrögzötten a három nyelvre való nevelésre, de azt fontosnak tartottuk, hogy születésüktől fogva a saját anyanyelvünkön beszéljünk a gyerekekhez. Először furának tűnik a helyzet, de megszokás kérdése: hamar belejön az ember és a többnyelvűség természetessé válik a családban. A német, pontosabban a svájci német nyelv is hamar az életük része lett, hiszen nagyon korán bekerültek a bölcsődébe. Rafael négy, Zoé hat hónapos kora óta heti két napot tölt ott, Svájcban ugyanis csak három hónap a szülési szabadság, és ha az anyukák nem akarják elveszíteni a munkahelyüket, akkor vissza kell menniük dolgozni."
"Eleinte féltem egy kicsit, hogy a gyerekek majd belekeverednek a három nyelvbe, de nagyon ügyesek, hiszen egyik pillanatról a másikra tudnak váltani a spanyol, a magyar és a német között. Persze azért megesik, hogy nem helyesen ejtenek ki egy-egy szót, ilyenkor kijavítjuk őket, és egy kicsit ismételtetjük velük azokat. Egy kis akcentust lehet érezni a beszédükben, de ez idővel változhat.
Az is előfordul, hogy valamelyik kifejezést még nem ismerik magyarul, ilyenkor behelyettesítik azt némettel, vagy fordítva. A háromnyelvű környezet számukra teljesen természetes, mindig tudják, hogy kivel milyen nyelven értethetik meg magukat. Velem minden körülmények között magyarul beszélnek. Ha én esetleg németül szólok hozzájuk, mert azt szeretném, hogy a környezetem is megértse, mit mondok, ők ettől függetlenül magyarul válaszolnak" - mondja az anyuka.
Hiányos szókincs? Csak egy kis idő kérdése.
"Rafael kicsit később kezdett el összefüggően beszélni, mint a korosztálya. Az egyik barátja, a szomszéd kisfiú két héttel idősebb nála, és ugyan nagyobb szókinccsel rendelkezik, de gond nélkül kommunikálnak. A gyerekeimnek mindent három nyelven kell megtanulniuk, ami lehet, hogy egy kicsit tovább tart, de már most mind a három nyelven nagyon ügyesen ki tudják fejezni magukat, elmondani, hogy mit éreznek vagy gondolnak.
Vannak szavak, amiket csak németül ismernek, mert azokat a bölcsődében használják, és amikor nekem mesélnek, akkor megmondom nekik a szó magyar megfelelőjét, a következő alkalommal pedig már ugyanúgy magyarul mondják. Hihetetlen, hogy milyen fogékonyak, minden apró részletre emlékeznek!"
Mi lesz a szülők kultúrájával?
Sokan úgy vélik, a harmadik kultúrájú gyerekek anyanyelv nélkül nőnek fel.
„Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nekik három anyanyelvük van. A kultúrához való kötődés azonban nálunk még nem aktuális téma, mivel Zoé és Rafael még kicsik ahhoz, hogy megértsék, ez mit jelent. A férjemmel eldöntöttük, hogy Svájcban fogunk élni, a gyerekek itt járnak óvodába, majd iskolába, és valószínűleg nekik már ez lesz az otthonuk.
Természetesen mesélünk nekik a mi gyökereinkről is, hogy tudják, mennyire más apa és anya szülőhazájában az élet, de ebben egyelőre a magyar és spanyol meséknél, mondókáknál és daloknál tartunk. A nemzeti ünnepeket persze mindig megtartjuk és megemlékezünk, ha pedig később érdekelné őket mélyebben a szüleik kultúrája, a történelem, a földrajz vagy az irodalom, lesz lehetőségük megismerni.
Van nálunk egy magyar közösség, ahol minden második szerdán magyar óvodát, minden második szombaton pedig magyar iskolát tartunk. Apai részről is van erre lehetőség: minden szerda délután, amikor nincs tanítás, a spanyol gyerekek spanyol nyelvű iskolába járhatnak, ahova a férjem is járt. A nagyszülőket egyébként évente többször is meglátogatjuk, Zoé és Rafael számára pedig külön öröm, hogy hol Spanyolországban, hol Magyarországon nyaral a család” – fűzi hozzá Adrienn.
Mi az az anyanyelv?
Definíciótól függően az anyanyelv az a nyelv,
- amelyet életünk során először sajátítunk el,
- amellyel azonosulunk,
- amivel mások azonosítanak bennünket,
- amelyet leggyakrabban használunk,
- amelyet legjobban ismerünk.
Bármelyik definíciót is vesszük alapul, lehetetlennek tűnik anyanyelv nélkül felnőni. Más megközelítésből - abszolút értelemben - lehetetlen a szülők kultúráján kívül élni, hiszen a nyelven keresztül részesülünk a kultúrából, a nemzeti identitásból, és a családon keresztül sajátítjuk el az adott nemzetre jellemző szokás- és gondolati mintákat.
A szülővel való kommunikáció ráadásul az érzelmi fejlődés szempontjából is meghatározó. Az érzelmeink kifejezése pedig anyanyelvünkön történik a legtermészetesebben, hiszen mi is így tanultuk őket, így raktároztuk el legkorábbi emlékeinket – mondta a Díványnak Barancsi Boróka pszichológus.
Mi számít következetes szülői magatartásnak?
"Bármilyen stratégiát is követünk, ahhoz igyekezzünk ragaszkodni: elkülöníthetjük a nyelveket időben (pl. hétközben magyar, hétvégén angol nyelv használata), térben (otthon magyar, nyilvános helyen angol), helyzetek (tanulás közben angol, játék alatt magyar) vagy személyek (apával angolul, anyával magyarul) szerint.
A másik alapelv, hogy a nyelv soha ne legyen a kirekesztés eszköze: ne használjuk arra, hogy titkolózzunk vagy a másik szülőről beszéljünk a háta mögött, például Rendben, megnézheted a filmet, de apád ne tudjon róla! Amikor két alapelv ütközik egymással, érdemes fordításhoz folyamodni. Ha éppen nevelési céllal beszélgettem el a lányommal, fontos, hogy a másik fél is tudja, miről esett szó" – figyelmeztet a szakértő.
Minél természetesebb, annál jobb
“A többnyelvűség nemhogy nem hátrány, de kifejezetten előnyös mind a verbális (beszéd), mind a kognitív (figyelem, gondolkodás, emlékezet) fejlődésére nézve. Neurobiológiai kutatások bizonyítják, hogy a gyermekek a felnőttekhez viszonyítva viszonylag egyszerűen tanulnak meg új nyelveket: egy kétéves gyermek agyában másfélszer annyi neuroszinapszis (idegsejtek közötti kapcsolat) található, mint egy felnőttében, ami bőven elegendő nemcsak a második, de akár egy harmadik, vagy még több nyelv elsajátításához is” – magyarázza Barancsi Boróka.
“Egy adott nyelv anyanyelvi szintű elsajátításához azonban az ébren töltött órák legalább egyharmadát kell az adott nyelvi környezetben eltöltenünk. Egy mesterségesen nyelvet tanuló gyermek esetében ez nehezen megvalósítható. Ugyanakkor, amíg a többnyelvű környezetben nevelkedő gyermekek egyszerre számtalan forráson keresztül tanulják a nyelvet (otthon, óvodában/iskolában, kortársaktól, médián és mindennapi érintkezéseken keresztül), addig a mesterséges nyelvtanulás esetén ez egy-két (nyelvtanár/szülő, média) forrásra korlátozódik. A több forrás pedig egyben szélesebb szókincset jelent, így a többnyelvű környezetben nevelkedő gyermekek mindenképpen hatalmas előnyben vannak” – fűzi hozzá a szakértő.
Javítsuk ki a gyereket vagy hagyjuk rá?
Ha egynél több ‘abc' elsajátítására van szükség, az több energiaráfordítást, dupla vagy tripla annyi szó megtanulása pedig kétszer, illetve háromszor annyi időt igényel. Ugyanakkor a kutatások azt mutatják, hogy a többnyelvűség megkönnyíti magának a nyelv természetének a megértését, ami végeredményben javítja a verbális készséget.
Legyünk tekintettel gyermekünk önérzetére: ha állandóan kijavítgatjuk, vagy addig ismételtetünk vele egy kifejezést, amíg nem mondja azt helyesen, könnyen megtörhetjük az önbizalmát, illetve elvehetjük a kedvét a nyelvtanulástól. Ha például kérdez valamit, de nem a megfelelő nyelven, vagy helytelenül, ismételjük meg helyesen a kérdést és válaszoljunk rá. A türelem, a jutalmazás és a motiválás mindig célravezetőbb, mint a javítgatás vagy a kritizálás.
Arra is ügyelnünk kell, hogy a gyermekkel való kommunikáció során mi magunk ne váltogassuk véletlenszerűen a nyelveket, hiszen ezzel csak összezavarjuk és megnehezítjük számára a több nyelvi rendszer elkülönítését – figyelmeztet Barancsi Boróka.
A testvérek nyelvi fejlődése is eltérhet
A lányok nyelvi érése általában gyorsabb, így az életkorral járó nyelvfejlődési eltérések mellett nemi különbségek is előfordulhatnak. Emellett befolyásolhat a gyermek családban vagy iskolában betöltött szerepe (pl. fordít a fiatalabb testvérnek), a családi dinamika (melyik szülővel van koalícióban, melyik ellen lázad stb.), az adott kultúrához való kötődésének erőssége (barát, kedvenc író, gyerekkori emlékek), illetve itt is léteznek egyéni különbségek, akárcsak az egynyelvű gyerekek esetében (az egyiküknek a matek, míg a másikuknak az irodalom megy jobban).
Gyökerek és beilleszkedés
A nyelv a kultúra, a nemzeti identitás közvetítő eszköze is, erős identitástudat nélkül pedig nem létezik egészseges önbizalom. Téves elképzelés, hogy az asszimiláció (beolvadás, a származási kultúra feladása) segítené elő a társadalomba való sikeres beilleszkedést. Kutatások bizonyítják, hogy minél pozitívabb az egyén nemzeti identitása, annál erősebb kapcsolatot képes kialakítani más etnikai csoportokkal.
A kisebbségnek számító szülők saját kulturális örökségének átadását sohasem lehet elég korán kezdeni, ugyanakkor az ismeretek jellege mindig alkalmazkodjon a gyermek korának megfelelő értelmi szinthez. Így kezdődhet a különböző gyermekmondókák, versikék megismerésével, majd jöhetnek a népmesék, rajzfilmek, népdalok.
Általában kamaszkorban erősödik fel az igény, hogy megismerjük a gyökereinket, hogy honnan jöttünk, mit jelent az adott kultúrához való tartozás. Ilyenkor tehát nyitottabbak lehetnek a fiatalok a kultúrára, az irodalomra vagy a történelemre. Ugyanakkor egy ezzel ellentétes tendencia is megjelenik: rendkívül felértékelődik a csoporthoz való tartozás. Ez azt jelenti, hogy a tinédzser mindent megtesz, hogy ne legyen más, ne lógjon ki a csapatból, azaz, hogy kortársai elfogadják.
Nagyon jó áthidaló megoldást jelenthetnek ilyenkor a kisebbségi közösségi helyek (pl. a Londoni Magyar Iskola) vagy vallási közösségek, ahol egyszerre élhetik meg az adott kultúrához és a kortársakhoz való tartozást – mondja a szakértő.
Kulturális különbségek a vegyes házasságban
A nézeteltérések megelőzésében elsődleges szerepe van a szülők egymás iránti tiszteletének, kölcsönös megértésének és elfogadásának. Ha a kapcsolatban a kommunikáció jól működik, lehetőség van rá, hogy a kényes kérdésekben előre megállapodjunk: Meg legyen-e keresztelve a gyermekünk? Milyen nyelven beszéljünk otthon? Hogyan tudjuk biztosítani, hogy a gyermek mindkettőnk anyanyelvét elsajátítsa? Melyik évben hol töltsük az ünnepeket és a nyári szünetet? stb. Fontos, hogy legyünk rugalmasak és lássuk be, nem kaphatunk meg egyszerre mindent. Vitassuk meg, hogy melyek az egyik vagy másik fél számára különösen érzékeny pontok és tegyünk engedményeket a számunkra kevésbé meghatározó kérdésekben – javasolja Barancsi Boróka.
Hosszú távon is működnie kell
“A nyelvtudás fenntartását - akárcsak a megszerzését - két rendkívül fontos tényező, a motiváció és a gyakorlás határozza meg. Ha valamelyik hiányzik, a tudás könnyen elvész. Ha a kamasz cikinek érzi magyar származását, vagy a szűk családon kívül haszontalannak találja az anyanyelvét, könnyen átpártolhat a többségi nyelvhez. Míg ha erős szálak (rokonok, barátok) kötik Magyarországhoz, személyiségének meghatározó része a magyar identitás, és a családon kívül is része egy magyar közösségnek, akkor adottak számára a nyelv gyakorlásának lehetőségei - amelyek egyben motivációt is jelentenek.
Bárhogyan is éljük meg bevándorló identitásunkat - büszkék vagyunk magyarságunkra, vagy éppen kisebbségi komplexussal küzdünk, tiszteljük és elismerjük befogadó országunk értekeit, vagy dühvel, megvetéssel, gúnnyal viszonyuljunk hozzá - fontos, hogy tisztában legyünk vele: mindezen érzéseinket a gyermekeinknek is átadjuk” – figyelmeztet a szakértő.
“Nemzeti tudatra nevelésüket illetően tartsuk szem előtt, hogy a szabad akaratból meghozott döntés általában időtállóbb, mint a kényszer. Éppen ezért kínáljunk alternatívákat, és engedjük, hogy gyermekeink egy bizonyos kor után maguk döntsék el, mi a számukra legmegfelelőbb választás.
Ha azt szeretnénk, hogy megfelelő önbizalommal legyenek képesek beilleszkedni szociokulturális környezetükbe és jól érezzék magukat abban a szociokulturális közösségben, ahol élnek, tiszteljük befogadó országunkat és ápoljuk gyökereinket, hiszen azok az ő gyökereik is.”
A természet csodálatos hatása a gyerekekre
Rengeteget ülünk a négy fal között, mesterséges környezetben, és persze a gyerekeink is velünk tartanak. Ha esik az eső, már nem megyünk ki, mert elázunk. Bent maradunk, ha kicsit hűvösebbre fordul az idő, de kánikulában a légkondi is jobb, mint a tűző nap. A hétvégi fél napos kirándulás nem képes kompenzálni az egész heti irodában ülést. Nekem személy szerint egy fél óra plázázástól is fura érzéseim támadnak.
Pedig kutatások bizonyítják, hogy a természet: fű, fa, hegy, víz a gyerekeket nyugodtabbá és boldogabbá teszi. Miközben kissé furcsának tartom, hogy ehhez kutatásokra van szükség, de sajnos itt tartunk. További jótékony hatása a természet nevű gyógyszernek nem minősülő készítménynek, hogy csökkenti a túlsúly kockázatát, fejleszti a kreativitást, és segít a tanulásban is.
Az már a vég, amikor a kilenc éves lány az erdőben azért duzzog, mert nem játszhat Mindcraftot, nem is tudom, van e onnan visszaút. Úgyhogy mindenképpen előzzük meg ezt az állapotot!
Miért?
- Nyugodtabb gyerekek: sokféle megközelítésből meg lehet magyarázni, de tán a legfontosabb, hogy IGEN! - én ennek a nagy egésznek a része vagyok. Az összekapcsolódás érzéséhez nem kell feltétlenül sok évig meditálni. A legspirituálisabb emberek sokszor azok, akik reggel korán felkelnek megetetni az állatokat. Együtt élni, lélegezni az Univerzummal sokkal megnyugtatóbb, ügyesebben csökkenti a szorongást, mint bármilyen pirula. És ha függőséget okoz, akkor sincs semmi gond.
- Boldogabb gyerekek: a természet, a friss levegő, egy kis mozgás a szabadban közvetlenül felelős a jó hangulatért. Még arra is képes, hogy csökkentse a depresszió kockázatát.
- Egészségesebb: gondolom, nem kell magyarázni, hogy a D vitamin, a mozgás, a friss levegő hogyan hat jótékonyan az immunrendszerre.
- Kisebb túlsúly: a természet nemcsak a sok mozgás révén segít a súlyt karban tartani, hanem az evés, szeretet és boldogság pótló hatására is kevesebb szükség van. Bár az étvágy nő a friss levegőn való mozgástól, de csak annyira, amennyi energiára szükség is van.
- Kreatívabb gyerekek: tévedés, ha azt hisszük, hogy a kreativitást az agyonstrukturált, csilivili játékok fejlesztik a legjobban. A természetben kénytelenek a gyerekek feltalálni magukat és valami olyat játszani, amihez nincsen több oldalas leírás és 4000 darabos alkatrész készlet. A kreativitást ez fejleszti – létrehozni valamit a semmiből. Egy fadarabba belelátni bármit, bunkert építeni, koszorút fonni, ez az, ami alkotásra késztet.
- Jobb tanulók: a sok mozgás, friss levegő jobban fejleszti a koncentráló képességet, mint bármilyen foglalkoztató. arról nem is beszélve, hogy addig sem a képernyő előtt ül, ami viszont kifejezetten káros hatással van ezekre a képességekre.
Gyermekétkeztetés: 141 ezer gyerek ehet ingyen a nyári szünetben
Minden idők legsikeresebb eredményével zárult az ingyenes nyári gyermekétkeztetést támogató pályázat, amely több mint 140 ezer rászoruló gyermeket juttat ingyenes étkezéshez a nyári szünetben – írja a napigazdasag.hu. A tervek szerint jövőre már minden önkormányzat egységesen megteremti az ingyenes gyermekétkezés lehetőségét, az őszi, a téli, a tavaszi szünetben ugyanúgy, mint a nyári 11 hét alatt.
Megoldandó probléma még, hogy azok a rászoruló gyerekek is részt tudjanak venni az ingyenes gyermekétkeztetésben, akik olyan településen laknak, ahol nincs iskola. A szakemberek szerint hamarosan erre is lesz mód, és nem kell ételhordóba tenni az ebédet.
Gyurmamese
Hogy ne legyen unalmas feladatmegoldás - "most csinálj egy almát" - meséljünk, miközben készítjük az alakokat. Üljünk a kicsi mellé, és sodorgassunk gilisztát - ez megy a legkönnyebben neki. Énekeljünk hozzá: tekeredik a kígyó, rétes akar lenni.
Saját magatok is készíthettek gyurmát
Liszt, só, olaj, üdítőitalpor segítségével készíthettek illatos, színes gyurmát is, ami ugyanolyan jó minőségű lesz, mint a drága, bolti gyurma. A készítésében a gyerkőc is tud segíteni, meglásd: a gyúrást legalább annyira élvezi, mint magát a gyurmázást. Elkészítésének költsége nagyon alacsony, így még az anyagiakat nézve is jobban jártok. Receptért kattints ide: Illatos gyurma.Hasznos-e a gyerekeknek a digitális technológia?
Gábor 7 éves. Minden probléma nélkül használja a számítógépet. Rövid időn belül jobban ért majd hozzá, mint amennyire az idősebb korosztály valaha is kezelni fogja. Számítástechnikai iskolába jár, és bár a tanterv szerint elsőben még nem tanulja a gép kezelését, már otthonosan mozog az interneten – természetesen szülői felügyelettel.
„Figyelj, tudod, a teheneket mindig meg kell etetni, a füvet le kell nyírni a farmon, mert ha nem, nagyon magasra nő. De nem úúúúgy, ja, nem tudod? Hát a gombot kell megnyomni, na, nézd, mutatom. Így, látod?”
Mindannyiunk számára meglepő élmény tud lenni, amikor egy akár bölcsődés vagy óvodás korú kisgyermek teljes magabiztossággal kezeli a környezetében lévő táblagépeket, okostelefonokat vagy PC-ket. A kétezres évek eleje óta az Egyesült Államokban nevet is adtak ennek a generációnak: „digitális bennszülötteknek” hívják azokat a gyerekeket, akik számára a modern információs technológia már nem az életük később stádiumában – tehát kamaszként vagy felnőttként – elsajátítható képesség, hanem a születéstől készen kapott adottság.
Nemcsak a felnőttek állnak át egyre nagyobb arányban a mobileszközök használatára, hanem ezzel párhuzamosan az egyre fiatalabb gyerekek is. Egy, az Egyesült Államokban készült 2013-as felmérés szerint már a két év alatti (!) gyerekek 38 százaléka használ tabletet, mobiltelefont vagy e-könyvolvasót. Ez az arány az elkövetkező években pedig csak növekedni fog. Hamarosan pedig Magyarország is beéri az Egyesült Államokat.
Az egyesek számára riasztó, mások számára természetes folyamatokat látva sokakban felmerül a kérdés, hogy nem káros-e a digitális világ a gyerekek fejlődésére. Tudományos alapja az aggályoknak nincsen: a gyerekek hosszú távú fejlődését vizsgálni lehetetlen ilyen rövid idő elteltével. Abban azonban a szakértők megegyeznek, hogy jelentős különbség van az úgynevezett aktív és passzív tartalomfogyasztás között.
Egy, az Egyesült Államokban 64 ezer gyermekorvost tömörítő szervezet, az American Acedemy of Pediatrics ajánlása szerint a passzív digitális tartalomfogyasztás – például a tévénézés – túlzott mennyiségben valóban ártalmas lehet a gyermek fejlődésére, ezzel szemben az aktív fogyasztásnak, például készségfejlesztő szoftverek hatásának az előnyeire is felhívják a figyelmet. Az pedig általánosan elfogadott igazsággá kezd válni, hogy aki gyermekkorban nem jut az informatikai alapismeretek birtokába, később behozhatatlan hátránnyal szembesülhet.
A digitális élet árnyoldala is megjelent. Az internetes zaklatások száma egyre növekszik, és a kisgyerekek különösen ki vannak téve ennek a veszélynek. A közösségi oldalak használata főképp kritikus. A fiatalok körében rendkívül népszerűek, ezzel az ártó szándékúak is tisztában vannak és ki is használják. Gábor Facebook-oldalát szülei kezelik, és csak felügyelettel szörfölhet a világhálón.
Minden év február 10-én tartják a Biztonságosabb internet napja című rendezvénysorozatot, ami az Európai Unió társfinanszírozásában valósul meg. Sok hasznos tanácsot ad a www.saferinternet.hu oldal.
Veszélyes, ha egyedül netezik a gyerek!
A magyar 6-7 évesek az idő egynegyedében, a 12-13 évesek pedig több mint hatvan százalékában szülői felügyelet nélkül használhatják az internetet – derült ki a G Data vírusirtógyártó felméréséből. Pedig minden évben rengeteg gyermek válik online zaklatás áldozatává. |
Nem véletlen, hogy az informatikaoktatás ma már a fejlett világban mindenhol a tanrend része. De vannak, akik még merészebbet mernek húzni: az Egyesült Királyságban már 2015 szeptemberétől kötelező lesz programozást tanítani az iskolákban. Magyarországon is egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy minél hamarabb elkezdjenek a gyerekek ismerkedni a digitális világgal. Az elmúlt időszakban több olyan kezdeményezés is indult, amely kifejezetten programozást tanít gyerekeknek, akár hat éves kortól.
Két dolog biztosnak tűnik: az első, hogy a digitális tanulás nem helyettesíti a gyerekkel való foglalkozást, ahogy nem fogja kiszorítani a hagyományos pedagógiát sem – inkább kiegészítője annak. A második pedig az, hogy a XXI. században a modern technológia szerves része lett az életünknek, így komoly hátrányba kerülhet az a gyerek, akit tudatosan elzárnak a megismerés lehetőségétől.
Elképesztő, LEGO ihlette édességek
Talán jobb is, ha csak gyönyörködünk ezekben a nagy gonddal előállított sütikben, tortákban, cupcake-ekben és sütinyalókákban, legalábbis mi félnénk pár falással tönkretenni annyi óra munkáját. A nézegetés ráadásul biztosan nem hizlal, hacsak meg nem éhezünk közben. Még több kép!
Tényleg jobban lát majd a gyerek a sok sárgarépától!
A répa mellett azonban vannak más zöldségek és egyéb ételek, amelyek javítják a szem egészségét, lassítják annak romlását vagy csökkentik egyes, korral járó szembetegségek kialakulását. Mit etessünk tehát a gyerekkel, ha azt akarjuk, hogy egészséges maradjon a szeme?
Sárgarépát
A sárgarépa az A-vitamin előanyagát, bétakarotint tartalmaz, amely elengedhetetlen a retina egészséges működéséhez: évente világszerte több százezer gyerek veszíti el teljesen vagy részlegesen a látását A-vitamin hiány miatt.
A városi legenda szerint ezt az egyébként valós hatást tupírozta fel a II. világháború alatt a brit légvédelem a táplálkozási minisztériummal karöltve: az állították, hogy a brit pilóták az extrém magas répafogyasztásnak köszönhetően kiválóan látnak a sötétben – így szerették volna titokban tartani a sötétben is „látó” radaros felderítést a németek elől. A sárgarépától sajnos nem fogunk látni a sötétben, mindemellett a béta-karotin tartalma miatt érdemes fogyasztani – ha nem szeretjük, jó helyette a sütőtök is.
Leveles zöldségeket.
A zöld, leveles zöldségek, mint amilyen a spenót, a jégsaláta vagy a kelbimbó tele vannak antioxidánsokkal, amelyek a sejtek öregedését lassítják. A szemünk szempontjából kétféle ilyen antioxidáns, a lutein és a zeaxantin a legfontosabb: ezek ugyanis a kutatások szerint lassítják a szem öregedését, csökkentik az öregedéssel járó szembajok, a szürkehályog kialakulását és védik a sárgafolt (makula, az éleslátás helye a retinán) egészégét.
Nektarint és mandarint
Egyáltalán nem kell kétségbe esni akkor sem, ha a gyerek utálja a salátát, meg a zöld színű ételeket úgy általában: egyes gyümölcsök, mint például a nektarin, a papaja, a mandarin és a narancs szintén tartalmazzák ezeket az anyagokat.
Tojást
A tojásban is megtalálhatóak a fent említett antioxidánsok, a lutein és a zeaxantin. Emellett cinket is tartalmaz, amely a fentiekkel együtt kimutathatóan csökkenti a szem öregedését, még abban az esetben is, ha már elkezdődött az egyik leggyakoribb szembetegség, az időskori makuladegeneráció
– vagyis ne csak a gyerekkel etessük, hanem a nagyszülőkkel is! Ha unjuk a rántottát, kiváló gyerekbarát alternatíva lehet egy jó tojáskrém.
Mandulát
A mandula, meg a többi olajos mag is úgy általában, kiváló E-vitamin forrás. Az E-vitamin pedig az Amerikai szemorvosok Társaságának ajánlása szerint szintén védi a szem egészségét, megelőzi például a szürkehályog kialakulását. Ha nem akar mandulát enni a gyerek, hasonló hatást érhetünk el a mogyoróvajjal is – és itt nem a nutellára, hanem a klasszikus, amerikai mogyoróvajra gondolunk, amelyet házilag is könnyen elkészíthet.
Halat
A halak, főleg a tengeri halak magas omega-3 zsírsav tartalommal rendelkeznek, ami sok egyéb mellett a szemünknek is jót tesz. A legjobb ebből a szempontból a tonhal, a makréla, a lazac és a pisztráng – vagy ha neadjisten tablettában akarjuk beszedni, akkor a dokoza-hexa-enolsav (docosahexaenoic acid, DHA). Ha nem igazán szoktunk halat enni, úgy érezzük, túl sok vele a macera és nem tudjuk jól elkészíteni, érdemes utánaolvasni, hiszen kiváló egyszerű receptek is léteznek.
Gyerekzárak: mennyire bízhatunk bennük?
A nyáron 15 európai ország, köztük hazánk kezdi meg a lakossági forgalomba kerülő, veszélyes anyagokat és keverékeket tartalmazó termékek biztonságos gyerekzárainak ellenőrzését – közölte az ÁNTSZ.
Egy vegyi anyagot tartalmazó termék akkor rendelkezik megfelelő gyerekzárral, ha:
- a nyitáshoz szükséges erőkifejtés vagy koordinált kézmozgás miatt a kisgyerekek többsége nem tudja kinyitni
- ugyanakkor a felnőtteknek nem okoz gondot a nyitás
A kérdéses gyerekzárakat ellenőrző projektet az elmúlt hónapokban készítették elő, a felügyelők az ellenőrzéseket az év második felében végzik, az eredmények összegzése és kiértékelése pedig 2016 első felében történik majd. A biztonságos gyerekzárat megkövetelő termékek száma 2015. június 1-jétől várhatóan bővül, mivel az új jogszabály értelmében szigorodtak a feltételek.
A gyerekzár még nem minden
A kiváló gyerekzár megléte mellett a következő feltételeknek kell megfelelnie a veszélyes anyagok csomagolásának:
- nem keltheti fel a gyermekek érdeklődését (pl. a formája miatt)
- nem tévesztheti meg a fogyasztókat azzal, hogy hasonlít valamely élelmiszerhez, állateledelhez, gyógyhatású készítményhez vagy kozmetikumhoz
- a vakokat és gyengén látókat figyelmeztető, tapintással érzékelhető jelzésnek is kell lennie rajta
Ha egy csomagolás nem felel meg ezeknek az előírásoknak, akkor felfüggeszthetik a termék forgalmazását a hiányosságok kijavításáig. Ha az érintett nem tesz eleget a hatóság előírásainak, akkor 10 millió forintig terjedő bírsággal is sújtható.
A mások részéről érkező figyelem erőteljesen jutalmazó hatású. Azok a dolgok, amelyekre a szülő odafigyel, megerősítődnek a gyermekben, növekednek. Ha csak akkor figyelünk oda gyermekünkre, amikor az valami butaságot csinál, vagy mond, akkor az ilyen viselkedésformákat erősítjük meg, bátorítjuk. Hiszen gyermekünk célja szinte minden esetben az, hogy odafigyeljünk rá. Amennyiben ezt úgy éri el, hogy káromkodik, verekszik, akkor így fog viselkedni a „szent cél”, azaz a figyelmünk elérésének érdekében.
A csúnya beszéd, vagy akár a káromkodás különböző életkorokban igen különböző okból és szándékkal hangzik el a gyerek szájából, természetes tehát, hogy az erre való reagálás is erősen életkorfüggő. Ha a három évesnél kisebbekről beszélünk, akik az esetek nagy részében nem vagy alig vannak tisztában ezeknek a szavaknak a jelentésével, inkább csak ösztönösen és a környezet reagálásból érzik, hogy olyasmire találtak, amivel fel tudják hívni magukra a figyelmet.
Idősebb korban a csúnya beszéd elmaradásához vezető hatékony szülői viselkedés az, hogyha a kérdéses szavakat hallva a szülő elmondja a gyermekének, hogy amit az imént mondott, csúnya szó vagy kifejezés, zavarja őt, sőt rosszul eshet azoknak, akiknek mondják, éppen ezért a szülő arra kéri a gyermekét, hogy – ha lehet – ne használja ezt a szót. Hogyha a gyerek a csúnya szavak értelméről kérdez, jó, ha a szülő mindig őszintén, a gyermek értelmi szintjének, világismeretének megfelelően válaszol, és hozzáteszi, hogy az adott kifejezés kerülendő, mit lehet használni helyette. A legfontosabb annak a tisztázása, hogy miért mondta a gyerek azt, amit mondott. Figyelmet akart kelteni, másokat akart megbántani, vagy egyszerűen a dühét fejezte ki ilyen módon? Lehet, hogy nem fogunk teljesen egyértelmű választ kapni, de nagyjából tisztázni lehet a helyzetet.
Fontos, hogy a gyerek tudja, vannak olyan szavak, amelyekkel másokat meg lehet sérteni, fájdalmat lehet nekik okozni, és mi nem szeretnénk, ha ő ezt tenné.
Soha ne felejtsük el azt elmondani gyermekünknek, hogy minden viselkedés korrigálható! Valamint azt, hogy mi bízunk benne és nagyon szeretjük őt, és hogy elhisszük, hogy ez most nagyon nehéz lehet neki. A folyamatos szidással, csak belekergetjük magunkat és gyermekünket egy negatív kommunikációs körbe, amiből nagyon nehéz kiszállni.
Igenis, van, amit nem tudsz, azaz még nem tudod, de van rá esélyed, hogy szép fokozatosan megszerezd hozzá a lehetőséget, és a tudást.
Dicsérd okosabban a csemetéd! Már a tanulási folyamat során is dicsérd, az erőfeszítését, a stratégiáját, a koncentrációját, a kitartását és a fejlődését. Tehát, ne az intelligenciát, vagy a tehetséget ismerd el! Ha megtanítod a gyermekednek a növekedési gondolkodásmódot, akkor nőni fog a lelkesedésük, az önbizalmuk, és a teljesítményük.
Az iskolában inkább a kevésbé rugalmas gondolkodásmód a megszokott, hiszen a csemeték a képességeik tesztelésekor (felelés, dolgozat) gyakran a kudarcra összpontosítanak, és így a teljesítményük is elmarad az elvárttól.
Tanítsd arra a gyermeked, hogy higgyen a saját fejlődési képességeiben, és a tanulást lehetőségként fogják fel.
Azért növesztette haját a kisfiú, hogy rákos gyerekeknek adja!
Két és fél évvel ezelőtt , az akkori 6 éves Christian McPhilamy úgy döntött, hogy megnöveszti a haját. Rengeteget csúfolták az iskolában, és sokan hitték azt, hogy ő valójában lány, ő mégsem gondolta meg magát egy pillanatra sem, hiszen nagyon különleges célja volt. Rákos gyerekeknek akarta adományozni. A kisfiú most, két és fél évvel később vágatta le a haját, amiből 4 25 centis tincs lett, amiket Children With Hair Loss nevű alapítványnak adományoztak.
4 tipp, hogyan töltsön el a gyermekével minőségi időt:
A legtöbb gyermek akkor lesz nyűgös, hisztis, ha kifogy a szeretet-tankja, ezért légy résen, de a legjobb, ha mindig biztosítod az utánpótlást. Ha úgy is érzed, hogy egy tanács nem kivitelezhető, tégy egy próbát, mert hiszen ki tudja!
1. A tervezés mindennek az alapja
Tervezze be előre a programjába a gyermekével töltött minőségi időt! Így könnyebben tartja magát hozzá. Tarthat külön anya-estet mindegyik gyerekkel havonta/a születésnapján. Vagy ha nem is akkor, de hetente-havonta töltsön el néhány órát csak az egyik gyerekével. Ehhez vegyen igénybe segítséget. Meglátja, megéri!
Ha fontosnak tartja a gyermekkel töltött játékot –még akkor is, ha fárasztó-, akkor írja be a naptárába, vagy a telefon emlékeztetőjébe, ezzel jelzi a maga számára, hogy ugyanolyan fontos, (ha nem fontosabb), mint az összes többi napi teendője.
2. Ne utasítsa el csípőből!
Ha a gyerek hívja, de Ön épp nem ér rá, mert mondjuk épp bütyköl valamit, vagy el van havazva a házimunkában, ahelyett, hogy percekig győzködi, miért nem ér rá, próbálja ki, hogy odamegy, és megnézi, mit szeretne, de közli, hogy csak rövid időre ér rá. Ők is elégedettebbek lesznek, és a nemet tartogathatja az igazán kritikus helyzetekre.
3. Használjon ki minden lehetséges pillanatot!
Nem mindig az a lényeg, hogy órákat együtt töltsenek, inkább az, hogy a csemete érezze, csak rá figyel, még ha 10 perc erejéig is. Van olyan gyermek, aki hazaérkezés után igényli, van, aki reggel, vagy étkezések után, a lényeg, hogy ilyenkor csak vele foglalkozzon.
4. Tegye félre a telefont/tabletet/számítógépet!
Így tölthet igazán osztatlan időt szeme fényével. Legalább egy rövid időre tegye ezt meg, különösen akkor fontos, ha a gyermek hazaérkezik valahonnan, vagy mi érkezünk haza. Eleinte biztosan nehéz lesz, főleg, ha amúgy is hajlamos gyakran lecsekkolni az e-mailjeit a telefonján, de rengeteget nyer vele!
A tesztelés is segíthet a kölyöknek megismerni önmagát
És ha már egy kicsit magával foglalkozik a kölyök, segítségére lehet az az újfajta önismereti kérdőív, ami pár napja érhető el a Tehetség portálon. A kérdéssort és az értékelést pszichológus állította össze, direkt gyerekeknek.
A kérdőív úgy működik, hogy a gyerek a választásaival sok mindent elárul magáról, ezekből pedig a rendszer következtetéseket von le arra nézve, hogy hogyan viselkedik a kitöltő a mindennapokban. Nem értékeli a gyerek személyiségét, nem mond ítéletet és nem tipizál, hanem egyszerűen felhívja rá a figyelmet, hogy ha ilyennek írta le magát, akkor annak mik az előnyei – ám lehetnek hátrányai is.
Természetesen kipróbáltuk.
A teszt minden oldalon négy állítást dob fel, ezek közül kell mindig kiválasztani azt, amelyiket a legjobban, illetve a legkevésbé érez magára jellemzőnek a kitöltő. A kiválasztott állításokból alapvetően nyolc területen állít össze jellemzést a rendszer, ezek a következők:
- Mennyire független
- Hogyan áll hozzá a gondolkodást igénylő feladatokhoz
- Milyen vezető lenne
- Mennyire kiegyensúlyozott
- Milyen a kifejezőképessége
- Mennyire megbízható
- Hogyan viselkedik társaságban
- Mennyire akar változtatni a környezetén
A teszt végén a kitöltő a gyorseredmény állításait értékelheti, sőt kommentárt is fűzhet hozzá. Nem mintha ezt a végén figyelembe venné az értékelés, de disclaimerként megjelenik ez is.
Az önismereti kérdőív hangsúlyozottan nem teszt abban az értelemben, hogy nincsenek jó vagy rossz válaszok, és azt sem mondja meg, hogy a kitöltő személyisége "jó"-e vagy "rossz" (igaz, ennek nem is lenne túl sok értelme). Az egésznek annyi a célja, hogy a gyerekek megnézzék, hogy a saját válaszaikra a rendszer által adott értékelésből mit tudnak használni, mit tudnak tanulni belőle.
A tesztet összeállító pszichológus, Klein Balázs szerint a fejlesztés fő tanulsága az volt, hogy gyerekekkel és gyerekeknek csak őszintén lehet dolgozni, nem lehet idegen szavak mögé bújni, hanem át kell gondolni, hogy mit jelentenek, és mit akar vele mondani, különben elveszíti az érdekességét a játék.
A portálon emellett szövegértési, szabálytanulási és szókincs teszt is elérhető. Hát, nem könnyű egyik sem, viszont szórakoztató.
Vigye a szabadba a rövidlátó gyereket!
A szemüvegesek stréberek?
A kutatók előtt az is régóta ismert, hogy a rövidlátás összefügg az IQ-val és az iskolai végzettséggel, vagyis tudományos adatok támasztják alá a közkeletű előítéletet: a szemüveges gyerekek okosabbak. A rövidlátás ezenkívül az iskolai teljesítménnyel is összefügg: jobban teljesítenek a rövidlátó gyerekek. Ugyanakkor az összefüggés ok-okozati viszonyait illetően nem teljesen egységes a tudományos álláspont. Lehetséges, hogy a rövidlátó gyerekek nem olyan ügyesek a kültéri sportokban, a szemüknek kényelmesebb az olvasás, ezért inkább olvasnak, a sok olvasástól pedig okosodnak. De lehet, hogy épp fordítva van: az intelligens gyerekek sokat olvasnak, a sok olvasás pedig rövidlátáshoz vezet. És az sem kizárt, hogy nincs is ok-okozati összefüggés, hanem csak arról van szó, hogy a rövidlátás és az IQ is öröklődik és a két gén kapcsoltan működik, azaz együtt öröklődik. Olyan kutatás is napvilágot látott, amely szerint a kisiskolás gyerekek körében az IQ és a rövidlátás összefügg, függetlenül attól, hogy heti hány könyvet olvasnak el a gyerekek – vagyis lehet, hogy az olvasásnak nincs is köze a dologhoz.
A legelterjedtebb nézet szerint valószínűleg mindegyik fenti elmélet igaz: az IQ és a rövidlátás összefüggésének vannak örökletes okai is, ugyanakkor környezeti tényezők is befolyásolják azt. A környezeti tényezők közül pedig talán nem is annyira az olvasás, mint inkább a szabadtéri játékkal, sporttal eltöltött idő a kulcsfontosságú tényező.
Ki a szabadba!
A témában már sok kutatás született, ezek eredményeit 2012-ben foglalták össze egy meta-analízisben. A tanulmány összesen 23 kutatás adatait összegezte, amelyek a gyermekkori rövidlátás és a szabadban eltöltött idő kapcsolatát vizsgálták. Ezek közül 8 tanulmány adatait összegezve újra is számolták, így a kutatók összesen több mint tíz ezer gyerek és tini adataival dolgoztak. Az eredmények egyértelműek: minden heti egy óra szabadban töltött idő 2 százalékkal csökkentette a rövidlátás esélyét. A rövidlátó gyerekek átlagosan 3,7 órával kevesebb időt töltöttek odakinn egészséges szemű és távollátó kortársaikhoz képest.
Az adatok szerint a már megkezdődött rövidlátás további romlása is csökkenthető, ha gyorsan elkezdünk minél több időt a szabadban tölteni. A kutatók szerint tehát a válasz egyértelmű: a gyerek töltsön minél több időt a szabadban, ha pedig rövidlátó, akkor még annál is többet.
A magyarázat a szakemberek szerint a természetes fény és a távolba nézés: ez a két faktor az, amitől olyan értékessé válik a szabadban töltött idő a szemünk számára. A kutatók eredetileg arra számítottak, hogy az olvasás, számítógépezés vagy tévézés szerepe is megmutatkozik majd eredményeikben, vagyis kiderül, hogy ezek a tevékenységek rontják a látást – de nem ez történt. Az összegző tanulmány szerint csak az volt a fontos, hogy mennyi időt tölt a szabadban a gyerek – hogy a bent töltött időt éppenséggel barkácsolással, szobabiciklizéssel vagy olvasással tölti, az a rövidlátás szempontjából mindegy volt.
Evolúciós oka lehet
A rövidlátás, az IQ és a szabadban töltött idő összefüggéseire többféle magyarázat is létezik, amelyek nem zárják ki egymást – vélhetően mindegyikben van némi igazság. Egyrészt, az emberi szem evolúciója évezredekre nyúlik vissza, és ezalatt az idő alatt többnyire kültéren, messzire kellett vele néznünk – a képernyők és a széles körben elterjedt olvasás csak az elmúlt pár évtized találmánya. A képernyőn vagy papíron lévő betűk és ábrák követése a szemünktől állandó, aktív munkát kíván: a szemlencsének sokáig alkalmazkodnia kell egy fix távolsághoz (ahhoz, ami a papír/képernyő és a szemünk között van), és a szemlencsefüggesztő rostok emiatt megnyúlhatnak – ez főként a fejlődésben lévő szemet érinti. Magyarul, a szemünknek nem tesz jót, ha sokáig – naponta órákig - fókuszálunk vele a közelben lévő, fix pontra.
A másik, ámbár igen hasonló evolúciós teória szerint inkább az a baj, hogy modern világunkban nem éri elég inger a szemünket. Az inger alatt itt részben a közelre és távolra nézés folyamatos váltakozását, részben a fényviszonyok változását, részben pedig a mozgó elemeket értjük. Az őskorban ugyanis változatos, színes, mozgó környezetet kellett megfigyelnünk: dzsungelt, szavannát, benne közeli és távoli célpontokkal. A modern ember ezzel szemben állandó fényviszonyokkal rendelkező, mesterséges fénnyel megvilágított helyeken tölti idejének jelentős részét, és ehhez nem kell olvasni, elég, ha szimplán beltéren vagyunk: a szobánk ugyanis biztosan nem nyújt annyiféle mozgó, közeli, távoli, változatos látványelemet, mint mondjuk egy erdő. Ez a jelenség régóta ismert: a tengeralattjárók legénységénél is gyakori a rövidlátás, de rövidlátóvá válnak azok a kismajmok is, akiket állatkísérletben csak közelre engednek nézni.
A kültéri játék és sportok ebből a szempontból hatalmas előnyt jelentenek: ezalatt ugyanis több irányba nézünk, több inger éri a szemünket, gyakrabban kell váltani távolba és közelre nézés között és több mozgó elem is, mint a szobában. Azaz, ha egy mód van rá, vigye a gyereket ingergazdag, mozgalmas kültéri környezetbe – legyen az akár hegyi túra, akár a lakótelepi játszótér.
Felejtsük el a kettő helyett evést!
Régen elfogadott volt, ha egy várandós nő rengeteget evett, mert az emberek elhitték, hogy neki kettő helyett kell ennie, ám egy friss kutatás most kiderítette, hogy egyáltalán nem igaz, hogy a terhes nők kettő helyett esznek, sőt, ezzel inkább ártanak a babájuknak, mint használnak.
A kutatás szerint azok a nők, akik sokat híznak a terhességük során, kockáztatják a gyermekük egészségét, hiszen megnövelik annak az esélyét, hogy a gyermek túlsúlyos, kövér lesz. Ennek az esélyét tovább növeljük azzal, ha a terhesség első hónapjaiban nem sportolunk, vagy dohányzunk, mert ebben az esetben a gyermekünk 8 éves korára elhízhat.
A Texasi és a Harokopioi egyetemek közös kutatásában több, mint ötezer gyerek adatait böngészték át a kutatók, valamint interjút készítettek az anyukákkal, akik elmesélték, hogy milyen életmódot folytattak a terhességük alatt.
Mindebből kiderült, hogy azok a gyerekek, akiknek az édesanyja igencsak meghízott a 9 hónap alatt, és egyáltalán nem végzett fizikai gyakorlatot, sokkal nagyobb valószínűséggel lettek maguk is túlsúlyosak.
A kutatók arra is rámutattak, hogy minimális testmozgással, ami heti háromszor 15 perc, jóval le lehet csökkenteni az elhízás valószínűségét. Labros Sidossis professzor, a felmérés egyik munkatársa elmondta, hogy a terhesség egy olyan időszak, amikor a nők a teljes figyelmüket a testükre, egészségükre irányíthatják, tehát ebben a 9 kilenc hónapban a legjobb az esély arra, hogy elhagyják a káros szokásokat.
A kutatók arra is gondoltak, hogy egy kismama mennyit hízhat a terhessége alatt. A legideálisabb az, ha 10-12 kilogrammot szed fel, főleg a 20. hét után, ugyanis ennek a súlynak egy részét a magzatvíz teszi ki. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a terhesség során a nők szervezete elraktározza a zsírt, mert így készül fel a szoptatásra.
Tartáshibák és megelőzésük gyermekkorban
Rengeteg gyerek kezd internetezni 6 éves kora előtt
Megdöbbentő eredménnyel zárult az a kínai felmérés, amit tíz tartományra terjesztettek ki. A kutatásból kiderült, hogy a gyerekek 60 százaléka már tízéves kora előtt használta az internetet, míg 23,8 százaléka az iskolába kerülés előtt is böngészett a világhálón. A hatéveseknél fiatalabbak aránya egy évvel korábban még 17,5 százalék volt, 2011-ben pedig 15,4 százalék.
A felmérésből az is kiderült, hogy a gyerekek mire használják az internetet. A városban élő fiatalok főleg online játékra, zenehallgatásra és a közösségi médiában üzenetek küldésére, illetve online társalgásra fordítja a számítógép előtt töltött idejét. A vidéki gyerekek esetében az online beszélgetés nem népszerű.
Kínában nagyon súlyos probléma az internetfüggőség, amivel a családok, a társadalom, de az egészségügy sem nagyon tud mit kezdeni. A helyzet komolyságát jól tükrözi az, hogy Kínában akadt olyan tinédzser, aki belehalt az internetezésbe, mert annyi időre sem állt fel a gép elől, hogy egyen és igyon. Az ázsiai országból olyan hír is érkezett, hogy egy ember a nyilvános internetkávézóban fordult le holtan a székről.
Egy internetfüggőségről szóló filmből olyan sokkoló dolog is kiderült, hogy vannak olyan betegek, akik inkább bepelenkázzák magukat, csak ne kelljen a vécé miatt otthagyniuk a számítógépet.
A kétségbeesett szülők a végső elkeseredettségükbe, olyan magánintézetbe viszik, vagy csalják el a gyereküket, amelyből több, mint száz található az országban, és nem ritkák az illegális rehabilitációs központok sem.
Ha a szülők nem értenek egyet a nevelésben
De ennél még sokkal kényesebb kérdés, mi van, ha már megszülettek bizonyos válaszok, a szülőtárs azonban másképp vélekedik. Szerinte probléma, ami szerintünk nem, vagy éppen fordítva, esetleg a miénktől eltérő eszközökkel nevelne.
Nem baj, ha vannak nézetkülönbségek a szülők közt, elvégre két szülője van a gyereknek, nem kell, hogy egyik a másik klónja legyen! Mindenki a maga személyiségével van jelen, persze, hogy egyikük szigorúbb, a prioritás is máshova eshet bizonyos kérdésekben: egyiknek szívügye az egészséges életmód, a másiknál inkább belefér a nassolás, egyik ragaszkodna a teljes képernyőmentességhez, a másik szerint valamennyi rajzfilm belefér stb.
A legfontosabb: nem kell megijedni, ha vannak különbségek akár temperamentumban, akár bizonyos helyzetek megítélésében, mert ennek így kell lennie. Szinte nyomasztó is, ha a két szülő szóról szóra ugyanazt szajkózza, ez megkérdőjelezi a hitelességüket, robotszerűvé teszi őket, noha a gyereknek hús-vér szülőkre van szüksége.
Azonban a mögöttes értékrendben fontos az összhang! Utólag már nehéz kezelni a helyzetet, ha komoly különbségekre derül fény, szerencsés esetben olyan párt választ az ember, akivel azonos értékeket vall. Nem is az a lényeg, hogy vallási vagy politikai nézeteik azonosak legyenek, hanem azok az irányelvek legyenek közösek, amik az otthoni légkört leginkább meghatározzák.
Például nem mindegy, hogy mit gondolnak az emberi boldogság útjáról. Valódi ütközést fog okozni, ha egyikük a „teher alatt nő a pálma” elvet vallja, és úgy véli, minél hamarabb a felnőtt világ kihívásaival kell szembesíteni a gyereket ahhoz, hogy sikeres legyen az életben, míg a másik szerint hagyni kell szabadon, és engedni, hogy nyugodt, biztonságos közegben kibontakozzon.
Nem mindegy, hogy mi az első: a gyerek boldogsága, vagy a környezethez való alkalmazkodás. (Nem okvetlenül ütközik a kettő, de lehetnek helyzetek, mikor igen, és dönteni kell.) Nem mindegy, hogy mi az érték: gazdagodjon minél előbb minél több ismerettel, vagy az a cél, hogy elengedhesse magát a gyerek, és sokat játsszon szabadon. Az értékekben, és abban, hogy milyen hangulatot szeretnének otthon, milyen légkört valósítanának meg, egyetértésre kell jutnia a szülőknek, különben valóban kárát látja a gyerek a köztük lévő feszültségeknek.
Van, aki úgy oldja meg, hogy ne legyen konfliktus, hogy a másikra hagyja a nevelést. Leginkább apáknál fordul elő, hogy úgy nyilatkoznak: „én ehhez nem értek, mint apa, ebben a párom kompetens”. Így valóban nem fognak ütközni, de a férfi és a gyerek is sokat veszít, mert ennek az az ára, hogy az apa nincs igazán jelen a családban. Attól még, hogy ő is ott van a családi kirándulásokon, olyan a szerepe, mint egy előkelő idegené, ha nincs véleménye arról, mi jó a gyereknek, mi nem, milyen oviba menjen, külön szobában aludjon-e stb .
A másik szerencsétlen megoldás, mikor az apa nap közben dolgozik, nem lát bele a részletekbe, de este hazatérve át akarja venni az irányítást, mindenről megvan a véleménye, értékeli a gyerek és az anya teljesítményét. Miért van itt ilyen rendetlenség, csupa maszat a gyerek, miért van így felpörögve, délután már nem kéne cukrot kapnia... Frusztrálódik mindenki: a gyerek és az anya mindenképp, akik valamiféle kéretlen, és szükségképp igazságtalan értékelést kapnak. De frusztrálódik az apa is, aki talán azt hiszi, ez az értékelés valahogy része a szerepének, és ezzel falat képez maga és a család között.
Csak akkor lesz harmonikus a nevelés, ha egyik sem akar a másik fölé kerekedni: sem kisajátítani a gyereknevelést, sem irányítani a másikat. Persze, a partnerség bizonyos szempontból komplikáltabb, hiszen nézetütközésekkel jár. Természetesen érdemes minél több mindent a szülőknek egymás közt tisztázni és egyességre jutni, de egyáltalán nem tragédia, ha vannak olyan kivételek, amik másképp működnek, ha apával van a gyerek, és ha anyával. Lehet, hogy anya megköveteli, hogy egyen meg mindent a gyerek, amit a tányérra szedett, apa nem, de anyánál ki lehet pancsolni a vizet a fürdőkádból, úgyis feltörli, míg apa szigorúan szól emiatt.
Ha egyikük sem érzékelteti azt, hogy az ő elvárásuk az egyedüli helyes, és a másik szülő rosszul tudja, akkor bizonyos különbségeket elvisel a gyerek. Gondoljunk bele: a bölcsődében, óvodában is óhatatlanul mások a szabályok, ha a nagyiéknál tölti a hétvégét, bizonyára ott is eltérő elvárásokkal találkozik.
Persze, a szülőknek feladata minimalizálni a köztük fennálló különbségeket, de ezeknél sokkal fontosabb, hogy a gyerek érezze: a szülők alapvetően megbíznak egymásban, elismerik egymást. Így őt sem fogják feszültté tenni a különbségek, hiszen érzi, hogy ezeket a szülők is elfogadják egymásban.
Hihetetlen lufik, amiket imádni fognak a gyerekek!
Mindenki látott már hajtogatott lufikat. Készülhet belőle például zsiráf vagy kiskutya, a gyerekek pedig joggal imádják. Na de mennyire imádnák ezeket itt?! Amit mutatunk, az már gyakorlatilag művészet. Le a kalappal a készítők előtt!
Rostban szegény a gyermekek táplálkozása
Mire jók a rostok?
”Napi energia bevitelünk több, mint 50%-át szénhidrátokból, azon belül is összetett szénhidrátokból, mint keményítőből vagy rostból javasolt fedeznünk. Ezek fő forrásai a teljes értékű gabonák, illetve a zöldségek egyéb, szervezetünk számára nélkülözhetetlen vitaminokat, ásványi anyagokat is tartalmaznak, így minden étkezésünknek a részét kellene képezniük. ” – javasolja Kiss-Tóth Bernadett dietetikus. A rostok szerepét a kiegyensúlyozott táplálkozásban, szervezetünk egészséges működésében nem lehet eléggé hangsúlyozni. A rostban gazdag élelmiszerek elhúzódó jóllakottságérzetet biztosítanak, így segítenek megakadályozni az elhízáshoz vezető túlevést. Megfelelő folyadékmennyiség elfogyasztása mellett a rostok segítik a salakanyagok távozását a szervezetből, ezzel megakadályozva a szorulást. A rostfogyasztás hozzájárulhat a „rossz koleszterin” szint alacsonyan tartásához, valamint a cukorbetegség kialakulásának megelőzésében is szerepe lehet.
Mivel a táplálkozási szokások jórészt gyerekkorban alakulnak ki, a szülők feladata, hogy megfelelő mennyiségű rost kerüljön a kicsik tányérjára, a rostok ugyanis afféle gondnoki szerepet látnak el az emberi szervezetben azzal, hogy mérséklik az étkezés utáni hirtelen vércukoszint-emelkedést, segítik a nap folyamán az egyenletes vércukorszint fenntartását, így a megfelelő szellemi és fizikai teljesítményt.
Ez a gyerekek esetében annyit jelent, hogy rostokban dús táplálkozás segítheti teljesítményüket mind a tudást igénylő tanórákon, mind pedig a testnevelés órákon és sportfoglalkozásokon, növelve sikerélményeik számát, kialakítva önbizalmukat.
„Egyes rostféléket lebontva a bélrendszer jótékony baktériumai hasznos anyagcseretermékeket állítanak elő, amelyek a bélflóra és a bélbolyhok egészségéhez is hozzájárulnak. Elősegíti a székrekedés megelőzését és növeli a széklet tömegét, valamint gyorsítja a bélműködést, csökkenti az elhízás kockázatát” – mondja Kubányi Jolán, az MDOSZ elnöke.
Rostokban gazdag élelmiszerek a teljes értékű gabonák, azaz a teljes kiőrlésű kenyerek és pékáruk, a teljes értékű gabonából készült gabona-, és reggelizőpelyhek, teljes kiőrlésű tészták, vagy a barna rizs. Fontos, hogy már a nap első étkezése kellő mennyiségben tartalmazzon rostokat, mert a reggeli az egész nap tápanyagbevitelére hatással van.
A széklet tabu, ez pedig veszélyes
„Az emésztés megkönnyítése, a széklet rendszeres távozása gyerekkorban is rendkívül fontos. Számos szülő találkozik azzal a problémával, hogy gyermekének csak rendszertelenül van széklete. Ennek oka lehet a nem megfelelő étkezés, a kevés folyadék, a székletképző rostok elégtelen fogyasztása, vagy akár a kevés mozgás is.” – állítja dr. Veres Gábor, egyetemi docens, a Magyar Gyermek-gasztroenterológiai Társaság elnöke
A székrekedés magyarázata pszichés jellegű is lehet, a szorulásnak azonban nem csak testi okai, lelki következményei is lehetnek. Szorongás, rossz közérzet, levertség – tünetek, amelyeket olyan gyerekek produkálnak, akiknek gondjuk van az emésztésükkel.
Mivel a társadalom a széklet távozásával kapcsolatos problémákat tabuként kezeli, a gátlások a szülőkről gyorsan átragadnak a gyerekre is, akik emésztési problémáikat gyakran szégyellik társaik, nevelőik, szüleik előtt is. Emiatt is a szülői példa, a szülői tudatosság a táplálkozás területén kiemelkedő jelentőséggel bír, ezek a gyermekkorban kialakult táplálkozási szokások rövid és hosszú távon is hatással lehetnek a gyermekek egészségére.
Halolaj viselkedési zavarokra
Száz, 8-16 év közötti, viselkedési problémás amerikai diák gyümölcsitalába fél éven át napi ezer milligramm omega-3-zsírsavat kevertek, míg ugyanennyi, ugyanilyen korú diák placebo italt ivott. A kutatás különlegessége, hogy még a szülők sem tudták, csemetéjük mely csoportba tartozik, ám a kísérlet végére tapasztalataik alapján ki tudták jelenteni, hogy az ő gyermekük kapott-e omega-3-készítményt, avagy sem.
A kutatás során azoknál, akik kaptak omega-3-zsírsavakat, átlagosan 41 százalékkal mérséklődtek a tünetek, ami az egész család hangulatát pozitívan befolyásolta.
Az antiszociális zavar tünetei még hat hónappal a kezelés után is csak mérsékelten jelentkeztek a gyerekeknél, ami az omega-3-zsírsavak hosszú hatását bizonyítja.
Szabad diétáztatni a gyermeket?
A gyermekkori túlsúly éppúgy veszélyes lehet, mint ha a mi rossz étkezési szokásainkat ráerőltetnénk a gyermekeinkre. Henter Izabella szerint vannak olyan diéták, amik kifejezetten ártalmasak a 1-3 év közötti gyermekek növekedésére. Ilyen például a makrobiotikus diéta, ami elképesztően káros pl. az idegrendszer fejlődésére.
Erre figyelj!
Henter Izabella tanácsai a következők: fél és egyéves kor között nagyon fontos a gyermek idegrendszerének, hogy megfelelő vas jusson a szervezetébe. 1-3 éves korig nem ajánlott semmilyen szélsőséges, "ezt megvonom, abból többet adok-diéta". Igazából 6 éves koráig a gyermeknek az lenne a célszerű, ha kiegyensúlyozott és vegyes étkezései lennének. A szakember hozzátette, a kisdedeknek és az ovisoknak sok főzeléket kéne enniük és nem készételeket. Utalt ezzel arra, hogy több kisgyermekeket ellátó intézmény a szomszédos étteremből rendeli az ebédet a kicsiknek is.
Igen vagy nem?
A dietetikus szerint ha valaki már több éve, biztosan alkalmaz saját magánál egy olyan diétát, aminek szakmailag is utánanézett és nem csak érzelmi (netán divat) alapján választott, akkor alkalmazható gyermekeken is a későbbiekben. Ehhez elengedhetetlen az orvosi és a hozzáértő pl. dietetikus szakemberrel való konzultáció.
Egy 2009-ben kiadott Amerikai Dietetikus Társaság állásfoglalás szerint bármelyik korosztályban lehet vegetáriánus étrendet folytatni. Az a lényeg, hogy közben funkcionális élelmiszereket és étrend-kiegészítőket is alkalmazzanak, hogy mindent megkapjon a szervezet és ezt egy szakember is ellenőrizze pl. vérkép, stb. alapján.
Henter Izabella szerint azonban egy fejlődő szervezetnek nagyobb szüksége van szénhidrátokra, hiszen a gyerekek még növésben vannak. „Az, hogy reggel csak gyümölcs, ebédre meg fitneszebéd van, az nem jó. A kicsiknek szüksége van elegendő, vegyes minőségű szénhidrátra is. Az ovisok, bölcsisek nagyon sokat mozognak, kevésbé kell az elhízástól tartani. Iskolás korban viszont, mikor sokat ülnek, már érdemes inkább zöldséget és gyümölcsöt bevinni a szervezetükbe, de továbbra is fontos a megfelelő fehérje és zsiradék is. A folyadékfogyasztás is egy sarkalatos pont, legjobb szomjoltó a víz, az édes levek sok felesleges kalóriát rejtenek!"
Egyet azért lássunk be, inkább az egészséges, vegyes táplálkozást érdemes választanuk, mert akkor nem lesz szükségünk kiegészítőkre. De ha mindenképp kiskortól különleges életmódot szeretnénk a gyermekünknek, akkor feltétlenül magasan kvalifikált szakemberhez kell fordulni.
Gyermekétkeztetésre jut pénz, gyermekvédelemre nem
Sokkal több pénzt költ a kormány jövőre gyedre, gyesre és gyermekétkeztetésre, további adókedvezményt kapnak a kétgyermekes családok – írja az mno.hu. Kevesebb pénz jut azonban a családi pótlékra, és csökken a nagycsaládosoknak járó gyermeknevelési keret. Kisebb büdzséből kell gazdálkodnia a szociális és gyermekvédelmi intézményrendszernek is.
Kedvező változások
Jövőre már a gyermek fél éves korától jár a gyed extra, az eddigi egyéves kor helyett, valamint a duplájára nő a kétgyermekes családok adókedvezménye. Bővítik továbbá a családok otthonteremtési kedvezményét, a támogatásra már az egy gyermeket nevelő vagy vállaló családok is jogosulttá válnak. Jelentősen növelik a gyermekétkeztetésre szánt keretösszeget is: az idei 58 milliárd helyett jövőre már 71,7 milliárd jár az önkormányzatoknak erre a célra. Ebből az összegből jelentősen nőhet a kedvezményezettek köre.
Akik rosszul járnak
Csökken viszont a szociális és gyermekvédelmi intézményrendszer támogatása, jövőre a dologi kiadásokra kétmilliárd forinttal kevesebb jut. A szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások feladataira csupán félmilliárd forinttal jut több, mint idén, ez egyszázalékos emelkedést jelent. A gyermekjóléti központok támogatásának összege nem változik. A kisgyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmények támogatása sem nő. Riasztó adat: a szociális bértábla mind az egészségügyi, mind a pedagógus-bértáblától jelentősen elmarad. A szociális szférába tartoznak többek között a gyermekvédelmi dolgozók, a bölcsődei alkalmazottak és a szociális gondozók.
Veszélyben a gyermekvédelem
A gyermekvédelem már most is működési gondokkal küzd: a családgondozói állások 20-30 százaléka folyamatosan betöltetlen, ami a munka hatékonyságának rovására megy. A családgondozók nevetségesen alacsony fizetésért, óriási pszichikai nyomás alatt dolgoznak, emiatt sokan elhagyják a pályát. Sokszor rangsorolni kell az eseteket, hogy melyik gyerekhez menjenek ki azonnal és melyikhez csak később. Egyes szakemberek szerint legalább 50 százalékos béremelésre lenne szükség.
Gyereknapi programok - 2015
Városligeti Gyereknap 2015
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Budapest Főváros Önkormányzatával közösen már 1990 óta, azaz 25 éve minden évben megrendezi kétnapos, ingyenes gyermeknapi rendezvényét a budapesti Városligetben. A programra idén május 30-31-én kerül sor. Az idén 25 éves Gyermekmentő Szolgálat közhasznú karitatív szervezetként fontosnak tarja, hogy a hátrányos helyzetű, rossz anyagi körülmények között élő gyerekek és családjaik belépődíj fizetése nélkül, színvonalas, kulturált programokon tudjanak részt venni. Sokuknak erre egész évben csak itt nyílik alkalmuk. A már hagyományos és igen népszerű programra tavaly közel 400 000 gyermek és felnőtt látogatott ki a Városligetbe.
Gyermeknap a Gyermekvasúton 2015
2015. május 31-én vasárnap ismét színes gyermeknapi programokat kínálunk a gyerekeknek és családjuknak a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásánál. Ezen a napon a 14 év alatti gyerekek a MÁV Zrt. ajándékaként díjmentesen utazhatnak a Gyermekvasúton!
- 10.00 Programnyitás, játékos feladatok gyerekeknek
- 10.30 APACUKA zenekar koncert
- Jógabemutató, játékos feladatok
- 12.00 FÜLÖP TIBOR bűvész műsora
- Gyermekvasutas Táncklub bemutató, játékos feladatok
- 13.00 KOVÁCSOVICS FRUZSINA koncert
- 14.00 Kutyás bemutató
- 15.00 TAIKO HUNGARY előadás (japán dob)
- Japán dob kipróbálási lehetőség, Táncklub előadás
- 16.00 ANIMAL CANNIBALS koncert
- 17.00 NON STOP VOKÁL előadás
- 17.30 Gyermekvasutas Táncklub bemutató, programzárás
A színpadi programok mellett számtalan lehetőséget biztosítunk a kicsik és nagyok szórakoztatására.
Erkel Színház gyerekeknek - Unicef Gyereknap
Bárkinek adott a lehetőség, hogy az előcsarnok és a nagybüfé tágas tereiben különböző kézműves- és játékprogramokon vegyen részt, lufit fújjon, perecet egyen, illetve a nagyteremben megtekintse az Opera előadását, a mozarti Varázsfuvolából Lackfi János által költött Parázsfuvolácskát, amely a cirkusz és a daljáték mesevilágát egyszerre idézi meg. Az együttműködést megalapozó okiratot még 2013-ban, a Pomádé király új ruhája c. előadás szünetében, gyermeknapon írták alá, minden évben e napon újítják meg ünnepélyes keretek között, és ekkor mutatják be a következő évben az Operaház részéről jószolgálati feladatokat teljesítő művészeket.
PlayKID Gyermeknap 2015 a Millenárison
2015. május 30-án és május 31-én a Millenáris Parkban lesz a PlayKID Gyermeknap. Idén a Minimax gyermekcsatornával karöltve várnak minden kedves érdeklődőt. Bérlet, napijegy és koncertjegyek Halász Judit és az Alma Zenekar koncertjére.
A kinti játszás javítja a gyerekek szemét
Régebben úgy tartották, hogy a szemünk állapota javarészt a génjeinknek köszönhető, azaz ha sok pápaszemes van a családban, nagy a valószínűsége, hogy mi is szemüvegesek leszünk. Most azonban inkább úgy tűnik, a géneken kívül az életmódunk is nagy szerepet játszik a látásunkban. A világon ugyanis ugrásszerűen megnőtt a rövidlátó gyerekek száma, míg Angliában 23%, addig az ázsiai országokban majdnem 90%.
A rövidlátás egyik oka mögött a fényhiányt szokták megjelölni a szakemberek. Ha nem éri elég természetes fény a gyerekeket, akkor nem a megfelelő módon fejlődik a szemük. Egy friss kutatás pedig megállapította, hogy a szabad levegőn való játszás rengeteget javíthat a csemeték látásán. Elég csak plusz 40 percet kint tölteni, hogy jelentősen lecsökkenjen a rövidlátásra való hajlam, derült ki egy kínai vizsgálatból.
Ezzel szemben azonban a képernyők bámulása sokat ront a gyerekek látásán, kiszárítja és ellustítja a szemüket. Normális esetben ugyanis 3-5 másodpercenként pislogunk, ám ha egy képernyőt bámulunk, akkor sokkal ritkábban, csak minden 26. másodpercben. Ez az oka annak, hogy egyre több gyerek panaszkodik szemszárazságra, vagy viszketésre. A tünetek között ezen felül fej- és nyakfájás, szédülés, fókuszvesztés, homályos, vagy kettős látás is szereplehet.
A szabad levegőn való tartózkodáson kívül a szakemberek azt javasolják, hogy ne tartsuk a készülékeket 40 cm-nél közelebb a szemünkhöz.
A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a most érzékelhető, kütyükkel kapcsolatos egészségügyi problémák csupán a jéghegy csúcsa. Az elekrtonikus eszközök ugyanis csak pár éve vannak jelen ilyen formában a piacon, és hogy milyen további kellemetlenségeket fognak még magukkal hozni, az majd a jövőben derül csak ki.
Ezekre a játékokra biztosan szüksége van a gyerekének
Színes fakockák
Játék és tanulás egyszerre, a legkisebbektől az iskoláskorig: fejleszti a motorikus készségeket, a térbeli tájékozódást, szem-kéz koordinációt, strukturális gondolkodást, és különben is jó móka egymásra pakolni őket. Jól társítható más játékokkal, készülhet belőlük garázs az autóknak, vagy babaház a babáknak.
Labdák
Minden gyereknek legalább egy labdája legyen, de inkább több. Különböző anyagokból és mindenféle méretben, súlyban ajánlott a mozgásfejlődéshez. A piciknek kicsi, puha labdákat guríthatunk, akik cseperedve megtanulják hamar, hogyan kapják és dobják el jó messzire, hogy aztán mi futhassunk a sok labda után.
Művészkellékek
Egy kis sarok, ami csak az övé, ahol nyugodtan alkothat, és amit berendezünk a korának megfelelő kellékekkel. Legyen számára elérhető a zsírkréták, ceruzák, festékek, ragasztók, papírok hada egy helyen. A cipősdobozokat, vécépapír-gurigákat hasznosítsa újra, fedezd fel, mi mindenre képes a kreativitásával.
Autók, járművek
Nemcsak fiúknak, de kislányoknak is jót tesz, ha van pár autójuk, járművük. Fejleszti a kézügyességüket, az ok-okozati összefüggésekre tanítja őket, és rengeteg lehetőséget nyújt a képzelőerejük használatára.
Babák és plüssállatok
Nemcsak arra jók, hogy ölelgessék a plüssöket alvás közben, hanem segítenek a gyerekeknek kifejezni az érzelmeiket, empátiára tanítja őket és gyakorolhatják rajtuk a gondoskodást. A szerepjátékokhoz elengedhetetlen társaság, az én gyerekeim például boldogan adtak nekik teapartikat és beszélgettek velük délutánokon keresztül.
Puzzle
Már totyogós kortól érdemes puzzle-zni, kirakózni a gyerekekkel. Fejleszti a finommotoros képességeket, a figyelmet, megtornáztatja a gyerekek elméjét is, segítve a problémamegoldó képességüket. A térbeli tájékozódásban is hasznát veszik, illetve gyors sikerélményt ad nekik, ha a korosztályuknak megfelelő puzzle-t adjuk a kezükbe. –böngészhetjük az nlcafe.hu honlapján.
Remekül ki vannak emelve, hogy melyik játéknak mi a legjobb tulajdonsága, a legnagyobb erőssége. Én még visszaemlékszek, amikor óvodás voltam, gyakorlatilag minden egyes nap a játékok között alap volt a színes fakockával foglalkozni. Építkeztünk büszkén és remek mókának bizonyult. Sokszor volt szó róla, hogy betiltják, mivel a kisgyerekek lenyelhetik, nos azt javaslom, hogy ha megfelelő, nagyobb méretű kockákat szerzünk be, akkor nem lehet ilyesmi gond. A labda is egy olyan játék, amely szinte a környék összes gyerekét képes odavonzani. Amennyiben már egy kicsit nagyobb a gyerekünk, akkor ajánlatos focira is tanítani őket. Gyakorlatilag minden egyes gyerek kiéli a művész énét, ehhez nekünk csupán be kell szereznünk a kellékeket és ki tudja, lehet akár egy tehetséges festő fog a szemünk előtt kibontakozni. A puzzle rendkívül hasznos tud lenni a gyerek elméjére és gyakorlatilag egészen kicsi kortól már érdemes megismertetni a gyerekkel.
Rajzfilmek a tévében – tiltsam, tűrjem, támogassam?
2011-ben érdekes kísérletet hajtottak végre a Virginiai Egyetem munkatársai, akik azt szerették volna kideríteni, hogyan hat a gyerekekre a televíziós rajzfilm. A kutatás igencsak aktuális volt már, mert a felmérések szerint az elmúlt tíz évben átlagosan 38 perccel növekedett a gyerekek körében televíziózással töltött idő (nálunk átlagban kicsivel több, mint három órát töltenek a gyerek a tévé előtt naponta), és ezzel párhuzamosan közel tíz százalékkal emelkedett azoknak a 6 év alatti gyermekeknek a száma, akik koncentrációs zavarokat és hiperaktivitást észleltek. Vajon van-e a két jelenség között összefüggés?
Rajzfilm után tompa a gyerekek agya
Hogy választ kapjanak, az egyetem kutatói három csoportban összesen 60 hasonló képességű, óvodás korú gyereket vontak be a kísérletükbe. Az első csoport 9 percen át nézett egy tipikus, mai gyermekeknek készített „pörgős” és igen népszerű rajzfilmet (a Spongyabobról van szó, tehát nem a legintenzívebb, lövöldözős meséről), a másik csoport egy ennél lassabb rajzfilmet nézett 9 percig, a harmadik csoportba tartozó gyerekeket pedig hagyták, hogy saját ritmusukban rajzolgassanak kedvük szerint. Kilenc perc után megkérték a gyerekeket, hogy hajtsanak végre néhány feladatot, amelyek a problémamegoldással, koncentrációs készséggel, memóriával és feladatvégrehajtási képességgel voltak kapcsolatban – például puzzle-t kellett összerakniuk, számokat tettek sorrendbe és fizikai gyakorlatokat végeztek. A végeredmény szerint valamennyi teszten az első csoport teljesített a legrosszabbul: aki a pörgős rajzfilmet nézte, az lassabban vagy egyáltalán nem tudta összeállítani a kirakós játékot és nehezebben hajtotta végre a fizikai gyakorlatokat is. A harmadik csoportba tartozó gyerekek viszont a legjobban oldották meg a teszteket. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a gyors rajzfilmek rövidtávon mindenképpen befolyásolják az agyi funkciókat a gyermekeknél.
Készen kapott képek
A kísérlet meggyőzte a kutatókat arról, hogy a gyors ritmusú rajzfilmek valamilyen módon korlátozzák a gyerekek képességeit. Véleményük szerint a feszültéggel teli képsorok a frontális lebenyére hatnak negatívan, - ez a tervezés, a koncentráció, a figyelem és az érzelmek kontrollálásának helye az agyban. De vajon minden televíziós rajzfilm így hat? valamennyi mese ennyire ártalmas és ezért teljesen el kellene tiltani a televíziótól a legkisebb gyerekeket? A válasz nehéz, de inkább az „igen”, mint a „talán” vagy a „nem” felé hajlik annak ellenére is, hogy a lassabb tempójú mesék nem hatnak ennyire látványosan a gyermekek agyi funkcióira.
Ez nem túl jó hír sem a szülőknek, sem a gyerekeknek, hiszen számos kiváló gyermekműsor készül és készült régen, amik alapvető részét képezik a kultúrának és műveltségnek is. Ám hiába remek alkotások ezek, amiket nagyon megszerethet egy gyerek és életre szóló élményt adhatnak, mert maga a televíziózás aktusa az, ami alapvetően nem tesz jót a kisgyerekeknek. A tévé ugyanis amellett, hogy a fenti kísérletben is igazoltan gátol bizonyos agyi funkciókat, a gyermek képzelőerejét és kreativitását tompítja függetlenül attól, hogy jó értékes vagy éppen csapnivaló mesét néz-e. Ez azért van, mert a televízió képeit készen kapják a gyermekek: nem kell elképzelniük, vajon hogy néz ki, hogyan mozog, beszél, veselkedik a mesehős, míg például az olvasott meséknél, ahol legfeljebb egy rajzolt figura ad támpontot mindehhez a gyermekek fantáziája ösztönösen is életre kelti a figurákat. A képernyőt nézve nincs szükség a „belső képalkotásra”, és egy idő után erről le is szoknak azok a gyerekek, akik sokat televízióznak, aminek az eredménye az, hogy képzeletszegénnyé válnak, ez pedig oda vezet, hogy nehezebben dolgozzák fel lelkileg és értelmileg is az olvasott szövegeket (de a hallott szöveget is!).
Nem nehéz kitalálni, hogy ez a társadalmi beilleszkedésük is előmenetelük szempontjából mekkora hátrányt jelent, és a rossz hír az, hogy ezt a hátrányt a legtöbb esetben nem is tudják ledolgozni.
Mégis, mit tehet a szülő?
A tévé ugyanakkor nem ördögtől való dolog, csak jól kell tudni használni. Arra a legtöbb családban semmi esély sincs, hogy a televíziótól eltiltsák a gyereket, (többek között azért sem, mert a mai szülők általában igen elfoglaltak, és sokszor a tévé látja el a családban bébicsősz szerepét, amíg ők dolgoznak), másrészt, ha ezt meg is tennék, azzal a gyereket kirekesztenék a korosztálya közös élményeiből. Ha egyetlen rajzfilmet sem ismer, akkor kimarad az ezekről szóló beszélgetésekből az oviban, amiért lenézik őt, de legalábbis csodabogárként kezelik majd a társai. De erre is van megoldás, mégpedig több is.
Az egyik abban az ideális esetben működik, ha a szülőknek (vagy legalább az egyiknek) van ideje arra, hogy egy-egy rajzfilmet együtt nézzen meg a gyerekkel. A közös tévézés alatt beszélgetni lehet a cselekményről, a mesefiguráról, és így aktivizálhatjuk a gyereket, aki ezrét nem bambul bele teljesen hipnotizált állapotban a rajzfilmbe. Másrészt, ha együtt tévézünk a gyerekkel, akkor szabályozhatjuk azt is, hogy mennyit ül a képernyő előtt.
Ilyen ideális helyzet ritkán adódik, hiszen a szülőket elfoglalják mindennapos gondjaik és munkájuk napközben, amikor éppen ezek a rajzfilmek mennek. De éppen erre találták ki a videót, a képrögzítést, az internetet, a DVD-n megvásárolható és internetről letölthető meséket. Ezek a technológiák lehetővé teszik, hogy akkor nézze meg a mesefilmet a gyermek, amikor mi is ott lehetünk vele. Így a trendi, közszájon forgó mesékből sem marad ki a gyerek, sőt még olyanokat is mutathatunk neki, amiket a tévében nem is játszanak – például azokat a rajzfilmeket, amik nekünk szereztek anno nagy örömet gyerekként.
Gyerekek a félelemről
A 10 éves Tomi, fél otthon lenni egyedül, mert attól tart, hogy betörnek a házba.
A 9 éves Melinda, fél a vihartól és a védőoltásoktól. Ilyenkor mindig megpróbál valami szépre gondolni, hogy elterelje figyelmét, a pici fájdalomtól.
A top félelmek
Egy felmérés részeként, gyerekek kezébe adtunk egy listát, amin 14 ijesztő dolog volt, és megkértük őket, hogy válasszák ki az 5 legrosszabbat.
Íme, itt vannak a válaszok:
1. Ijesztő horror filmek
2. Rémálmok
3. Mennydörgés, villámok, vihar
4. Háború és terrorizmus
5. Furcsa hangok éjszaka
Ez persze mindenkinél változó. Sok gyerek mondta, hogy amitől igazán fél, nem volt rajta a listán.
Néhány gyerek a temetéseket nevezte meg legnagyobb félelmeként, volt aki a tűzijátékot mondta, de a válaszok közt egészen különösek is voltak, például a nagy fürdőszobáktól való félelem, mondjuk az iskolában.
Mi a félelem?
A félelem egy olyan érzés, ami mindenkinek van, mint az éhség vagy az álmosság, és ez egy pozitív dolog, mert az egészséges félelem megvéd minket a bajtól. A velünk született félelem figyelmeztet minket a veszélyre, így nem sétálunk csapdákba.
A babák sírnak, ha számukra szokatlan hangokat, vagy nagyobb zajt hallanak. Ilyenkor az anyuka megnyugtatja őket, hogy újra biztonságban érezzék magukat. Ekkor megtanulják, hogy a hangoktól nem kell félni, és következőleg már lehet, hogy nem is fognak sírni emiatt. Így van ez más félelmekkel is, addig, amíg meg nem ismered őket, tartani fogsz tőlük, de ha belátod, hogy nem is olyan vészesek, mindjárt más lesz a helyzet! Egy idő után minden félelmet ki lehet nőni, persze csak, ha elég bátor vagy hozzá!
Valóság vagy képzelet?
A legjobb módja, hogy leküzdj egy félelmet, az, ha megismered, tehát információkat szerzel róla. Ahogy az ember öregszik, egyre jobban érzékeli a határt a valóság és a saját képzelete között. Például miután megnézel egy horrorfilmet, sokáig félsz, hogy veled is megtörténhet az, ami a szereplőkkel. De ha nősz egy kicsit, rájössz majd, hogy ami a filmben történik, olyan a valóságban nem létezik, ezért megszűnik majd a félelem.
Ugyanez érvényes a sötétségre. A gyerekek fantáziája határtalan, ha lekapcsolódik a villany. Mi van az ágy alatt? Mi volt ez a hang? Lehet, hogy betörőt hallok? Ha ilyeneken kezdesz agyalni, nagyon rossz éjszakáid lesznek! Ezért kérd meg anyukádat, hogy jöjjön be a sötétbe, és együtt nézzetek zseblámpával az ágy alá, hogy lásd: nincs ott semmi. Nézzétek meg, hogy rendesen be van-e zárva az ajtó, így a betörő is kizárva. Hagyj égve éjszakára, egy kis fényt, hogy ne legyen teljes sötétség!
Mi a teendő?
Néha a legrosszabb érzés az, ha nem tudod, mit kell tenni.
Itt van 3 tipp, hogy mit csinálj, ha ilyen helyzetbe kerülsz:
Kapcsold be a TV-t, vagy valami zenét, esetleg olvass, hogy elterelődjön a figyelmed!
Beszélgess a szüleiddel!
Hívd fel telefonon egy barátodat!
Egy megértő barát, nagyon jó támogatás lehet. A felmérésben szereplő gyerekek fele azt mondta, hogy a barátaik csúfolják őket a félelmeik miatt. De az is megeshet, hogy találsz egy olyan barátot, akinek ugyanaz a félelme, mint neked! Ekkor tudtok róla igazán beszélgetni, hiszen mindkettőtöknek van róla tapasztalata.
Itt van néhány tipp félelem ellen, gyerekeknek, gyerekektől:
Mónika, ha nem tud elaludni, mindig bekapcsolja a rádiót, és zenére alszik el. Ádám, ha fél, mély levegőket vesz és magában elszámol addig, amíg el nem múlik a félelem. Ez azért is jó, mert a számolás nem csak megnyugtat, hanem észre sem veszed, de elalszol közben!
Anna félelmét a szülei segítettek leküzdeni. Mindig, amikor elkezdett szorongani, leültek vele beszélgetni, játszottak vele, vagy meséltek neki. Egy idő után a félelem eltűnt!
Betti, ha fél, mindig beáll a tükör elé és hangosan ezt mondja magának:
Nincs okod félni, minden a legnagyobb rendben van, nem vagy egyedül a bajban!
Ezt soha ne felejtsd el Te sem!
Bővül a gyed extra
Eddig erre a gyermek egyéves kora után volt lehetőség, jövőre azonban már a gyermek féléves korától folyósítják az ellátást. Emlékeztetett arra, hogy a gyed extra 2014. januári bevezetése előtt az anyáknak választaniuk kellett a gyed és a munkajövedelem között; a kettőt együtt nem kaphatták meg.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyed extra minden 2 év alatti gyermek után külön-külön jár. Ez azt jelenti, hogy az a nő, akinek két 2 év alatti gyermeke van és visszatér dolgozni - akár részmunkaidőben is - a fizetése mellett két gyedet kap.
Családbarát munkahelyek
Az államtitkár a Civilekkel a családokért rendezvényen arról is beszélt, hogy egyre több munkaadó ismeri fel: akkor lehetnek igazán sikeresek, ha erősítik a cégen belüli családbarát szemléletet, ha támogatják munkatársaikat abban, hogy "bátran vállalják családi hátterüket". Ahogy Európa több országában, Magyarországon is egyre inkább elterjed a gyermeknevelés melletti munkavállalás, és úgy látják, a nők szívesebben és bátrabban vállalnak gyereket akkor, ha látják, hogy összeegyeztethető lesz a családi életük a munkájukkal.
Ahol a gyermekvállalás és a munkavállalás egymást erősítő és nem egymást kizáró tényező, ott sokkal több gyermek születik - fogalmazott Novák Katalin, hozzátéve: Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne használja ki azt a tudást, képességet és tenni akarást, amely a magyar nőket jellemzi.
A díjazottak
Az államtitkár a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom rendezvényén a családok nemzetközi napja alkalmából családbarát munkahely díjakat adott át.
A díjazottak között volt mások mellett Újbuda, Vác, Szentendre, Dévaványa, Kétújfalu önkormányzata, továbbá a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, a váci és a budapesti fegyház és börtön, a Debreceni Egyetem, az egri Eszterházy Károly Főiskola, a budapesti Uzsoki utcai kórház, az orosházi kórház, a Központi Statisztikai Hivatal és a Heves Megyei Kormányhivatal.
Nagyvállalati kategóriában díjat kapott az IT Services Hungary Kft., az MVM Paksi Atomerőmű Zrt., a Magyar Telekom Távközlési Nyrt., a Magyar Nemzeti Bank, a Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. valamint a DM Kft.
A lelki rugalmasság tanulható, fejlessze a gyerekénél!
Szerencsére azonban a pszichológia fejlődésével egyre többet tudunk, értünk meg abból, hogy mire van szükség a boldog élethez, és ezt a tudást a gyereknevelésben is felhasználhatjuk. De ahhoz, hogy valaki boldog lehessen, hogy jól érezhesse magát a bőrében, szükség van arra is, hogy képes legyen megküzdeni a nehéz helyzetekkel, képes legyen jól alkalmazkodni a változó körülményekhez, a stresszhez, a traumákhoz: szükség van a rugalmasságra, az ellenállóképességre.
Azok a gyerekek, akiknél ez a képesség hiányzik, társaiknál több kognitív, érzelmi, fizikai és szociális problémával küzdenek: hajlamosabbak a memória- és tanulási zavarokra, érzékenyebben reagálnak a helyzetekre, rosszabbak az érzelmeik szabályozásában, gyengébb az immunrendszerük, jobban ki vannak téve az elhízás veszélyének, agresszívabbak, ellenségesebbek és gyakrabban közösítik ki őket társaik.
Ennek azonban nem kell így lennie, mert a lelki rugalmasság tanulható, tanítható. Az Amerikai Pszichológiai Társaság az Oxford Handbook of Poverty and Child Development című könyv alapján most gyakorlati tanácsokat szedett össze a témában, és ezek jól is jöhetnek minden olyan szülőnek, aki gyermeke pszichés alkalmazkodási készségeit, lelki rugalmasságát, edzettségét fejlesztené.
Gondoskodjon keretekről!
A gyerekeknek szükségük van arra, hogy tudják, mit várhatnak a környezetüktől, és mit várnak el tőlük. Szükségük van a kiszámíthatóságra, a következetes nevelésre. A keretek ugyanis biztonságot és kényelmet nyújtanak a káosz és a stressz elől. A keretek kialakítása megnyilvánulhat apróságokban, például a mindennapi rutinban (a lefekvés ideje, az étkezések menete, a családi szokások kialakítása), de a keretek azt is jelentik, hogy vannak általános, mindig érvényes szabályok és elvárások, amiket a szülő tisztán és egyértelműen kommunikál a gyerek felé. Ettől lesz a világ átlátható és kiszámítható, ettől tanulja meg a gyerek, hogy a viselkedésével befolyásolhatja a saját életét.
Beszéljen az érzelmekről!
A jó lelki alkalmazkodóképességgel jellemezhető gyerekek közeli és mély kapcsolatban vannak szüleikkel, elsődleges gondozóikkal. Ez a kapcsolat – ahogy a keretek esetében is láttuk – biztonságot ad, és könnyebbé teszi a stresszel való megküzdést. A meleg és mély kapcsolatok egyik jellemzője, hogy ezekben beszélnek az érzelmekről, hogy ér benne nemcsak a szeretetet, de a dühöt, a csalódottságot, a szomorúságot és a félelmeket is kifejezni. Érdemes tehát a gyerekkel tudatosan beszélni a környezetében tapasztalható érzelmekről, és beszélni vele az ő saját érzelmeiről is, arról, amit látunk, tapasztalunk rajta. Ezzel segítjük hozzá ugyanis ahhoz, hogy tisztábban felismerje, szabályozni tudja saját érzéseit.
Legyen fókuszban az önkontroll és a problémamegoldó képesség!
Amellett, hogy beszélgetünk az érzelmekről, azzal is fontos foglalkozni, hogy ezeket hogyan, milyen formában jó kifejezni. Azzal, ahogyan a dühünket, szomorúságunkat kezeljük, példát mutatunk, az irányított játékokkal önkontrollra tanítjuk, ha pedig bevonjuk mindennapi tevékenységeinkbe (a főzéstől az ügyintézésig), akkor a hétköznapi problémamegoldó készségeit fejlesztjük. Jót teszünk azzal is, ha a problémás helyzetekben gondolkodásra ösztökéljük: agyaljon, álljon elő megoldással, amit aztán közösen megbeszélhetünk, és ami mellé javasolhatunk alternatív megoldásokat is.
Fejlessze a gyerek kommunikációs képességét!
Minél jobban boldogul egy gyerek az anyanyelvével, minél jobban megérti a környezetét, annál inkább képes másokkal hatékony interakciókra, ráadásul a gazdag szókincs és a helyes nyelvhasználat a tanulmányi sikerekhez is elég jól jön. Hogy hogyan lehet a kommunikációs készséget fejleszteni? Beszéddel. Minél többet beszélgetünk a gyerekkel magunkról, róla, az életről, a világmindenségről és mindenről, minél többet olvasunk neki, minél többet kérdezzük élményeiről, gondolatairól, annál ügyesebben kommunikál majd. A közös tánc és a közös éneklés szintén jót tesz, fejleszti ugyanis az egymásra hangolódást és a gördülékeny interakciók lebonyolítását.
Vonódjon be a közösség életébe!
Bármilyen meghatározó is a szerepünk a gyerek életében, el kell sajátítania azt is, hogyan lépjen kapcsolatba a külvilággal, hogyan illeszkedjen be a tágabb környezete életébe. Minél jobban ismerjük a saját és a gyermekünk környezetét, minél több kapcsolatot alakítunk, minél több aktivitásban veszünk részt közösen, annál erősebb társas támogatást biztosítunk számára. Ezzel ráadásul erősítjük az érzést benne, hogy tartozik valahová, ami szintén erősíti a biztonságtudatot. A szervezett szabadidős klubok, az oktatási intézmény életében való részvétel, de még a környezetünkben található parkok, játszóterek rendszeres látogatása is rengeteget segít ebben, emellett a gyereknek szórakozást és fejlődési lehetőséget is biztosítanak.
Működjünk együtt az oktatási intézménnyel!
A gyermek számára az a megfelelő oktatási intézmény, ahol biztonságban érzi magát, ahol védik, értékelik, ahol odafigyelnek az érzéseire, szükségleteire, ahol nemcsak a tudását, de a képességeit is fejlesztik. Persze ahhoz, hogy a gyerek ilyen intézményben töltse a mindennapjait, leginkább mázli kell, de ha van lehetőségünk a gyerek számára ilyen külső környezetet biztosítani, azt mindenképpen érdemes kihasználni.
Mit ünneplünk pünkösdkor?
Pünkösd: Krisztus mennybemenetele
Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják. Az evangélium szerint ugyanis Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek: Szent Péter prédikációját követően sokan megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek.
Pünkösd: az ünnep elnevezése
Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, s napja minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Eredetileg a befejezett aratás meghálálásának (Sávuot) napja volt, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik keresztény írók (Tertullianus, Origenes), ünneplése egyidős az egyházzal. Már 305-ben püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését. Mivel a húsvéthoz kötődő ünnep, ezért a niceai zsinat óta (i.sz. 325) mozgó ünnep.
Pünkösd az egyház születésnapja
Az evangélium szerint Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek, majd lángnyelvek jelentek meg, amelyek szétoszlottak és leszálltak az összegyűltekre. "És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. ...Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!... Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát... A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek..."(Ap.Csel. 2. fejezet, Károli Gáspár fordítása) Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
A középkorban a Szentlélek lejövetelét jelző szélzúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, a lángnyelveket égő kócok, rózsák és ostyák jelképezték, amelyeket a templom padlásáról hullattak alá, néhol fehér galambokat eresztettek szét.
Magyar pünkösdi szokások
A magyar pünkösdi szokásokban a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.
Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. A pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel - eperrel, cseresznyével - töltötték meg.
Pünkösd kiemelkedő magyar eseménye
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. Eredete: 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél legyőzték a protestánsokat, megvédték katolikus hitüket. Ez idő óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, ahová évek óta több mint százezer ember érkezik, főként Erdélyből, Magyarországról, Jugoszláviából, Szlovákiából és Ukrajnából, de érkeznek magyarok a világ minden tájáról.
Pünkösdi hagyomány
Pünkösdkor pünkösdi rózsát szórnak a mosdóvízbe, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.
A pünkösdi királyság hagyománya
A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de számos vonásukban az ősi tavaszünnepi pogány rítusok emlékét is őrzik. Jellegzetes népszokás ilyenkor a pünkösdölés, a pünkösdi király- és királynéválasztás, valamint a májusfa-állítás vagy -kidöntés. Számos helyen hagyományosan búcsút rendeznek pünkösd napjaiban, s különböző közösségi programokkal várják az ünneplőket.
A pünkösdi királyválasztás a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a 16. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A 16-19. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. Székely gyermekek bothúzással, másutt lúdnyakszakítással és más ügyességi versenyek keretében választottak maguk közül pünkösdi királyt. Századunkban a versennyel választott pünkösdi király eltűnt.
Így óvja meg gyermekét az internetes gyűlölködéstől
A cyberbullying Amerikában nagyobb gondot jelent, ott több fiatal is a halálba menekült, hogy megszabaduljon online zaklatóitól. Hazánkban szerencsére jóval kevesebb alkalommal zaklatják egymást az interneten a fiatalok, viszont a szülők éppen ezért nem is sejtik, hogy ilyen módon is komoly veszélyek leselkedhetnek a gyerekeikre, pedig ha előre látnák a veszélyt, komoly problémákat előzhetnének meg. A Disney és a Nemzetközi Gyermekmentő közös kampányt indított annak érdekében, hogy a szülők és a gyerekek is tisztában legyenek vele, mi a teendő, ha gyűlölködő kommentekkel találkoznak, vagy valaki folyamatosan zaklatja őketa közösségi oldalakon.
Ezeket tegye meg, hogy megóvja a gyermekét az internetes zaklatástól:
- Beszéljék át az internethasználat szabályait, tudatosítsa benne, hogy semmi sem teljesen névtelen, ami felkerül a világhálóra.
- Tanítsa meg rá, hogy el tudja fogadni az építő jellegű kritikát, és meg tudja különböztetni a gyűlölködéstől.
- Emlékeztesse rá, hogy néhányan csak azért írnak provokatív kommenteket, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek, és sokan kihasználják a névtelenséget is, szemtől szemben nem lenne akkora a szájuk, mint online.
- Fontos, hogy a fiatal tisztában legyen vele, sosem szabad dühből vagy hirtelen felindulásból reagálni egy-egy kommentre, mindig gondolja át, érdemes-e válaszolni, és kritikusan álljon a hozzászólásokhoz.
- Tudatosítsa a gyermekében, hogy a szüleihez bármikor fordulhat segítségért, ha pedig valamiért nem akar, felhívhat egy szakszolgálatot is, például a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványt a 116-111-es, éjjel-nappal ingyen hívható telefonszámon.
Az Add Friend kampány központi eleme egy reklámfilm. A videospot két fiatalról szól, akik egy castingon vesznek részt, és nem tudják, hogy a nekik írt dialógus valójában egy korábbi online beszélgetésükön alapul. https://youtu.be/FevcgR1ViSY
A három éveseké a világ?
Ön a példaképe, a hőse, s a kicsik játékai is a felnőttvilág tárgyainak kicsinyített másai.
Az utánzás hasznos a csemete számára, hiszen segíti őt a társas alkalmazkodásban. Ha belegondol, ezt soha nem hagyjuk abba, a körülöttünk lévő emberektől egész életünk alatt tanulunk.
Ego, az van!
A három éves világának ő maga a középpontja, s nem tudja elfogadni más nézőpontját. Vágyainak megvalósulására azonnal szüksége van, nem szeret várni, kevésbé kompromisszum kész. A dackorszak kiteljesedésének időszaka ez.
Mit tehet?
Nevelje következetesen, mutasson helyes viselkedésmintákat, így segítheti őt az önuralom gyakorlásában, és az indulatkezelésben. Az óvoda is jó tanítómester lesz, tanulja majd a megosztást, a csereberét, megtanulja, mik a dolgok értéke, s képes lesz úgy érvényesíteni az akaratát, hogy másnak ne legyen belőle kára. Egyre inkább képes lesz az együttműködésre, s ebben a szerepjátékok, csoportjátékok is segítségére lesznek.
A stresszkezelés már gyermekkortól tanulható
Mindenkire máshogy hat a stressz, ám ha hirtelen megváltozik egy gyerek viselkedése, azt komolyan kell venni. Problémát jelez, ha egy szobatiszta gyerek például újra bepisil vagy rosszul alszik, kamaszkorban pedig intő jel lehet az állandó fejfájás, a megváltozott étkezési szokások és a fogyás, valamint azok a rendszeressé váló testi tünetek, amelyek mögött nem áll kimutatható betegség.
A családterapeuta szerint a szülőknek mindig érdemes végiggondolniuk azt is, vajon a saját munkahelyi vagy magánéleti feszültségük hogyan hat ki gyermekükre. A gyerekek ugyanis több mindent megéreznek, mint gondolnánk, sőt sok esetben ők a házaspárok problémáinak tünethordozói, megváltozott viselkedésükkel, illetve tünetükkel jelzik, hogy egyensúlyvesztés állt be a család működésében.
Egy családi tragédia vagy iskolai kudarc olyan stresszreakciót idézhet elő, ami hosszú távon pszichoszomatikus megbetegedések, magatartásproblémák, szorongás, depresszió vagy más pszichiátriai zavarok okozója lehet. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy a tartós, intenzív stressz az egyensúlyban lévő krónikus betegségeket is súlyosbíthatja. Érdemes tehát megelőzni a lelki sérülést, váláskor például egyre több szülő keres fel együtt szakembert, ha bizonytalanok abban, hogyan viselkedjenek a gyermekükkel – emeli ki Major Melinda.
A családi háttér sokat számít
Bár fontos, hogy a szülő érzékenyen reagáljon gyermeke jelzéseire, a szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy a túlreagálás is okozhat kárt, a szorongásos problémák hátterében ugyanis gyakran a túlvédő, túlóvó szülői magatartás áll. Ami nélkülözhetetlen, az a biztonságos, megértő, kiszámítható, szeretetteljes családi légkör, amiben a gyerekek el merik mondani problémáikat, mert érzelmi támogatásra, segítségnyújtásra számíthatnak.
Valamennyi család átél ugyanis kisebb-nagyobb veszteségeket, ám szilárdabb háttérrel a gyereknek is nagyobb esélye van a helyzet kezelésére. Észre kell azonban venni, amikor ez önmagában már kevés, ilyenkor – például iskolai problémák esetén – a tanárokat, az osztályfőnököt is be kell vonni, ha pedig nincs előrelépés, szakember segítségét kell kérni.
Többféle stresszoldó módszer is létezik
Amikor a gyermekek stresszkezelését akarjuk segíteni, mindenképpen fontos megérteni az okokat – mondja a szakpszichológus. Amennyiben például az váltja ki a szorongást, ha egy gyereknek nincsenek barátai, hatékony stresszkezelő technika lehet a társas készségfejlesztő csoport. Ebben ugyanis olyan módszereket sajátíthat el, amikkel képes lesz kapcsolatokat kialakítani kortárs közösségben.
A szakember felhívja a figyelmet a relaxációs módszerekre, melyeknek létezik gyermekekre adaptált változata is. Ezek a technikák – kisebbeknél a progresszív relaxáció, nagyobbaknál az autogén tréning – megfelelően elsajátítva az izmok ellazítása által csökkentik a feszültséget. A stresszreakciók enyhítésére alkalmas még a megfelelő légzéstechnika, a hosszú elnyújtott kilégzés ugyanis egyensúlyi állapotot hoz létre a szervezetben, ezt pedig a gyerekek is könnyen el tudják sajátítani és akár egy iskolai felelés előtt is alkalmazhatják. Általános stresszkezelésre alkalmas a rendszeres testmozgás, ami azáltal, hogy egészséges és levezeti a feszültséget, kihat a lelki egyensúlyra is. Emellett segíthet még minden olyan tevékenység, amit a gyermek, serdülő szívesen csinál: kisgyermekkorban ez többnyire játék, később előtérbe kerülhet a naplóírás vagy a különböző kreatív tevékenységek.
Otthon, családi környezetben Major Melinda a mindennapi beszélgetést tartja elengedhetetlennek, ami teret biztosít ahhoz, hogy a napi történések által kiváltott érzésekről is lehessen beszélni. Ez azonban csak abban az esetben működik, ha a gyermek valóban végigmondhatja, ami őt foglalkoztatja és ténylegesen is megtapasztalhatja szülei részéről az érzelmi odafordulást. A szülők szerepe tehát a gyermek érzelmi biztonságának megteremtésében elengedhetetlen.
Ezek a gyerekkönyvek a leghasznosabbak
Kapiskáltuk, hogy jót tesz a gyereknek, ha olvasunk neki, de most már tudományosan is bizonyították. A Time magazin nemrégiben vázolták annak a kutatásnak az eredményeit, melyek agyszkennelés segítségével vizsgálta az óvodás gyerekek reakcióját a meseolvasásra. Ezek alapján a vizuális képességeket és a nyelvértést is erősen stimulálja, ha a szülők olvasnak a kisgyereknek, továbbá erősíti a szülő-gyerek kapcsolatot, de a mondattani szabályok megértéséhez és a szókincs fejlesztéséhez is hozzájárul már kicsi korban.
Magyarországon az UNICEF Magyar Bizottság közreműködésével megvalósuló „Szívünk rajta” program igyekszik segítséget nyújtani a szülőknek és gyerekeknek, hogy könnyebben eligazodjanak a könyvesboltokban és a könyvtárakban.
A programban részt vevő önkéntes szakmai csapat négy kategóriában ítélheti oda azt a megkülönböztető jelzést, egy virtuális matricát, ami a programot elindító Bookline és UNICEF elképzelései szerint a jövőben megkönnyíti majd a könyvet vásárló szülők és gyermekek helyzetét. A szakmai bizottság tagjai: Dr. Kádár Annamária gyerekpszichológus, D. Tóth Kriszta író, az UNICEF nagykövete, Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő, Magyarósi Éva szobrász, animációs rendező, könyvillusztrátor, Méth Barbara a Bookline marketingigazgatója, Ruff Orsolya újságíró, és a Budapesti Óbudai Nagy László Általános Iskola, illetve a Zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola gyerekei.
Mesélő kategória: Olyan könyvek, amelyeket egyedi, különleges módon írtak meg, illusztráltak, és ezért olyan élményt nyújtanak, ami gyereknek, felnőttnek egyaránt meghatározó élményt jelenthet. Szeretjük ezeket a könyveket, mert saját képzeletünk határait feszegetik, és olyan világokba vezetnek minket, amiknek létezését korábban még csak nem is sejtettük.
Turbuly Lilla: Talált szív
Andreas H. Schmachtl: Alma Magdi Karácsonyi varázslat
Boldizsár Ildikó - Szegedi Katalin: Királylány születik
Neil Gaiman: Szerencsére a tej
Susie Morgenstern: Titkos levelek 0-tól 10-ig
Kéry Anna: Flóra és a csillagfarkas
Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
A.A. Milne: Micsoda négy nap!
Mechler Anna: PEDRÓ, a tűzoltóautó
David Walliams: Gengszter nagyi
Fejlesztő kategória: A kiadványok, amik idekerülnek, az olvasást, a készségeket, a szókincset, a speciális nevelési igényt és egyéb készségeket támogatják. Szeretjük ezeket a könyveket, mert hisszük, hogy az olvasás erre is jó.
Varró Dániel: Akinek a kedve dacos
Lori Lite: A dühös polip
Horváthné Csapucha Klára - F. Mikonya Hajnalka: Böngésszünk együtt!
Segít neked kategória: Hogyan neveld jól a gyereked? Hogyan reagálj jól a gyerek szükségletére? Nem könnyű, de egy jó könyv segíthet megérteni, mi zajlik bennünk, és mi zajlik a gyerekben. A szülőség tanulható: ide azok a könyvek kerülnek, amik ezt a tanulást támogatják.
Kádár Annamária: Mesepszichológia
Csapody Kinga: Tesó lettem
Kádár Annamária: Mesepszichológia 2.
Segít neki kategória: Ezek a könyvek segítenek megérteni a gyerekek számára a különleges vagy nehéz élethelyzeteket. Ha a szülők válnak, ha testvér születik, vagy ha egy szerettünket elveszítjük. Szeretjük ezeket a könyveket, mert úgy segítenek, hogy szinte észre sem veszi a gyerek, és mert a szülőt legalább annyira segítik, mint a gyereket.
Kertész Edina: A rejtélyes kulcs
Shona Innes - Agócs Írisz: Az internet olyan, mint a pocsolya
Bartos Enikő: Pirula, a patikamanó Maja lázas
Berg Judit: Hisztimesék
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Charlotte Grossetete: Lánynak lenni…
A „Szívünk rajta” program során fontos szempont, hogy a programba bekerülő könyvek ne csak a gyerekeknek, de szüleiknek is élményt nyújtsanak.
A szakmai bizottság felnőtt és gyerektagjai is egyetértettek abban, hogy Varró Dániel a nehézségeket őszintén, de annál humorosabban bemutató verseskötete nemcsak megszeretteti kicsikkel és nagyokkal a verseket, de segíthet a kistestvér érkezésekor is. A „Szia párna, mi veled az ábra” rigmusát a bírálók nehezen tudják azóta is feledni.
Minden rostán átmentek a zsűritag, Kádár Annamária mesepszichológiai könyvei, amik kulcsot adnak a gyerekek lelkéhez és segítséget nyújtanak a mindennapokban, elolvasva őket megértünk sok mindent, amit nem is reméltünk. A dackorszak kezelésén át egy horzsolástól való félelem eloszlatásáig mindenre választ kapunk a Mesepszichológia, és a Mesepszichológia 2. köteteiben.
Böszörményi Gyula: Gergő és az álommanók című remekművét főként az általános iskolások szerették, az Óbudai Nagy László Általános Iskola diákjai így meséltek róla: „Nagyon izgalmas, érdekfeszítő regény tele mágiával és varázslattal. Néhol ijesztő is tud lenni. Nagyon tetszett a család története, és ahogy bevezet az álmok világába.”
Kertész Edina: A rejtélyes kulcs című mesekönyve mellett Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő érvelt, ő javasolta a kiválasztott Segít neki kategóriát is a könyvnek.
A könyvben zseniális „varázslatok" vannak, amik többek között az iskolai csúfolódások ellen szólnak. Az érzékeny, esetleg csúfolással, kiközösítéssel érintett gyerekeknél tökéletes, pont amiatt, mert szelíden, és szinte észrevétlenül adnak lehetőséget arra, hogy a gyerekek megtanuljanak távolságot tartani mindattól, ami történt velük. Segíti a feloldozást és mindezt nem didaktikusan, hanem finoman, szépen teszi.
Óvintézkedés a gyermekrablók ellen
A beavatott anyukák teljesen biztosak voltak benne, hogy az ő gyerekük nem fog elmenni a férfival, így volt riadalom, amikor a gyerkőcök mégis megtették. A kíváncsiság hajtotta őket, a férfi azt ígérte, megmutatja nekik a többi kutyusát. A férfi csak annyit tesz, hogy megkérdezi, a gyermek szereti-e a kiskutyákat, hagyja, hogy megsimogassa az állatot, és máris megnyerte a bizalmát.
Hogyan taníthatod meg a gyermeknek, hogy ne menjen el sehova, senkivel az engedélyed nélkül?
- A legkisebbek még nem gyanakodnak a jó megjelenésű, kedves, barátságos férfiakra, és nőkre, hiszen ősbizalmuk birtokában a gonosz szerintük csúnya, agresszív, és férfi, akitől félnek. Avasd be őket, hogy ez nem így van!
- Tanítsd meg nekik, hogy nem minden felnőttnek kell engedelmeskedni, tanítsd meg őket a nemet mondásra, arra, hogy idegennel ne álljanak szóba az utcán, pláne ne hagyják, hogy hozzájuk érjen.
- Taníts meg nekik egy jelszót (ami lehet mozdulat, szó, kifejezés), amit megkérdezhetnek az idegentől, s ha ezt nem hallják, azonnal kiabáljanak, sikítsanak segítségért, és fussanak egy biztonságos helyre.
- Jó, ha tudják, hogy az egyenruhás emberekben mindig bízhatnak. Akár egy boltba, étterembe, házba is beszaladhatnak, ahol keressék az eladót, a portást, a lakókat, bárkit, aki tud segíteni.
- Fontos, hogy ismerjék a bűnmegelőzési szabályokat.
- Gyakori, hogy oktatási intézmény körül gyanús személy mászkál, ilyenkor értesítsék az intézmény vezetőségét, pedagógusait, hívják a 107-et, vagy a 112-t!
Gyerekek a túlsúlyról
Mit jelent a "túlsúlyos" kifejezés?
A legtöbb embernek, aki túlsúllyal küszködik, a testében felhalmozódott a zsír.
Az ilyen gyerekek száma sokat nőtt az elmúlt 30 évben. Ma a 6 és 19 év között lévő gyerekek 15% elhízott. Ez nem csak a kinézet és ezáltal az önbecsülés miatt rossz, hanem komoly egészségügyi problémákat is okozhat, például cukorbetegség vagy szívelégtelenség. Az elhízott gyerek nem tud úgy érvényesülni, mint a többiek, csúfolhatják, és emiatt nagyon zárkózottá válhat. A felmérésben résztvevők 60%-a mondta, hogy túlsúllyal nehezebb barátokat szerezni.
Mitől lesz valaki túlsúlyos?
A megkérdezettek 54%-a azt nyilatkozta, hogy a túlsúlyos gyerekek nem mozognak eleget. Mások szerint a gyorséttermekben való étkezés az oka. A felmérés arra is kitért, hogy a gyerekek mit gondolnak magukról. 78% meg volt elégedve a súlyával, és a kinézetével. 4% súlyosan elhízottnak és visszataszítónak találta magát. Ez nem azt jelenti, hogy csak 4% volt ténylegesen elhízott, inkább csak ennyi vallotta be. Sokan tagadják, és magukat is hitegetik, hogy nincs probléma. Emellett az elégedetlenek 54%-a lány volt, ami igazolja, hogy a gyengébbik nem többet foglalkozik a kinézetével.
Fogyás
Majdnem minden gyerek azt mondta, hogy próbálkozott már a fogyással, különböző módszerekkel:
- 17% valamilyen diétával,
- 64% egészséges táplálkozással,
- 14% kevesebbet evett,
- 5 % gyógyszerrel.
A gyerekek arra is válaszoltak, hogy hol kaptak felvilágosítást az egészséges táplálkozásról:
- 8% az iskolában,
- 16% különböző előadásokon,
- 15% a szüleitől,
- 27% pedig sehonnan.
Dr. Hassink, amerikai orvos szerint az, hogy a gyerekek foglalkoznak ezzel a kérdéssel, már nagyon jó út a megoldáshoz. De a rejtély nem múlik el, amíg a felnőttek és gyerekek egyaránt nem értik meg, hogy a túlsúlyról csak ők tehetnek, és ugyanígy, ellene is.
A fizikai erőszak és a lelki terror nem a nevelés eszköze
A családon belüli brutalitások nagyon ritkán derülnek mi, mert a gyermekek képesek a családon belüli erőszakot saját rosszaságuknak tulajdonítani (viselkedésükkel magyarázni, bűntudatot érezni miatta), másrészt joggal tartanak az “agresszor” bosszújától is. Az áldozat tehát legtöbbször egyszerűen letagadja a bántalmazást – vagy azért, mert lelkileg, anyagilag kiszolgáltatott helyzetben van, vagy hogy megőrizze a család egységét.
Számos pszichológiai vizsgálat bizonyítja, hogy az a gyermek, aki családjában a szülői agresszivitás rendszeres áldozata, vagy ismétlődően szemtanúja a szülei közötti erőszakos viselkedésnek, felnővén gyakran maga is agresszívvá válik a családjában. A kutatások szerint megóvhatja a gyermeket attól, hogy felnőttként önmaga is agresszív legyen a tanárok támogató, védelmező magatartása vagy a családhoz közel álló felnőttek fellépése. Lényeges megemlíteni, hogy a gyermekvédelmi törvény értelmében nemcsak az számít büntetendőnek, aki magát az erőszakot elköveti, hanem az is, aki tud a bántalmazásról, de nem tesz ellene.
Nem csak fizikai terror létezik
A mindenki által ismert fizikai és szexuális erőszakon túl érzelmi erőszakról is beszélhetünk. Ez nem más, mint a gyermek egészséges lelki fejlődésének akadályozása leszólás, fenyegetés, vagy kiabálás által. Bármilyen szülői viselkedés számíthat tehát bántalmazásnak, ami a gyermekben tehetetlenséget, zavarodottságot, bűntudatot vagy félelmet vált ki, gátolja annak személyiségfejlődését. Ezen kívül az elhanyagolás is büntetendő kategória, ami nem más, mint a gyermek testi-lelki szükségleteinek figyelmen kívül hagyása. Ilyen viselkedés például, ha a szülő betegség esetén nem viszi orvoshoz, vagy nem járatja iskolába gyermekét.
Fontos tisztázni azt is, hogy a túlzott önfegyelem stresszt okoz a gyermeknek, ezért ha állandó alkalmazkodást várunk el tőle, az gátolja az egészséges személyiségfejlődését. Sok családban él még a hagyomány, hogy az erőszak elfogadott nevelési eszköz. A túlterhelt szülők gyakran megfeledkeznek arról, hogy a gyermek nem rossz, csak tapasztalatokat szeretne gyűjteni. Fel akarja fedezni a világot, megismerni saját és mások határait.
Az intő jelek kezdetben nem feltűnőek
A bántalmazást elszenvedő gyermek környezete gyakran csak azt veszi észre, hogy a gyermek magatartása megváltozott, fejlődésében, tanulásában, emberi kapcsolataiban, szociális beilleszkedésében akadályok mutatkoznak. Sok-sok év elteltével jelentkezhetnek a komolyabb tünetek: a magányosság, szorongás, bűntudat, tehetetlenség, agresszív viselkedés, gátlásosság, hamis-én kialakulása (ez azt jelenti, az illető úgy viselkedik, ahogy mások várják tőle, saját érdekeinek és vágyainak ellentmondó módon). A bántalmazottak között igen gyakori az öngyilkosság, depresszió, alkohol és/vagy drogfüggés, bűncselekmények.
Ha megtudjuk, hogy a környezetünkben gyermekbántalmazás folyik, fontos, hogy értesítsük a gyermek nem bántalmazó családtagjait, akik megvédik a gyermeket és segítenek az érzések feldolgozásában. Fontos emellett a szülők támogatása is, hogy más, gyermekbarát nevelési eszközöket találjanak, saját feszültségeiket elfogadhatóbb formában vezessék le.
Gyerekszáj – 8 szívmelengető búcsúlevél, ami garantáltan mosolyt csal az arcra
Utóirat: Ma este fogok összepakolni”
Utóirat: Gonosz vagy”
Éjszakai ágybavizelés - Mit mond a gyermekpszichiáter?
Pszichés vagy szervi okok?
Megkülönböztetünk organikus, azaz szervi eredetű, és nem organikus, azaz főként pszichés eredetű bevizelést. Azért fontos ezeknek az elkülönítése, mert ez határozza meg a további teendőket. A differenciáldiagnózis (elkülönítés) az urológus és nefrológus (vesebetegségekkel foglalkozó orvos) feladata. Vizeletvizsgálat, vese- és gerincröntgen alapján lehet a szervi eredetet igazolni vagy kizárni.
Az organikus eredetű enurézis kezelése elsősorban a fent említett urológus és nefrológus tevékenységi körébe tartozik, míg a nem organikus esetekben általában gyermekpszichológiai, gyermekpszichiátriai kezelésre kerül sor.
Elsődleges és másodlagos enurézis
Abban az esetben, ha a gyermek 4-5 éves koráig soha nem volt legalább fél éven keresztül szoba-, ágytiszta, primer, azaz elsődleges formáról van szó. Ha volt a gyerek életében olyan, legalább féléves időszak, mikor tudta tartani a vizeletét, szekunder, azaz másodlagos enurézisről beszélünk. Ez a megkülönböztetés is a teendők meghatározása miatt fontos.
A primer enurézis fennállhat a hólyag kapacitásának elégtelen volta, vagy a vizeletürítésben résztvevő agyi központ, illetve idegpályák éretlen volta esetén, valamint nem megfelelő szobatisztaságra szoktatás következtében.
A szobatisztaság tanulása
A hólyagfunkció akaratlagos szabályozása tanulási folyamat eredménye. A megfelelő szobatisztaságra szoktatás (toalett-tréning, kondicionálás): mikor a szülők (anya) elérkezettnek látják az időt, (képes a gyermek az együttműködésre, tud valamennyire uralkodni a záróizmain, tudja jelezni valamilyen módon szükségletét) leveszik a gyerekről a pelenkát és elkezdik egyre nagyobb rendszerességgel bilire ültetni. Próbálják megértetni vele, hogy szeretnék, ha ebbe végezné dolgát. Ha ez sikerül, azonnal megdicsérik, mosollyal jutalmazzák, ami a helyes viselkedés pozitív megerősítése. A szülők másik elvárása, hogy a nadrág száraz maradjon. Siker esetén ezt is örömmel nyugtázzák, ami további megerősítés a gyerek számára.
A nem megfelelő szoktatás
Mind a primer, mind a szekunder enurézis kialakulásában szerepet játszhat a nem megfelelő toalett-tréning. A leggyakoribb hibák:
Túl korai szoktatás: nem várják meg a gyermek megfelelő biológiai, pszichológiai érettségét, nem veszik figyelembe a fejlődés egyéni ritmusát. Ebben az esetben olyat várnak el a gyerektől, amit nem képes teljesíteni, így ő is, szülei is frusztrálódnak (csalódnak), ami a helyzetet tovább rontja. Ha ilyen körülmények között esetleg mégis kialakul a szoba-, ágytisztaság, ez csak labilis (bizonytalan) funkció lesz, melyet későbbi gyerekkori frusztrációk, traumák megzavarhatnak. Ebben az esetben visszaesés következhet be.
Türelmetlen vagy erőszakos szoktatás: a szülők túl gyors sikert várnak el, főleg azoknál a gyerekeknél, akiknél a beszéd- és mozgásfejlődés az átlagosnál gyorsabb volt. Ezekben az esetekben gyakran nem jelzik vissza a kisebb sikereket, nem erősítik meg a helyes viselkedést, hanem sikertelenség esetén csalódottságuknak adnak hangot. Ez a gyermekben szorongást, agresszív indulatot válthat ki, ami miatt esetleg nem lesz hajlandó megfelelni az anyai elvárásnak. Tiltakozása, szembenállása (oppozíciója) fejeződhet ki az enurézisben.
Hiányos szoktatás: elhanyagoló családban, intézetben nevelkedő gyerekeknél nincs kinek teljesíteni. A megerősítés hiánya miatt a gyerek érdektelenné, motiválatlanná válik.
Zavaró életesemények: gyakorlati tapasztalat, hogy a korai években átélt negatív életesemények nehezítik, ill. labilissá teszik a szobatisztaság kialakulását. (l: felbomlott család, komolyabb feszültségek családon belül, testvér születése, testi betegségek, anyától való elszakadás.)
Hólyagtréning vagy ébresztés?
Az enurézis kezelésében a legelterjedtebb módszerek a hólyagtréning (mind a két formája), a pszichoterápia és végszükség esetén az átmeneti gyógyszeres segítség adása. A hólyagtréning két formája:
Vizelet-visszatartás gyakorlása: a vizelési inger megjelenése és a vizelés megkezdése közötti időtartamot a gyermek naponta 2-3 perccel megpróbálja növelni.
A vizelés többszöri megszakítása: a gyermek elkezd vizelni, és közben újból és újból megszakítja a vízsugarat. Itt a megszakítások számának növelése a cél. Mind a két esetben naptárban jelöli a gyerek az elért eredményt, sikert. Az egyes módszereket 3-4 hétig érdemes próbálni, majd szünet után lehet megismételni. Természetesen mind a két esetben a szülő támogató segítsége szükséges.
Csak abban az esetben szabad ezzel a módszerrel próbálkozni, ha:
• a gyerek idegrendszere már biztosan eléggé érett a kondicionálásra és pszichésen is vagy egyensúlyban van, vagy szakember támogatásában részesül,
• ha a szülő kellő időt tud fordítani a gyakorlásra, ha képes az apró sikereknek igazán örülni, s ezt szeretettel, mosollyal visszajelezni. (Ezzel pozitívan megerősíti a gyereket, stressz nélkül motiválja további igyekezetre.) Ha szülő csalódott, türelmetlen túlterhelt, vagy a szülőgyerek kapcsolat valami miatt amúgy is terhelt, nem szabad szakember segítsége nélkül elkezdeni a tréninget.
Szoktak még próbálkozni az éjszakai ébresztés módszerével, de ezzel mi nem tudunk egyetérteni. Egyrészt a gyerekek többsége nehezen ébreszthető fel egészen, s így félálmukban megpisiltetve őkat, az idegződik be, hogy ilyenkor szabad ellazítani a hólyagzáró izmokat, s ezzel csak megerősítjük az éjszakai ágybavizelést. Másrészt minden gyermeknek szüksége van az egészséges fejlődéshez a nyugodt, zavartalan alvásra. Ez a módszer nem a gyerek örömteli közreműködésére; hanem a szülő kemény beavatkozására épít.
Tréningre nem szűnő primer enurézis esetén, illetve szekunder enurézisnél, ha nem egyértelmű és megoldható a kiváltó ok (pl. anya ideiglenes távolléte, óvodába szoktatás kezdete, testi betegség utáni állapot) mindenképp indokolt és fontos a gyermekpszichológus, gyermekpszichiáter felkeresése pszichoterápiás, és esetleges gyógyszeres kezelés céljából.
Önismeret, a "jó szülőség" kulcsa
Önismeret, a "jó szülőség" kulcsa
Már csak az a kérdés, hogy mitől lesz stabil egy gyerek-szülő kapcsolat? Nem attól, hogy bennünket mennyire neveltek jól a szüleink, és nem is attól, hogy hány könyvet olvasunk el a nevelésről. Bármilyen furcsán is hangzik, attól függ leginkább a jó szülő-gyerek kapcsolat, hogy mi magunk mennyire értettük meg a saját szüleinkkel kapcsolatos élményeinket, és mennyire vagyunk érzékenyek a saját gyerekeinkre.
Alapvetően ez az életünk narratívájáról, szól, arról, hogy mennyire értettük meg azt, hogy mitől váltunk olyan emberré, amilyenné váltunk. Ez határozza meg azt, hogy hogyan érezzük magunkat a múltunkkal kapcsolatban, azzal kapcsolatban, hogy miért viselkedtek úgy a szüleink, ahogy viselkedtek. Azaz van-e rálátásunk arra, hogy ezek a történések hogyan befolyásolták a felnőtté válásunkat. Ha koherens a narratívánk, akkor értjük, hogy hogyan formált minket a múltunk azzá, akik most vagyunk, hogyan járultak hozzá múltunk elemei ahhoz, amit most teszünk.
Ha ezidáig nem gondolkoztunk el ezeken a dolgokon, akkor ez igenis korlátozhat minket a jelenben, sőt ahhoz is vezethet, hogy saját gyerekkorunkra reagálva neveljük gyermekeinket.
Például, ha valaki érzelemszegény környezetben nőtt fel, akkor fennáll a veszély, hogy amikor majd a saját gyerekének lesz szüksége vigasztalásra, babusgatásra, akkor ő is csak annyit tud majd mondani, hogy „szedd össze magad, kisfiam, minek ennyit nyafogni…”
Abban az esetben, ha átlátjuk és tudatosítjuk magunkban a saját múltunkat, ha feldolgozzuk és megértjük a saját szüleink esetleges tévedéseit, fájdalmát, akkor megszakíthatjuk ennek a fájdalmas mintának a továbbadását.
Gyakori, hogy kísértést érzünk arra, hogy MINDENT MÁSHOGY csináljunk, mint a szüleink, azonban a legcélravezetőbb az, ha nyitottan reflektálunk arra, hogy a szüleinkkel kapcsolatos élményeink, hogyan hatnak/hatottak ránk.
A nehéz körülmények között felnövő szülők is képesek ugyanolyan érzelmi melegséget nyújtani gyerekeiknek, ha átlátják a saját narratívájukat.
Összefoglalva, a korai élmények nem határozzák meg végérvényesen a sorsunkat. Ha megértjük a múltunkat, akkor megszabadíthatjuk magunkat attól, hogy generációkon át íveljen a fájdalom és az esetleges bizonytalan kötődés. Ehelyett adhatjuk a gyerekeinknek azt, ami a legfontosabb: a törődést és a szeretetet.
A dackorszakra nincs gyógymód, de egyszer véget ér
Derült égből a villámcsapás
Nagy csapás tud lenni a büszke elsőgyerekes szülő egójára, amikor az addig mindenki által csak dicsért, bájos és mosolygós – és legfőképpen engedelmes – másfél-két éves tündérkéből akár pár hét leforgása alatt egy elviselhetetlen fúria lesz, aki a legkisebb ellenkezés, tiltás, a szülő részéről mind nagyobb félelemmel és szorongással elsuttogott ’nem” hatására azonnal átmegy berzerkerbe.
Ilyenkor az ember szakkönyveket és a netet kezdi bújni, válaszokat és megoldásokat keres, mielőtt végleg tönkremegy idegileg, és az önbecsülése is a béka segge alá süllyed, amiért képtelen nemhogy féken tartani a gyerekét, de időnként akár a legcsekélyebb befolyást gyakorolni rá.
Magyarázat van, segítség nincs
A fejlődéslélektan a dackorszakot az éntudat fontos állomásának, az első igazi önállósági törekvések megnyilvánulásának tartja, és mint ilyet, hangsúlyozza a fontosságát. Nem is vitatja senki ezt a megállapítást, de – valljuk be őszintén – azért nem nagy vigasz az egyszeri szülőnek, aki csüggedten áll a zoknijával sivítva harcoló kétéves felett reggel háromnegyed nyolckor, és tudja, két út áll előtte: 1) kiveszi a zoknit a gyerek kezéből, amivel kimaxolja a hisztit, leteperi a dühöngőt, néhány szájba rúgási kísérletet kicselezve ügyesen ráadja a zoknit, majd megpróbál úgy eljutni a gyerekkel a cipős szekrényig, hogy az ne tépje le magáról az imént felügyeskedett ruhadarabot, vagy 2) engedi az önállóság bajnokának, hogy próbálkozzon még egy darabig a zokni felvételével, ami azonban bizonyosan nem fog sikerülni, mert még túl bonyolult feladat a számára, és ekkor jön az 1) pont. Láthatjuk, hogy akárhogy is cselekszik a szülő, a hiszti csúcsra járatását nem tudja megúszni, de ha rögtön az első pontot választja, talán nem késnek el a bölcsiből.
A dackorszak kezelésére adott okos tanácsokkal általában az a baj, hogy csak papíron működnek. Ha egy gyereknek éppen az a fejlövése, hogy mindent maga akar csinálni – márpedig a dackorszak egyik ismertetőjele ez –, de életkoránál és fejlettségénél fogva még rengeteg mindent nem képes megcsinálni akkor se, ha a szülő órákon át türelmesen várja az eredményt, akkor végül vagy azért fog őrjöngeni, mert frusztrálja a kudarc, vagy azért, mert előbb-utóbb kiveszik a kezéből a feladatot, és megcsinálják helyette.
Könnyű azt mondani, hogy engedjük, hogy minél több mindent próbáljon maga megcsinálni, meg hagyjuk dönteni, de egyszerűen nem szólhat a dackorszakos önállósági törekvéseiről az egész család élete, nem kelhetünk azért ötkor egy éven át (igen, sajnos, simán eltart ennyi ideig ez a szép időszak), hogy ő elég ideig próbálgassa az öltözködést meg az önálló mosakodást, ugyanakkor a munkahelyről se késsünk el. Ez viszont értelemszerűen rengeteg balhét generál, a szülő mind lestrapáltabb, az idegei pattanásig feszülnek, a frusztráció gyerekben-felnőttben egyaránt csak nő.
De akkor mégis mit lehet csinálni?
Nem túl sokat. A legtöbb, hogy azért tényleg igyekezzünk észrevenni azokat a helyzeteket, amikor teret engedhetünk a gyerek saját döntéseinek, ne feszüljünk bele olyan kérdésekbe, mint hogy melyik pulóvert vegye fel. Ha ő a kicsit koszosat akarja felvenni, tegye azt, kit érdekel a Marcika anyukájának a véleménye, hogy milyen ruhában járatjuk a gyereket. Magunkban pipálhatjuk az apró kis győzelmeket, ez jót tesz a megrongyolt önbizalmunknak. Át is lehet kicsit verni a gyereket, én mindig nagyon megdicsérem a fiam, hogy milyen ügyesen felvette a zokniját, amit egyébként csak a nagylábujja hegyére tud felhúzni, aztán megkérdezem, megigazíthatom-e kicsit. Mivel ilyenkor nagyon büszke magára, ezért kegyes hangulatban van, ebbe bele is egyezik, én meg gyorsan ráhúzom a zoknit rendesen, és továbbléphetünk.
Sok nagy levegő, esténként egy sör
Azt is szokták mondani, hogy amikor kitör a balhé, vegyünk pár mély levegőt, próbáljuk megőrizni a nyugalmunkat, mantrázzuk magunkban, hogy ő még csak gyerek, neki is rossz, blabla. Mert ha mi nyugodtak maradunk, ő is könnyebben megnyugszik. Ezzel például nagyszerűen tovább lehet rombolni azon szülők önbizalmát, akiknek már nincs energiájuk hónapok óta naponta tizenötször mély levegőket venni, és atommáglyaként sugározni a nyugalmat a boltban fetrengő, üvöltő gyerek mellett, zavartalanul állva a többi bevásárló megvető pillantásait, melyekből világosan kiolvasható, hogy bezzeg az ő gyerekük annak idején ilyet nem csinált, mert az kérem, meg volt nevelve.
Két dologra gondolhatunk ilyenkor vigaszként: az egyik, hogy a mély belégzések jót tesznek a tüdőnek. A másik pedig, hogy amikor este elhal végre a csatazaj, kipattinthatunk majd egy jó sört, és kipipálhatunk egy újabb háborús napot. Egyszer vége lesz. Mindig vége lesz. Csak agyon ne csapjuk addig a gyereket.
10 dolog, amit a szülők tesznek, amikor nem figyel a gyerek
1. Megesszük a maradék csokijukat
Ezzel természetesen szívességet teszünk nekik. Az a rengeteg csokoládé Mikulásra, húsvétra, szülinapra, akármire, tényleg egészségtelen nekik.
2. Elcsenünk falatokat a tányérjukról
Nem tehetünk róla, egyszerűen finomabb az ő étele, mint a miénk. Például ő biztos nem diétázik, mi pedig olyan rég szeretnénk enni egy jó szalámis zsemlét. Az ő falatkái ráadásul pont akkorák, amekkorákat végtelenül könnyű eltüntetni, miközben azt játsszuk vele, hogy „egyet az anyának, egyet a babának”.
3. Elrejtjük az idegesítő játékokat
Valóban igazságtalan, mert általában ezeket a játékokat mi magunk vesszük nekik. De arról nem volt szó, hogy ez ilyen idegőrlően fog zenélni/kotyogni/csilingelni/bármit csinálni. Például az éjszaka közepén felcincogó automata hörcsögöktől mindenképpen mentsük meg az egész családot, mindenkinek jobb lesz így.
4. Játszunk a gyerekek játékaival
Én rendszeresen legózom és a középső lányom tabletjén macskás szimulátorral játszom. Ő jókat derül rajtam emiatt, én pedig kikapcsolok teljesen.
5. Kidobjuk a kézműves alkotásaikat
Becsüljük, dicsérjük, megsimogatjuk őket azért a vécépapírgurigából készült csirkéért és a műanyag kanál újraéledéséből született bagolyért, de egy óvatlan pillanatban inkább megszabadulunk azoktól az alkotásoktól, amik nem kifejezetten esnek a szépséges kategóriába. Mert mégsem mutatnak annyira jól a nappaliban, a könyvespolc díszeként.
6. Az ágyban tévézünk
Bár nekik szigorúan nem szabad, mi mégis megtesszük, mivel nagyjából ez az egyetlen hely, ahol nem rajzfilm megy a tévénkben.
7. Áttekerjük a játékreklámokat
Ha még egyszer meghallom, hogy „ezt ugye megveszed, anya?”, vagy a tévét dobom ki az ablakon, vagy én megyek világgá.
8. Megengedjük, hogy még egy kicsit tévézzenek
Van az úgy, hogy kell az a még fél óra nyugalom, és nincs más eszköz a kezünkben, csak a rajzfilmek hipnotikus hatása, hogy egy kis csend legyen.
9. Visszatesszük a szekrénybe az édességeket, amiket becsempésztek a szobájukba
Ügyes trükk, gyermekeim, de sosem jön be, én mindent látok, amióta kukacos kekszeket találtam egy nagytakarításkor a gyerekszobában.
10. A szemük előtt vásároljuk meg a szülinapi ajándékaikat
Az idő a legnagyobb kincsünk, és különben sem jutunk el soha vásárolni nélkülük. Egyébként sem veszik észre, ha jól időzítjük a kosárba dobást.
Tudnivalók a D-vitaminról
A D-vitamin elsődleges forrása a bőrt érő napsugárzás, annak is az UV-B tartománya. Magyarországon márciustól októberig naponta 15 perces, az arcot és a fedetlen végtagokat érintő napsugárzásra van szükségünk, hogy megfelelő mennyiségű D-vitaminhoz jussunk, ez a mennyiségű napsugárzás nem növeli a bőrrák kockázatát. Az ennél hosszabb idejű, védelem nélküli, főleg a bőr leégéséhez vezető napozás nem ajánlható.
A D-vitamin legfőbb szerepe a kalcium-anyagcsere szabályozása, a megfelelő kalciumellátottság biztosítása. A D-vitamin-szint a napi kalciumszükséglet függvényében változik. a nemzetközi ajánlásokban szereplő javasolt kalciumbevitel csak normális D-vitamin-szint mellett elegendő!
Magzati korban a D-vitamin-ellátottság az anya D-vitamin-szintjével arányos. Az anyatej rendkívül kevés D-vitamint tartalmaz, ezért a csecsemők D-vitamin-pótlása elengedhetetlenül fontos. Kisgyermekkorban a D-vitamin-pótlást az őszi–téli hónapokban folytatni kell. A folyamatos pótlás akkor is szükséges, ha a gyermeket rendszeresen nem éri napsugárzás. Ebben az időszakban az egyszerre beadandó nagy dózisok helyett a naponta, biztonságosan beadható adagok hosszabb távú használata javasolt. Egyéves kor alatt naponta 1000 NE, egyéves kor felett napi 2000 NE adható naponta. A napi bevitel helyett a heti adagolás (14 000 NE) csak hatéves kortól javasolható.
Az angolkór gyermekkori betegség, a növekedési porcban zajló új csontképződés szenved zavart. A csontfejlődés, a csont növekedésének üteme kóros, a csontok mérete és alakja is változik, és ez alacsony termethez, deformált csontokhoz vezet.
További veszélyeket rejt, magzati és csecsemő-, kisgyermekkori D-vitaminhiány a gyermekeket érintő, 1-es típusú cukorbetegség esetében, melynek kockázata jelentősen fokozódik a hiánybetegség esetén, valamint a fejlődéstani, immunológiai-gyulladásos és degeneratív idegrendszeri betegségekben is kockázati tényező!
Mind ezeket felismerve, a D-vitaminhiány következményeivel küzdő legnagyobb magyarországi orvostársaságok konszenzust dolgoztak ki a D-vitaminhiány jelentőségéről, felismerési lehetőségeiről, a prevenció és a kezelés javasolt módjairól.
Bűvös karikák - mit nézhet a gyermek?
Az egyes műsorokat aszerint sorolják be, hogy tartalmaz-e a kiskorúak fizikai, lelki vagy erkölcsi fejlődését tekintve ártalmas hatásokat. Nem mindegy az sem, hogy egy erőszakos jelenetet elfogadhatónak mutat-e be az adott műsor. Fontos, hogy a kérdőjeles jelenet milyen hosszú, milyen a zenei aláfestése, milyen a képi megjelenítés.
S hogy miért fontos a besorolás? Azért, mert a gyermekek sokszor csak nehezen tudnak különbséget tenni fikció, és valóság között. 6-7 éves korukig például aszerint ítélik meg a tetteket, hogy mi a következményük. A besorolást pszichológusok, pedagógusok végzik.
Az egyes karikák:
- Korhatárra való tekintet nélkül: pl. Micimackó
- 6 éven aluliaknak nem ajánlott: ijesztő esetek, rémísztő szellemek, fenyegető állatok jobb, ha elkerülik a gyermekszobát! Tilos a Tom és Jerry, a Pokémon, az Oroszlánkirály.
- 12 éven aluliaknak nem ajánlott: bűnözés, halál, komoly betegségek, házassági gondok, bűnügyi sorozatok, valóságshow-k, westernfilmek, tehetségkutatók, stb.
- 16 éven aluliaknak nem ajánlott: direkt félelemkeltés, erőszak, szexualitás. Klasszikus horrorfilmek, animék, CSI, stb.
- 18 éven aluliaknak nem ajánlott: erőszak, nyílt szexualitás, droghasználat. Ide tartoznak az erotikus filmek, akció, horror, konkrét példa a South park, Gyilkos elmék.
Érdemes azzal foglalkozni, hogy a gyerek minél kevesebb káros hatással találkozzon, s boldog felnőtt lehessen!
Pöttömkert a Budapest Parkban
Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelye - a Budapest Park - az apróságok számára is nyújt szórakozást. Egész nyáron át izgalmas programokkal, mesékkel, trambulinnal és állatsimogatóval, kézműves foglalkozással és megannyi más tartalmas családi- és gyerekprogrammal készül a Budapest Park az apróságok és szüleik szórakoztatására. A havonta visszatérő megannyi program mellett jótékonysági akcióval is igyekszik segíteni a Park a rászorultakon. A "ruhagyűjtő" akcióval például a már nem kellő ruhákat lehet behozni, s akár válogatni is belőlük. A megmaradt ruhaneműket pedig a Magyar Vöröskereszt juttatja el oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
A Pöttömkertet a gyermekek és a felnőttek egyaránt ingyen látogatják.
A Park - mint korábban - jótékonysági akciót is hirdet, segítve a rászorultakat.
Biciklizzen a gyerek! De milyen kerékpáron?
A legfőbb szempont: a biztonság
Ha kerékpárt tervezünk vásárolni a gyermekünknek, akkor mindig helyezzük előtérbe a biztonságot. A legbiztonságosabb kerékpárok pedig mindig a minőségi biciklik, melyek soha nem hagyják cserben a gyerekeket (például rossz illeszkedések, helytelen vagy gyenge rögzítések miatt) és okoznak balesetet. Éppen ezért kerüljük el, hogy bedőljünk a nagyáruházak akciós termékeinek, még akkor is, ha egy minőségi ár töredékéért megkapjuk ott a biciklit. Vásároljunk mindig kerékpáros szaküzletben vagy kerékpáros webáruházban (például a webbicikli.hu webáruházban), ahol szakemberek dolgoznak, és segítik a megfelelő kerékpár kiválasztását. A szaküzletekben kapható kerékpárok általában jobb minőségűek, és persze drágábbak is. Sokszor gondoljuk azt szülőként, hogy olyan gyorsan nő a gyermek, arra az egy-két évre, amíg használja, megteszi egy olcsóbb változat is. Higgyük el, megéri a drágábbat választani, hiszen mint már írtuk, a gyerek biztonsága múlik rajta.
A kerékpár vásárlás egyéb szempontjai között szerepel, hogy könnyen hajtható legyen, szelepes kerekekkel rendelkezzen, legyen rajta kontra- és patkófék is (gyerekkorban még hatékonyabban tudnak fékezni a gyerekek kontrafékkel, hiszen a kezük még nem olyan erős, hogy patkófékkel állítsák meg a biciklit.)
Nem mindegy a méret sem
Vásárláskor a másik nagy dilemma, ami a szülőket döntési helyzet elé állítja az a kerékpár méretének kérdésköre: mekkora biciklit vegyünk a gyermekünknek? Ebben a kérdésben hasznos mérettáblázatok segítenek minket, amelyek figyelembe veszik a gyermek korát és lábai hosszát is. A kerékpárok méreteit a kerék átmérőjében szokták meghatározni: a legkisebb kerékpár a 12 colos, majd kettesével haladva a legnagyobb méret a 28 colos, de ez már felnőtt méretnek számít.
A gyerekek első biciklije legyen 12 colos, ezt már a kétévesek is használhatják körülbelül 4 éves korig, ekkor kell eggyel nagyobb méretre váltanunk. A gyermek általában akkor nő ki egy bicikli méretet, amikor már a nyerget nem lehet följebb állítani és/vagy a lába beleakad a kormányba, vagyis kicsi lesz a kormány-nyereg közti távolság.
Általános szabály, hogy próba nélkül – ha lehet – ne vegyünk biciklit, mindig legyen ott a gyermek, akinek vásároljuk, így a helyszínen le tudjuk ellenőrizni, hogy az adott méret megfelelő-e vagy sem. Előfordulhat az az eset, hogy a 12-es méretet kinőve egyből egy méretet átugorva, választhatunk 16-osat, mert abba hamarosan belenő a gyerek, így nem kell kiadnunk egy köztes méretre. Ebben az esetben is legyünk elővigyázatosak, hiszen egy túl nagy kerékpár nem nyújtja azt a biztonságot a használójának, mint egy megfelelő méretű!
A 20-as méretű kerékpár a 6-9 év közötti korosztálynak ajánlható, általában ezt használják a gyerekek a leghosszabb ideig. Fontos, hogy ne az életkort vegyük figyelembe a kerékpár kiválasztásánál, hanem a testméretet, még akkor is, ha a gyártók vagy a mérettáblázatok a korban való meghatározást részesítik előnyben.
Sisak nélkül ne!
A legalapvetőbb biciklis felszerelés a sisak, mely mindig legyen a gyermek fején, hiszen ezzel elkerülhetők a fejsérülések az esésekkor. Törekedjünk rá, hogy megfelelő méretűt válasszunk, amely nem szorítja a gyermek fejét, így kisebb tiltakozást fog kiváltani a használata.
Digitális generációs különbségek?
A mai világban sajnos lépéshátrány, ha a gyermek számítógépes tudás nélkül kerül az iskolapadba. Sok minden változott, nem kívánhatjuk tőle, hogy ugyanúgy számítógép nélkül nőjön fel, mint a szülei, hiszen már sokat fejlődött ez a terület.
Nem baj az, ha néha mesét néz az interneten, ha mutatsz neki 1-2 kreatív online játékot, okostelefonos rajzprogramot. Ha egy kérdésére nem tudok a választ, akár együtt is utánajárhattok a Google segítségével. De nézhettek családi fotókat, videókat is.
A gyerekek nagy felfedezők, örömmel vetik bele magukat a virtuális térbe, ügyesek, szeretnek nyomogatni, vonzza őket a sok ikon.
Akkor van gond, ha a gyerek nem vesz részt a családi programokon, beszélgetéseken. Mesélj neki, beszélgess vele sokat, ügyelj rá, hogy a szókincse ne rekedjen meg, s legyen része valós élményekben is.
Miért gesztikulálunk beszéd közben?
Nem kell hallanunk valakit ahhoz, hogy tudjuk, éppen beszélget, elég ha csak látjuk messziről, hiszen rögtön szemet szúr, ahogy hevesen, vagy inkább visszafogottabban, de a kezével gesztikulál mondanivalója közben. Különösen mókás lehet egy külső szemlélő számára az is, ha például egyedül ülünk az autóban, miközben telefonon keresztül veszekszünk a párunkkal.
A beszéd és a gesztikuláció elválaszthatatlan egymástól, még azok az emberek is gesztikulálnak, akik születésüktől kezdve vakok. Ha elakadunk a beszédünkben valami miatt, a mozdulataink ugyanúgy megfagynak a levegőben, mint a szavaink. Kultúrától és nyelvtől függetlenül a gesztikulációink nagyon hasonlóak, bizonyos dolgokat egy spanyol anyanyelvű beszélő ugyanúgy mutat a kezével, mint egy angol, vagy egy magyar.
A kutatók immár negyven éve vizsgálják a beszéd és a gesztusok közötti szoros összefüggést. Ennek a kutatásnak az egyik izgalmas területe az, amikor a beszéd és a mozdulatok nem teljesen fedik egymást. Érdekes példa erre a kisebb gyerekek gondolkodása.
Egy pszichológiai kísérletből kiderült, hogy a gyerekek körülbelül hét éves korukig nem értik meg, hogy ha egy vékonyabb, hosszúkásabb pohárból egy szélesebbe töltjük át a vizet, akkor a víz mennyisége nem változik, bár egészen másnak tűnik. Amikor azonban meg kell magyarázniuk, mi is történik pontosan, akkor a szavaikkal azt mondják, hogy a pohár alacsonyabb, míg a kezükkel éppen annak szélességét mutatják. Mindez remekül bizonyítja, hogy tudat alatt pontosan tudják, ez esetben nemcsak a pohár magassága, hanem annak szélessége is fontos.
Amikor beszélünk, akkor a gondolatainkat szavakba öntjük, amikor gesztikulálunk, akkor pedig mozdulatokba. Azok a gyerekek pedig, akiket arra biztatnak, hogy gesztikuláljanak bátran, idővel sokkal nagyobb szókincsre tesznek szert. Ugyanígy a felnőttek is profitálnak a gesztikulációkból, a mozdulatok segítségével ugyanis sokkal könnyebben meg tudnak különböző nehezebb problémákat oldani.
Azonnal vagy utólag neveljünk?
Azonnal vagy utólag neveljünk?
Ha azt fontolgatja a szülő, azonnal vagy később reagáljon, több szempontot érdemes mérlegelnie. Minél kisebb gyerekről van szó, annál inkább csak az azonnali reakció az, aminek értelme van. A memória fokozatosan érik, egy két éves gyerek nem emlékszik tisztán arra, mi volt órákkal ezelőtt, főleg nem minden árnyalatával együtt, hogy például neki mi volt a baja, mikor fejbe verte a másik kisgyereket.
Holott ez is fontos a dolog feldolgozásához, mert a nevelés nem egyirányú folyamat, amikor is a szülő kifejezi véleményét, hanem jó esetben az is teret kap, hogy a gyerek miért tette, amit tett. Persze, az említett korosztálytól nem várható részletes leírás a lelkiállapotát illetően, a szülőtől viszont igen, hogy megfogalmazza a gyermek szempontjait is. Például: „értem, hogy dühös lettél, amiért Julcsi nem adta vissza a lapátodat, de akkor sem szabad fejbe vágnod.” Vagy: „azt hiszem, éhes és álmos vagy már, ezért is van rosszkedved, de ettől még ne szórd szét a játékokat”.
A kisgyereknél tehát két okból is fontos az azonnali reakció: hogy értse, pontosan melyik viselkedés nem tetszik nekünk, és hogy értse, ezalatt benne mi történik. Minél idősebb a gyerek, annál jobban fel tudja idézni utólag is, mit miért tett, és hogy érezte magát akkor, így lehetőség nyílik arra, hogy utólag is meg lehessen beszélni sok mindent.
Ugyanakkor sok szülő azért fejti ki később, mi nem tetszett neki, mert nem akarja megalázni a csemetét, például mások előtt megszidni. Míg más szülők éppen azért fejezik ki szívesebben utólag, ha valami nem tetszik nekik, mert társas helyzetben ők maguk vannak zavarban, elvesztik a spontaneitásukat az esetleges nézőközönség előtt, nem tudnak természetesen kommunikálni a gyerekkel, ezért inkább későbbre hagyják a nevelést, mikor otthon lesznek szűk körben.
Mari, aki folyton félt még felnőttként is, hogy valamit elront (különösen társas helyzetekben), arról számolt be, rájött, hogy anyukája gyakran utólag fejtette ki, neki mi volt kínos egy társas eseményen. Például, hogy a kis barátai sokáig maradtak, pedig ő már fáradt volt.
Ez egy hat éves kori emlék, azaz ekkor még az anyának kellett volna ott helyben terelgetnie a gyerekeket, és semmiképp sem elvárni a hat évestől, hogy legyen tekintettel rá, és kitalálja az ő felnőtt szükségleteit. Azonban általános kételyt ültetett el benne az, hogy gyakran előfordult, ott, a helyzetben semmi jele nem volt annak, hogy valami gond lenne, és utólag kérte számon az anya, valamit miért így vagy úgy tett. Ez olyan érzést szült, hogy hiába figyel a másikra, mégis lépten-nyomon elkövethet hibákat, amikért számon fogják kérni.
Indokolt az utólagos megbeszélés, ha nagyobb (kiskamasz, kamasz) gyerekről van szó, aki már számos szabállyal tisztában van, valamennyire elvárható tőle, hogy a szülő állandó koordinálása nélkül is feltalálja magát, és ő is elvárja, hogy ne terelgessék mások előtt. Ő már elbírja, ha utólag hozzuk szóba, egy helyzetben valami nagyon zavart minket. A kisgyereket viszont szomorúsággal, szégyennel tölti el, hogy anyuka, apuka megfeddte, és az utólagosság csak még kezelhetetlenebbé teszi a helyzetet.
Persze, alkalmanként lehet ez indokolt, csak ne legyen megszokott, hogy a gyerek az adott helyzetben nem kap visszajelzést arról, rendben van-e, utólag viszont kap valamiféle értékelést, mintha átnyújtanánk az év végi bizonyítványt.
Ezzel a fentieken kívül még az is probléma, hogy elvész a korrigálás lehetősége. Ha szól apu, hogy „kérlek, beszélj egy kicsit halkabban, mert szinte kiabálsz”, a gyerek visszavehet a hangjából, és látja, hogy ellazul a szülő arca, azaz, ahogy most beszél, az már rendben van. Ha viszont este röffenti oda a szülő, hogy „nagyon idegesítő volt, hogy Zsuzsáéknál egész ebéd alatt olyan fennhangon beszéltél, mint aki kiabál”, nem tud módosítani, legfeljebb elkezdhet szorongani, hogy legközelebb eltalálja-e a jó tónust, vagy szégyenkezhet utólag.
Persze ahhoz, hogy ne szégyenítsük meg a gyereket, mikor ott helyben jelzünk neki vissza, meg kell tanulnunk úgy kommunikálni, hogy ne tegyük bele az összes feszültségünket (főleg azt ne, ami rólunk, a mi speciális érzékenységünkről szól, és nem is a gyereknek van vele dolga), és képesek legyünk ítélkezés, minősítés nélkül fogalmazni.
Azt, hogy „te ilyen buta vagy?” vagy, hogy „most csalódtam benned!”, még jobban fáj közönség előtt hallani. De ezek négyszemközt és utólag is káros mondatok. Ráadásul az azonnali visszajelzés nem jelenti, hogy okvetlenül közönség előtt, fennhangon történik. Szólhatunk diszkréten is a gyerekhez: feltűnés nélkül félrevonhatjuk kissé, vagy legalábbis odaguggolhatunk, hogy elsősorban őhozzá jusson el, amit mondani akarunk.
Azonnal vagy utólag neveljünk?
A fenti szám ráadásul csak a súlyosabb, töréssel, fulladással, belső érüléssel járó eseteket veszi számba. Ennél sokkal gyakoribbak a zúzódásos, horzsolásos esetek, amelyek kórházi ellátást ugyan nem igényelnek, de egy gyors helyszíni elsősegély kijár nekik. A hazai játszótereken sincs ez másként, és ha nem is sérül meg egy nagyvárosnyi gyerek évente Magyarországon, a játszóterek nálunk is komoly veszélyforrást jelentenek. Nem árt tehát tisztában lenni a kockázatokkal, hogy még idejében megelőzhessük a baleseteket.
Már ránézésre is látható, hogy melyek a balesetveszélyes játszóterek: a rosszul karbantartott, rozsdásodó, törött, régi eszközök és a feltakarítatlan szemét már intő jel. Az ilyen helyeken megsokszorozódik a kockázat. A megfelelő, „esésbiztos” burkolat hiánya szintén nem túl bizalomgerjesztő, mint ahogy a túlzott zsúfoltság is balesetek forrása lehet. Mielőtt elengedjük tehát a kicsi kezét, végezzünk egy rövid szemlét, és az ilyen játszóteret vagy kerüljük el, de legalábbis fokozottan ügyeljünk a gyerekre: nagyobbaknak való játékokra ne engedjük fel és maradjunk biztos közelségben.
Tisztíts, fertőtleníts
Az óvintézkedések ellenére is megtörténhet, hogy kisebb-nagyobb karcolások, horzsolások érik a gyereket. Ezeket a helyszínen is elláthatjuk, így nem kell miattuk hazamenni. Mert bármilyen jelentéktelennek is tűnik a seb, gondoskodni kell róla. A legfontosabb, hogy kitisztítsuk és fertőtlenítsük – ez a játszótereken, ahol gyakran megfordulnak kutyák, macskák, odapiszkítanak a madarak, elengedhetetlen. Legyen tehát nálunk mindig egy kis palackban tiszta csapvíz otthonról, amivel kimossuk a sebet, és pár kibontatlan gézlap, amivel megtörölgetjük. Ha idegen tárgy maradt a sebben, azt ne kézzel, hanem csipesszel szedjük ki – egy jól felszerelt női kézitáskában ilyen eszköz általában van. A nagyobb, mélyebben beékelődött idegen testekkel viszont ne próbálkozzunk ebben a sterilnek cseppet sem nevezhető környezetben: ilyenkor jobb, ha orvos látja el a sérülést. Különösen igaz ez akkor, ha üvegszilánk került sebbe, mert lehet, hogy mi a nagyobb darabot ki tudjuk emelni, de emellett még több apró szilánk is lehet, ami nem csak fájdalmas, de fertőző is lehet, és megnehezíti a seb gyógyulását.
Ne hagyd fedetlenül a sebet
Ha túl vagyunk a tisztításon és fertőtlenítésen – ez utóbbiból valamilyen kisebb kiszerelésűt mindig vigyünk magunkkal a játszótérre –, akkor laza kötéssel fedjük be a sebet. Ez lehet egy egyszerű sebtapasz, de ha nagyobb felületű a seb – például egy térdhorzsolás –, akkor tegyünk rá a maradék, tiszta gézlapból, és rögzítsük tapasszal. Nem kell szorosnak lennie a kötésnek, lélegezhessen alatta a bőr, és ne szorítsa le az ereket sem, de mindenképpen védjük meg a kitisztított sebet az újabb szennyeződésektől. Tévhit ugyanis, hogy fedetlenül hagyva hamarabb gyógyul a seb: ilyenkor éppen hogy lassabban áll helyre a sérült bőrfelület, mert a környezetünkben mindenhol megtalálható baktériumok, fizikai szennyeződések, por beleülnek a sebbe, és gátolják annak gyors bezáródását, ami miatt ráadásul heg is maradhat a seb után.
Forrás
Ragasztott papírjátékok gyerekeknek
A születésnapi zsúrokat is emlékezetessé tehetjük: az ünnepeknek készíthetünk királyi koronát, a vendégeknek névvel jelöli szívószálat, vidám játékokat, pl. vakládát, kuglit, színházat stb. Figyelem! Mivel az olló és kés balesetveszélyes, kisebb gyerekek felnőtt segítségével dolgozzanak!
Mókás zebra
Anyag: 1 db 15 cm, 2 db 10 cm és 1 db 6,5 cm hosszú kartonguriga (pl. WC-papír-giga vagy törlőkendő-guriga, fekete és fehér festék, olló, folyékony ragasztó, ragasztó
Elkészítés: A két 10 cm-es gurigából a gurigák teljes hosszában vágjunk ki egy-egy csíkot. Az egyik kettévágott gurigából vágjunk le ferdén égy darabot, hogy a test szépen összeilleszthető legyen. Illesszük össze a testet. Először ragasszuk a ferdén bevágott gurigához a legkisebb darabot. Ez lesz a zebra hátsó lába. Ezután ezt rögzítsük a leghosszabb gurigához. Ezzel kész a zebra tette. A maradék kartonból vágjuk ki a két fület, amit ragasszunk a másik kettévágott gurigára. A zebra szájának a guriga nyitott részének mindkét oldalúból vágjunk ki egy-egy háromszöget. Fessük a zebra tettét és fejét fekete-fehérre, Faroknak tetszés szerint ragaszthatunk összefont zsinórdarabokkal vagy papírcsíkot. Két fehér papírkörből készítsünk szemeket, és ragasszuk ezeket a zebra fejére. Végül a zebra fejét rögzítsük a testre.
Különleges pecsétnyomó
Anyag: zsinór, kartonlap, üvegpalack, folyékony Ragasztó, filctoll piros színben.
Elkészítés: A kanon lapból vágjunk ki legalább kél 12 k 12 cm-es darabot. Az egyik lesz a pecsétnyomó, a másikra pecsételünk. A zsinórt kenjük be alaposan folyékony ragasztóval. A kartonlapon rendezzük el a zsinórt tetszés szerinti alakzatban. Várjunk, míg teljesen megszárad. Kenjük be festékkel az elkészített nyomdát, és pecsételjünk képet a másik kartonlapra. Azért, hogy a minta szépen kirajzolódjon a nyomaton, a nyomda hátoldalén görgessünk végig egy üvegpalackot. A képhez készítsünk keretet is. A kép díszítheti szobánk falát, vagy kedves ajándék lehet!
„Harmonika” tacskó
Anyag: 3 db kartonguriga (pl. WC-papír-guriga), fekete festék, fehér kartonpapír, folyékony ragasztó, paintball barna színben
Elkészítés: Az egyik gurigából vágjunk le egy kis darabot fent nem lesz szükségünk), a másikat vágjunk ketté hosszában, a harmadikat pedig hagyjuk egészben. Mindhármat Fessük barnára. Vágjuk ki kartonpapírból a lábakat, füleket és íi farkat, majd fessük ezeket is barnára. Vágjunk ki a fehér kartonpapírból két kis kört. és fessük rá a szemeket. Ragasszuk fel a testrészeket a megfelelő gurigákra; az egészben hagyottra a hátsó lábakat és a farkai, a hosszában kettévágottra a mellső lábakat, a kisebbre pedig a füleket és a szemeket. A fejet ragasszuk az elülső gurigára, outid illesszük össze a kutya testét azaz egészben hagyott gurigába csúsztassuk bele kissé összenyomva a hosszában kettévágott gurigát. Ha a lábakat egyforma magasságban rögzítettük, akkor tacskónk billegés nélkül megáll. A nyújtható tacskó kedvence lesz minden gyereknek!
Királyi képkeret
Anyag: kartonlap, olló, arany- vagy ezüstszínű papír, esetleg alufólia, piros és sárga papír, folyékony ragasztó, csillám
Elkészítés: Kartonlapból vágjunk ki két egyforma koron a formát. Az egyik korona közepéből vágjunk ki egy téglalapot. Vonjuk be a koronákat arany- vagy ezüstszínű papírcsíkokkal vagy alufóliával, maid díszítsük csillámmal. Az egyik korona szélét - kivéve a felső részén kenjük be ragasztóval, majd illesszük rá a másik koronái, A szabadon hagyott részen csúsztatjuk be majd a fényképet. Készítsünk támasztékot a képkeretnek, és ragasszuk a keret hátoldalához, piros és sárga papírból vágjunk ki csepp alakú formákat, és ragasszuk ezeket a korona csúcsára. Csúsztassunk a képkeretbe egy kedves fényképet!
Állatkerti útmutató
Azért néhány dolgot nem árt megfontolnunk, átgondolnunk az állatkerti látogatás előtt!
Ne akarjátok bejárni az egész állatkertet egy alkalommal! Az nagyon fárasztó lehet egy két-háromévesnek. Egyszerre csak kevés állatot nézzetek meg. Két óra séta, nyolc-tíz álat megtekintése bőven elég egy ennyi idős gyereknek.
Szuper, hogy van hüllőház is az állatkertben, de egy órákig mozdulatlan hüllő nem biztos, hogy leköt egy kisgyereket. Az élénken mozgó, vagy nagyobb testű állatoknál számíthatsz nagy sikerre.
Az állatsimogatót se hagyjátok ki! Természetesen itt nagyon fontos, hogy ha a csemete nem akar állatokat simogatni, akkor ne erőltesd! Természetesen mami járhat elő jó példával és simogathat kiskecskét, hátha megjön a kicsi kedve is.
Érdemes azokat az állatokat felkeresni, amiket már ismer képeskönyvből. Érdemes fényképezőgépet is vinni és saját fotókat csinálni az állatokról.
Ha a kicsi fél esetleg a kutyáktól, akkor itt a remek alkalom, hogy „biztonságos” távolságból szemlélhesse.
Az állatkerti játszótér mindig izgalmasabb, mint az állatok… Ha nem akarsz egész délelőtt a játszótéren üldögélni, akkor csak az állatkerti program végén menjetek a játszótér felé.
Érdemes magatokkal vinni saját elemózsiát! Ha ott vesztek valamit, akkor ne csodálkozz, hogy akárhányszor mentek, mindig azért fog nyaggatni kis drágád.
Hétköznap mindig kevesebb a látogató, érdemes ekkorra időzíteni a látogatást. Ha kisebb a tömeg, nagyobb a nyugalom, és tényleg arra tudtok figyelni, amiért mentetek: az állatokra.
Kellemes kószálást!
Programajánló - 2015. május 1.
Majális Ráckevén
Sorversenyek - ügyességi versenyek kicsiknek és nagyoknak
Ingyenes lovaglás
Motoroztatás veterán motorokon
Rendőrségi kerékpáros biztonságtechnikai bemutató
Rajzverseny - aszfaltrajzverseny
Kispályás foci
Ugrálóvár
Íjászat
Arcfestés
Kézműves foglalkozás
... és még sok érdekesség egész nap.
Este koncert, majd retro disco.
A rendezvény ingyenes.
Népligeti Majális
A Népligeti Majális május 1-3-ig kerül megrendezésre a Népligetben. A tavaszi zsongás a rendezvényre is kihat!
A múlt hagyományait felidézvén, népi mulatsággal várjuk az egész családot. Célunk, hogy vidám szórakozási lehetőséget biztosítsunk családok ezreinek Budapest legnagyobb majálisán. Rendhagyó módon három napon keresztül várjuk a népünnepélyre kilátogatókat.
Retro Party Dévényi Tibi Bácsival
Kökény Attila
Nyári Kálmán
Csanya Tibi Live
és még sokan mások
Koncertek, utcabál, vidámpark, színházak majálisa, steet food, kézműves vásár, állatsimogató, vintage placc, május szépe, közös májusfa állítás.
Székely Fesztivál
Minden idők legnagyobb Székely Fesztiválját szervezzük meg Budapesten, 2015 május 1 – 3 között a Millenárisban.
Elsődleges célunk az anyaországban élők számára bemutatni a mai Székelyföldet, minden értékével együtt. Emellett természetesen igazi székely vendégszeretettel várjuk a nagyvilágban szétszóródott valamennyi honfitársunkat is.
A három nap során látogatóink megcsodálhatják kultúránkat és gasztronómiánkat, énekelhetnek és táncolhatnak velünk, megkóstolhatják kézműves ételeinket és italainkat, de ami talán a legfontosabb, megismerhetik a székely embert virtusával, észjárásával együtt. Megismerhetik annak a földnek lakóját, ahová minden magyarnak életében legalább egyszer el kell jutnia,. Bár vannak olyan erők, amelyek a létezését is tagadják, a Székelyföld még mindig nemzetünk gyöngyszeme, ringató bölcsője.
A három nap során jelen lesz Csíkszék Gyergyóval, Háromszék, Udvarhelyszék és Marosszék a Székely Sóvídékkel, valamint Aranyosszék híres Torockójával.
A rendezvény fővédnöke Varga Mihály Nemzetgazdasági Miniszter, védnöke Láng Zsolt, Budapest II. kerületének polgármestere. Támogatónk az Emberi Erőforrás Minisztériuma, Hargita és Kovászna Megye Tanácsa, a Parajdi Sóbánya, több civil szervezet és nagyon sok önkéntes.
III. Gödöllői Lovas Majális
Megnyitó, köszöntő, 9:00
’B’ kategóriás minősítő díjugrató verseny 16:00 – 16:50
Hahota gyermekszínház, Brémai muzsikusok előadás 17:00 – 17:50
Alma együttes koncertje 18:00 – 18:30
Tóth Vera 18:45 – 19:15
Bagi-Nacsa kettős 20:00 – 21:30
Magna Cum Laude nagykoncert 21:30 – DJ Egész nap kézműves kirakodó vásár, állatsimogató, póni lovaglás, Palánta játszóház a legkisebbeknek, vidámpark, kisvonat
Tiltólistás édességek: Ha jót akar, ezt ne adja a gyerekének
Gumicukor
Mókás formák, hívogató csomagolás, a gumicukor a gyerkőcök egyik kedvenc nasija. Sajnos. Az már ránézésre is megállapítható, hogy nem sok természetes összetevő lapul benne, így, a kifejezetten gyermekeknek készülő termék, a lurkók egészségét nem túlzottan támogatja, sőt. A gumicukor valójában egy adag mesterséges massza, szagosított festett műanyag, amely cukorból, glükózszirupból, színezékekből és állati eredetű kötőanyagokból áll össze. Ezekre biztosan szüksége van gyermekednek?
Pillecukor
Bár nálunk is a gyermekek egyik közkedvelt eledele, az USA igazi pillecukor nagyhatalomnak számít. A tengerentúlon ugyanis annyira közkedveltek ezek az illatos, pihepuha falatok, hogy szinte mindenbe képesek beletenni - pillecukorral isszák a kakaót, sőt az amerikai gyermekek szalonna helyett pillecukrot sütögetnek a tábortűznél. Ez a szivacsos állagú nyalánkság azonban nem más, mint felhabosított tömény cukor, egy kis zselatinnal összetapasztva, plusz mesterséges aromákkal és színezékekkel felturbózva.
Tartós sütik
Ahhoz, hogy egy sütemény akár több hónapig is elálljon, iszonyatos mennyiségű tartósítószerrel kell elkészíteni. Ezen tartósítószerek aránya az előrecsomagolt sütikben akár 10% is lehet, miközben általában 1-2%-nál többet nem szoktak használni. A konzerváló anyagok között megtalálható egyebek mellett a baktériumok szaporodását gátló propionsav, de előfordulhatnak bennük különféle benzonátszármazékok és penészgátló szerek is. Az már csak hab a tortán, hogy a búzaliszten, és zsiradékokon kívül tetemes mennyiségű cukor is a sütikbe kerül.
Kakaós tejtábla
A külseje megtévesztő lehet, de ennek bizony semmi köze nincs a csokoládéhoz! Előállításához nem használnak kakaóvajat, csupán kis mennyiségű sovány kakaóport. Gondolhatnád, hogy így legalább nem tartalmaz annyi kalóriát, de ez nincs így. Felturbózzák ugyanis töménytelen mennyiségű cukorral, ízesítő anyagokkal, állományjavítókkal, növényi zsiradékkal. Szervezeted szinte semmit nem tud belőle hasznosítani.
Habspray
Na ez sem az, aminek látszik! Némi köze ugyan van a tejszínhabhoz, de csupán annyi, hogy tartalmaz minimális tejet, tejport vagy tejfehérjét. A fő összetevői már kevésbé bizalomgerjesztők: emulgeálószerek, stabilizátorok és színezékek, állományjavítók, zselésítő anyagok, keményített növényi zsírok, no meg tetemes mennyiségű cukor. A habspray egyike a legkevésbé természetes termékeknek.
Így néz ki egy mesélő ágynemű
A paplanhuzatot digitálisan nyomtatott, színes grafikával látják el, felülete pedig egy mozgalmas erdőt ábrázol, tele felfedeznivalóval a gyermekek számára. A huzat felületén a grafikához kapcsolódó zsebeket és hajtókákat találni, így a szereplők elmehetnek pecázni, sátorozni, vagy betekintést nyerhetünk akár a házaikba is! A szett része még három plüssfigura is – egy nyuszi, egy maci és egy mókus. Akkor sem kell kétségbe esnie, ha nincs minden nap új ötlete: a cég egy okostelefon-alkalmazást készített, amely tippekkel és trükkökkel látja el önt, hogy profi mesemondóvá válhasson.
„Gyerekkoromban a szüleim rengeteget meséltek nekem. Sajnos, ma erre egyre kevesebb családban marad idő“ – mondja Dóra, az egyik alapító. Egy amerikai kutatás szerint a szülők mindössze 13 százaléka veszi a fáradságot arra, hogy a hét minden napján meséljen a gyerekének. A fő okok a kimerültség és az időhiány. „Számomra félelmetesek ezek a statisztikák, hiszen gyerekkorom meghatározó élményei azok a játékkal és mesével töltött órák, amikor szabadon elveszhettem a saját kis képzeletbeli világomban. Mi hiszünk abban, hogy a technológia segítségével megkönnyíthetjük a szülők dolgát, és visszacsempészhetjük a mesélés évszázados hagyományát a gyerekszobákba.“
„Ágyneműt mindenki használ, mi csak kicsit felturbóztuk.“ – mondja Gábor, a cég ügyvezetője és Dóra vőlegénye. „A prototípusunk kész van, és közel egy éve teszteljük családokkal és szakemberekkel. A textilipar nem a kis mennyiségekről szól, ezért ahhoz, hogy a termékünket versenyképes áron kínálhassuk, minimum 500 darabot kell megrendelnünk a gyártótól. Ezért fordulunk a Kickstarter közösségéhez segítségért” - teszi hozzá.
Az ágynemű 100% pamutszaténból készül, és megfelel az OEKO-Tex szabványnak, azaz gyártása során nem használnak az emberi érintkezésre allergén anyagokat és festékeket. A szett valamennyi eleme megfelel az amerikai és az európai biztonsági előírásoknak. Használata 3 és 8 év közötti gyerekek számára ajánlott.
Bennünk csak két kérdés merült fel: vajon hány mosást bírnak az ágyneműre varrt részletek, illetve hova tesszük a gyereket mese közben, ha a takarót kiterítve kell tartani közben.
Könyvajánló: Bibedombi szörnyhatározó
Nem mind, persze. A gépsárkány a mosógépben morcog, a resztlimanó meg simán válogatós gyerekeket lop, a hüjeti csak tör-zúz a városban. A vérzsiráfnak meg hiába van nagy foga, semmire se megy vele. Mondjuk a porcicamaffia tényleg kötekedő. Meg mindenütt ott nyivákol. És vigyorog!
Ám Talicska bácsi, a szörnycsősz néha rendet rak. Olyankor kicsit nyugalom van. Meg télen is: olyankor felkerekedik a Bibedomb, és elmegy a nyárba...
Adamik Zsolt képes szörnyhatározójában minden szörnynek saját meséje van: meghökkentők és annyi nyelvi játék, annyi humor van bennük, hogy a bátor olvasó rögvest az ágy alatt lapuló búmanó vagy a titokzatos szekrényben lapuló szörny keresésére indul. Ezek a lények ugyanis alapvetően mulatságosak! Megtanulható még a könyvből, hogy ki a gyerekszobai rumli felelőse (Zinbazár herceg) és hogy a szennyesből zoknifiók-kalózok támadhatnak. Meg a lexikonhasználat, az is mellesleg megtanulható.
Hanga Réka illusztrációival lesz teljesen, részletesen tudományos és pompás az egész szörnyű lexikon!
Szerző: Adamik Zsolt
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 124
Tavaszi fáradtság
Igen, igen! Nem szimptómaként leírt, pontosan diagnosztizálható betegség, de jellemzően a tél végén jelentkező állapot, melynek a csökkent vitamin és ásványi anyag szint, valamint a kisebb fizikai aktivitás és a hosszabbodó nappalokkal a bioritmus átrendeződése is oka lehet.
A gyerekeknél az ebben az évszakban támadt nyűgösségnek, rosszabb étvágynak, nyugtalanabb alvásnak tünetenként is több oka lehet. Ha a tél többszöri lázas állapotokkal, hosszú szobában töltött napokkal telt és ebben az időszakban a súlygyarapodás is lelassult, esetleg megállt, ráadásul a kicsi nem barátja a zöldség féléknek, akkor bizony gondolhatunk az általános állapot gyengülésére.
Szerencsére gyerekek és felnőttek esetén is könnyű átjutni ezen az időszakon. Az első, amit könnyen orvosolhatunk a mozgásszegényebb életmód, újra mehetünk játszótérre az oviból hazafelé vagy sétálhatunk egy-két buszmegállót. Előkerülhetnek a kismotorok és biciklik is. A kicsit nehezebb tavaszi levegő, mely sajnos idővel pollenekkel lesz zsúfolva, valamint a mozgás segít a nyugodtabb alvásban és az étvágy javulásában a kicsiknek. Számukra a vitaminok és ásványi anyagok pótlására továbbra is a természetes módon bevitt forrásokat javasoljuk.
Fokozott sápadtság, aluszékonyság, nyűgösség, étvágytalanság esetén érdemes konzultálni a háziorvossal a vitaminkészítmények alkalmazásáról.
Ebben az időszakban fokozottan ügyelni kell a gyerekek öltöztetésére! Az ilyenkor támadt megfázások, náthás állapotok oka sok esetben gondozási, mégpedig öltöztetési hiba. Nagyon fontos a réteges öltöztetés, hogy a szükségnek megfelelően tudjuk módosítani az öltözet vastagságát és folyamatosan figyeljük is mire van szüksége a lurkóknak.
Az hogy kit mennyire visel meg az évszakváltás, a téli időszakban eltöltött életmódjától függ! A tavaszi fáradtság hamar elmúlik ha újra aktívabban élünk, vitaminban gazdagabb ételeket fogyasztunk és szerencsés esetben elkerüljük a tavaszi megfázásokat, fertőzéseket.
Meseterápia: testi érzetek az elme szintjén
A páciensek között vannak súlyosan beteg gyerekek, tumorosak, szervátültetettek, krónikus betegségben szenvedők (például cukorbetegség, epilepszia), vagy éppen pszichoszomatikus zavarral küzdők, vagyis olyanok, amikor a testi tünet mögött nincs kimutatható szervi elváltozás (például tik, reflux, szorongásos fejfájás). Mindezek után nem meglepő, hogy idei, éves konferenciájuk témája a test és a lélek viszonya, a megtestesült elme, és a testi aspektus szerepe a pszichoterápiákban. A 2015-ös Kreatív Napokon vettünk részt.
Meseterápia jöhet a kórterembe, táncterápia kevésbé
Korbai Hajnal pszichológus nyitó előadásából rögtön kiderült az is, miért használnak meseterápiát, és ha már ilyen fontos a testi aspektus, akkor miért nem valamilyen testi, mozgásos módszer mellett köteleződtek el az Alapítvány munkatársai.
"2009-ben, mikor a művészetterápiák mellett belekezdtünk a meseterápiába, olyan módszert kerestünk, amit ágyhoz kötve is lehet, bármilyen körülmények között alkalmazni, pl. steril boxban, ahova nehéz bevinni eszközöket, vagy a gyerek az állapotából kifolyólag nem képes részt venni a foglalkozáson. A mese mindig kéznél van, és addig lehet elmenni a feldolgozásában képző-, vagy zeneterápiával, vagy a hosszú távú csoportokban pszichodrámával, amíg a gyerekek állapota megengedi." - kezdi a szakember.
- "Egyedül a testtudati technikát használó mozgás- és táncterápia nem tudott bemenni a kórházakba, a testi mozgás akadályozottsága miatt. Pedig a testi aspektus fontos lehet, ha minden testi betegségnek vannak pszichés okai, amin a pszichoterápiával változtatni lehet. Lehetséges-e a testtel, testtudattal dolgozni ilyen körülmények között? Nem lenne különösen fontos azoknál a gyereknél, akiknél a test-lélek kölcsönhatás feltáratlan zavaráról beszélünk, mint a pszichoszomatikában? Különösen, ha minden betegség az széles értelemben véve... Ilyen módszerek után kutatunk évek óta."
A szakember szerint itt nézőpontot kellett váltani: ha nem tudják a testtel való munkát, a testtudati technikákat mozgásterápia formájában bevinni a kórházakba, akkor érdemes lenne azt megnézni, hogyan lehet más módszerekben fellelni ezt a fontos aspektust. Ez a kérdésfelvetés motiválta az idei Kreatív Napok témaválasztását is.
Terülj, terülj, asztalkám
A testtel és a testtudattal való munka lényegesen gazdagíthatja a pszichoterápiás munkát. A testtel pedig nem csak a kifejezetten testi aspektusra koncentráló terápiás formák során lehet dolgozni. De hogyan?
Korbai Hajnal egy esetet ismertet röviden a fentiek illusztrálására. Sok évvel ezelőtt az egyik gyermekkórházban meseterápiás foglalkozást tartottak. A foglalkozáson egy olyan, rákos kisfiú is részt vett, aki műtétre várt volna, de mivel nem tudott enni és az éhezés miatt túlságosan le volt gyengülve, nem lehetett megműteni sem. A meseterápiás foglalkozás során olyan mesét kerestek, amely az étvággyal, evéssel kapcsolatos fantáziákat hív be.
A mese után a terapeuták az asztalkás jelenettel dolgoztak tovább: mindenki elképzelhette a saját Terülj, terülj, asztalkáját, mit kívánna rá? A munka fontos eleme volt, hogy az asztalkáról nem csak beszéltek, hanem az összes érzékszervet bevonták, ezáltal a testi szintet is érzékenyítették: milyen ételek vannak rajta? Milyen a színük? Milyen az illatuk? Ha kézbe vennéd, milyen lenne a tapintásuk? Milyen ízeket érzel a szádban? A testi érzeteket is "felébresztő" terápiás munka során a szóban forgó fiú is elképzelte a gulyáslevest, és olyan részletességgel írta le, hogy még a terapeuta szájában is összefutott a nyál. És a foglalkozás végére a fiú is megéhezett.
A fenti eset kiváló példa arra, amikor egy alapvetően nem testi terápiás módszer mozgás nélkül is behozza a testi érzeteket, a testi aspektust. A banálisnak tűnő testi érzetek pedig fontosabbak a meseterápiában, mint például az értelmezés vagy a szimbólumok megfejtése: már Bruno Bettelheim is leírta, hogy a túl korai értelmezés csak nagyobb károkat okoz, és nem engedi hatni a gyógyító folyamatokat.
Megtestesült elme
A kissé talán szokatlannak ható érvelés mögött komoly tudomány rejlik: a megtestesült elme fogalma mára egy interdiszciplináris paradigmává nőtte ki magát, amelyen együtt dolgoznak idegtudósok, nyelvészek, filozófusok. Az alapelmélet persze csak a nyugati, tudományos gondolkodásban számít újdonságnak - tudom meg Korbai Hajnal előadásából. A keleti rendszerekben az elme és a test szétválasztása nem történt meg. A nyugati gondolkodást ezzel szemben néhány évszázadra rabul ejtette a dualizmus, vagyis az az elmélet, hogy test és lélek két különálló valami. Az utóbbi évtizedekben azonban elszaporodtak azok a bizonyítékok és idegtudományi kutatások, amelyek szerint az elme folytonos a testtel, és mindenféle elválasztás önkényes és mesterséges.
A fejlesztő pedagógusok szerencsére már tudják ezt: speciális mozgásterápiával orvosolják például az olyan, elmefunkciók sérüléséből adódó lemaradásokat is, mint mondjuk a diszlexia. A motoros viselkedés, azaz a mozgás ugyanis bizonyítottan hatással van az elme, az intellektus és az érzelmek fejlődésére. Az érzelmek és a gondolatok testi kifejezést idéznek elő, a mozgás, a testi kifejezés pedig érzelmeket, gondolatokat mozgósít. Ez az a kétirányúság, amivel a művészetterápiák a kezdetektől fogva dolgoznak.
Különösen igaz ez a gyerekekkel végzett terápiás foglalkozások esetében: a gyerekek még sokkal inkább a nonverbális jelekből olvasnak, testileg hangolódnak. Mondhatunk bármilyen megnyugtató üzenetet a szavainkkal, ha a testünk feszültséget sugároz, az az üzenet fog átmenni, nem a nyugalomé. A gyerekek csak kb. 12 évesen kapcsolnak át a racionális üzemmódba, s addig elengedhetetlen a hiteles és hatékony terápiához a terapeutának testileg és lelkileg is lehetőleg rendben, egyensúlyban lennie - fogalmaz az előadó.
Egy hét a mesében
Egy másik izgalmas előadás betekintést enged abba, hogyan is zajlik ez a konkrétumok szintjén, a gyakorlatban. Kiss Kinga és Majoros Andrea klinikai szakpszichológusok fejfájós és epilepsziás kamaszlányoknak vezettek meseterápiás tábort: egy hétig minden nap, reggeltől estig, bejárós formában zajlottak a foglalkozások.
Céljuk az volt, hogy megtanítsák a lányokat arra, hogy ne a tüneteikkel kommunikáljanak, hanem testükkel jó viszonyt ápolva képesek legyenek saját erőforrásaikat mobilizálni. Képesek legyenek elhinni, hogy meg tudnak küzdeni a nehézségekkel, ne legyen szükségük a funkcionális tünetekre, a realitásból való kilépésre; élményt kapjanak arról, milyen az, ha jól vannak a saját testükben.
Miért meseterápiával dolgoztak? Kamasz célcsoport esetében az előadók szerint ez kifejezetten jól használható módszer: a játékterápiás eszköztárhoz már túl "öregek", de a verbális terápiák még nem annyira jól működnek náluk. A meseterápia egy alternatív tudati működésmódot kínál: analitikus gondolkodás helyett szintetizálást, kritikai helyett értékelésmentes befogadást, logika, tervezés és stratégia helyett belátást, intuíciót, kreativitást, lineáris idő helyett jelenben megélt jelenlétet, verbális dominancia helyett multimodális megélést. A meseterápia kínálta átmeneti térben megélhetőek egészleges élmények.
Ennek feltétele az, hogy sikerüljön közös térbe és közös átmeneti térbe helyezni a csoportot: létrejöhessen a figyelem beszűkítése, a teljes testi megélésre való összehangolódás. A napi munka így ennek megfelelően épült fel: testi és lelki ráhangolódás után a mese központi témájának beemelése következett, majd maga a mese, végül munka a mesével: beszélgetés, kreatív feldolgozás, de nem teljes verbális feldolgozás.
Lotilko újraépíti a szárnyait
A hétfői napot a Lotilko szárnyai című mesével kezdték, hiszen ez a történet megjeleníti mindazt, amit szeretnének csinálni az egész hét során. Segít átélni azt, mennyi türelem kell hozzá, hogy rábukkanjanak valódi képességeikre, erősségükre. (Lotilko a szárnyaival, amit ő saját magának csinált, repülni képes, de elveszik a szárnyát, ezután új szárnyat épít magának végtelen türelemmel, egyenként, lehullott tollakból.)
A "bemelegítés" során ismerkedős és mozgásos játékokkal lazították fel a hangulatot a terapeuták, majd előkerült a kérdés, hogy ki milyen madár lenne. A választott madarat mozgással keltették életre, textilekből közös fészket építettek, majd ezután következett a meseolvasás. A feldolgozás rajzzal indult: hol vagy a mesében? A záró beszélgetés során olyan témák kerültek elő, mint a megküzdés, szabadulás, saját erő. A végén a terapeuták kiborítottak egy zsák tollat, és össze kellett gyűjteni egy szárnyra valót, egyenként.
A többi nap mind más-más téma és másik mese köré szerveződött. A kedd az alkotás, a tánc, az önkifejezés témáját dolgozta fel. A szerdai mese a segítségkérést, mint megküzdési lehetőséget kínálta fel, valamint lehetőséget adott a szülők felé irányuló indulatokkal való munkára. A csütörtök az énkép-testkép hangsúlya köré szerveződött, míg a pénteki mese témája a teremtés, teremtődés, a belső mag kibontása, mint életfeladat volt. A terapeuták nagy hangsúlyt fektettek a mesére való testi ráhangolódásra, kreatív feladataikkal mindig az adott napi meséhez igazítva a bemelegítést és a megérkezést.
Világűr a testünkben
A konferencia záró előadását az ismert mesekutató, meseterapeuta, a Metamorphoses módszer kidolgozója, Boldizsár Ildikó tartotta. A rendhagyó előadást egy több mint 2500 éves idézettel indította az előadó: "az emberi testben van egy kicsiny lótuszvirág házikó, ebben egy kis tér, ami akkora, mint a világűr. Benne van az ég és a föld, a víz és a tűz, a nap és a hold, minden, ami van, volt, lesz benne van." A Metamorfózis meseterápia ugyanis magáénak vallja az idézet által közvetített alapelveket, vagyis azt, hogy "ami kint, az bent": azaz a személy nem választható külön a körülötte lévő világtól.
A módszernek két nagy ága van: az alkotó-fejlesztő meseterápia és a klinikai meseterápia. Az alkotó-fejlesztő meseterápia során minden foglalkozást testtudatosítással kezdenek, akár kicsi gyerekekkel, akár felnőttekkel, akár drogosokkal, akár pszichés betegekkel dolgoznak, a testhatárok tudatosítására mindig szükség van. Hogy miért? Helyet kell csinálni a mesének az érzékszervekben, bennünk. - fogalmaz az előadónő.
- Csak tiszta térbe érkezve tud hatni a mese, és ez a tiszta tér a test. Az a cél, hogy ha majd később a mesében elhangzik, hogy "mézeskalács-házikó", akkor a megfelelően ráhangolódott hallgatóság érezze a szájában a sütemény ízét, és az orrában a fahéj illatát, vagyis testi, érzékszervi szinten is hasson rá a folyamat.
A nádszálban vagyok
A mese általános konfliktusát is megtapasztalhatjuk testi érzések segítségével. Ugyanis minden mese egy konfliktusra épül, és nem egyszerű megnevezni, illetve szétválasztani, mi a mese alapkonfliktusa, és mi a páciens saját konfliktusa. Ennek tisztázására a terapeuta a testi érzetekhez folyamodva például ilyen kérdéseket tehet fel: Hol érzed magad a mesében? A mese melyik részénél keletkezik feszültség a testedben? Hol a legrosszabb lenni a mesében neked?
Az előadás során a hallgatóság is ízelítőt kap ebből: A világszép nádszálkisasszony című mesét olvassuk, helyszíneit elemezzük. Boldizsár Ildikó egy esetet is említ, amikor a terápián részt vevő páciens a mese húsz helyszíne közül a nádszálba helyezte el saját magát: bezárva egy nyomasztó, szűk helyen, ahol majdnem szomjan hal, és ahol nem tehet mást, mint várja a megmentőjét. Az ilyen felismerésekkel aztán tovább lehet dolgozni a terapeutával közösen. További érdekes kérdés például az is, hogy az a helyszín, ahol megláttad magad, mit követel a hőstől, mit kell neki ott meghaladni, milyen képességet kell ott megtanulnia, mire kell szert tennie?
A nádszálkisasszony mellett a meseterapeuta a szervátültetett gyerekekkel zajló munka nehézségeit, kihívásait is ismerteti: a terapeuta dolga ugyanis az is, hogy megtalálja az adott személynek, az adott élethelyzetére "használható" mesét. Fél éve kapott egy felkérést, hogy szervátültetett gyermekek számára állítson össze mesekönyvet - ők egy "idegen" szervet kapnak, amit a testükbe kell fogadni, életre kell kelteni, azzal együtt kell élni. Szerencsére a népmesékben, mint mindenre, erre is vannak megoldások: sok mesében el lehet fogadni egy másik testrészt - egy csodatévő szőrszálat, egy pikkelyt - úgy, hogy cserébe a főhős is ad érte valamit - jellemzően azt, hogy túlél és teljesíti a mesében rá rótt feladatot. A testi szint tehát, bár rejtve, de mindvégig jelen van a meseterápiában és fontos eleme annak.
Madárház-koncertet tart a Kaláka
A Kaláka együttes madarakról szóló dalai népesítik be a mesekönyv madáretetőjét. A könyv telis-tele van madarakkal. A madáretető madarai feltűnnek a dalszövegekben, melyek kiváló költők versei, és a gyönyörű, színes, élethű illusztrációkban is. A dalokat most élőben is meghallgathatják a gyerkőcök április 25-én, 9.30-kor a MOM Kulturális Központban a Muzsikáló madárház koncerten.
Apa forradalmian új altatási módszere
Édesapa, aki egyéni módon altatja gyermekét:)
https://www.youtube.com/watch?v=5UcbasswAN0&feature=player_embedded
Élménybánya: még egy szuper múzeum gyerekkel
Az Élménybánya elnevezésű gyermekrészleget néhány évvel ezelőtt alakították ki, és azóta is töretlen sikernek örvend – ottjártunkkor is tele volt visítozó kisiskolásokkal. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a felnőtteknek szóló kiállítás egyes részeiért ugyanúgy képesek rajongani a gyerekek – működő modellekkel és berendezett bányákkal azért le lehet nyűgözni a tizenéves fiúkat, és meglepő tapasztalataink szerint a hatéves kislányokat is. És szüleiket. Még akkor is, ha eddig azt hitték, teljesen hidegen hagyja őket a bányászat.
Alig vártuk, hogy visszajöhessünk
Zsuzsa férjével és két gyerekével érkezett. Amíg a gyerekek, egy hatéves kislány és egy négyéves kisfiú a tárlatvezető hölgy és a szkip rakodógép-modell segítségével két ásványkincset rakodik nagy átéléssel (az ásványkincsek valójában alufóliagombócok), Zsuzsa elmeséli, hogy ők már törzslátogatók: bár nem soproniak, sokat járnak erre, és ha tehetik, útba ejtik a múzeumot is.
„A férjem meg én azért szeretjük, mert már eleve hatalmas rajongói vagyunk a soproni építészetnek, és ezt az épületet végig lehet járni szobáról szobára. Ráadásul ezt nem is szabdalták fel, vagy építették át nagyon, néhány szobában a 18. századi falfestés is megvan. Számomra már eleve 'a herceg városi háza' olyan romantikus, mint egy tündérmese, bár nekem egész Sopron az.” – meséli. – „Mi ezt a múzeumot már évekkel ezelőtt kinéztük magunknak, és alig vártuk, hogy akkorák legyenek a gyerekek, hogy ők is élvezzék. A bányászélet nekünk nagyon egzotikus dolog fővárosiként illetve alföldiként, és amióta megnéztük a gyerekrészben a filmet róla, azóta nagy tisztelői vagyunk, mert hű, micsoda erő, micsoda együttműködés, micsoda bajtársiasság van a bányászok között!
Gergő nem csak a gyerekrészt szereti, mert ő ásvány- és kristályrajongó, ki nem hagyná a fönti részt! Hajninál rejtély, hogy mit szeret benne, ő az a fajta, aki néz és raktározza magában az infót, néha még beszélni is elfelejt közben. De azt mind a ketten imádják, hogy a végén meg lehet fogni a dolgokat, meg be lehet kapcsolni, működésbe lehet hozni, meg hozzányúlhatnak az érintőképernyőkhöz, játszhatnak, bujkálhatnak a táróban. Az majdnem annyi idő szokott lenni, mint a kiállítás maga.”
Megkérdeztük magukat a gyerekeket is. A hatéves Hajni azt felelte, neki az ősemberes részek tetszenek a legjobban, mert azok nagyon izgalmasak. A négy éves Ákost idézzük: "Szerintem az a legjobb, hogy meg lehetett nyomni a gombokat, és beültünk a csillébe, és toltuk egymást a Hajnival!"
Gyerekeknek: Élménybánya csúszdával, csillékkel
Az Élménybánya, vagyis a kifejezetten gyerekeknek szóló rész a múzeum alagsorában kapott helyet, és úgy rendezték be, mint egy valódi szénbányát – valójában nem kiállítás, hanem egy foglalkoztató- és játszótér, amelyet a 6-12 éves korosztálynak ajánlanak, de szerintünk már a négyévesek is élvezik.
„Az Élménybánya ötlete jó pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg fiatal munkatársaimban” – meséli dr. Kovácsné Bircher Erzsébet múzeumigazgató. – „A cél az volt, hogy egy bánya működését úgy mutassuk meg, hogy az óvodások és a kisiskolások is izgalmasnak találják. Játék közben rántjuk le a leplet a bányák titkairól: mélységről és sötétségről, csillékről és gépekről. Az elmúlt 8 évben rajongói tábora alakult az Élménybányának, vannak családok, akik visszatérő vendégeink. Évente 7-8000 gyerek csúzdázik, tolja a csillében ülő társát, vagy nagy vehemenciával tekeri a bányagépet. A gyerekeket kísérő felnőttek számára pedig megnyugtató tudni, hogy itt minden gyerekbarát és biztonságos: igyekeztünk a legkreatívabb rosszcsontok eszén is túljárni.”
A „bányába” az egyik hagyományos beszállási módon, csúszdán lehet lejutni, a kis bányászok védősisakot – úgynevezett kobakot – és fejlámpát is kapnak (nyugalom, a felnőtteknek van lépcső is). Ráhangolódásként egy zenés kisfilmet nézhetnek meg, amely egy márkushegyi bányajárást mutat be, leszállástól a feljövetelig. Ezután jutunk be a bányajáratba, amely eltérő magasságú, ácsolattal „megerősített” folyosó. A járatból néhányszor kiléphetünk, itt animációs hengereken lehet megnézni a szén útját a fejtéstől az erőművig.
A bányajárat egy nagyobb foglalkoztató-térbe vezet, itt gyermekcsoportoknak foglalkozásokat is tartanak, de egyénileg is lehet játszani: óriáspuzzle, kirakó, információs táblák. A következő terembe egy csillepályán juthatunk át, amely ötvözete a valóságos és történelmi csilléknek, de a gyerekek biztonságát is szem előtt tartja – magyarul, nyugodtan bele lehet ülni a csillékbe. A csillepálya végén egy hatalmas gépezet tövébe érkezünk, amely egy reneszánsz-kori vízemelőgép életnagyságú modellje. Itt nem vizet, hanem görgőket emel, és maguk a gyerekek működtethetik. Emellett még két fújtatót is ki lehet próbálni – ezekkel most nem a bányát szellőztetjük, hanem kis labdákat lehet magasra emelni a sűrített levegő segítségével.
A bányajárás végén bányatelefont találunk, a kagylót felemelve kvízkérdéseket hallhatunk, amikre a telefon gombjaival lehet válaszolni. Végül egy szimbolikus tárggyal, a lármafával (vagy klopacskával) találkoznak a gyermekek, és természetesen meg is szólaltathatják: bányásztelepüléseken ezzel jelezték a munka kezdetét és végét.
Felnőtteknek: ásványok, érmetár, bányászlámpák és sok más
A csaknem 1000 nm2-en elterülő felnőtt kiállítás anyagát nyilvánvalóan nem tudjuk bemutatni egy cikkben, de pár szóban, szigorúan a teljesség igénye nélkül azért elmeséljük, nagyjából mi várható, illetve nekünk mi tetszett a legjobban. A kiállítás a már említett ásványgyűjteménnyel kezdődik, rengeteg, különböző színű és méretű nemes- és színesércet, szenet és egyéb ásványkincset nézhetünk meg. A falakon régi térképek és egy freskó idézik fel a bányászat történetének nagyobb eseményeit – külön kedvencünk a selmeci üvegtérkép, amely az 1900-as párizsi világkiállításra készült.
A továbbiakban bányászati témájú festmények (egy Feszty Árpád is), képzőművészeti alkotások, serlegek, vasból rézzé változó edények (komolyan!), és az üvegbe épített hajók mintájára üvegbe épített bányák következnek. Ezután néhány vitrinen keresztül a bányászat Kárpát-medencei történetét ismerhetjük meg tárgyi emlékek (kovakőtől a bányamentő készülékekig) és korabeli oklevelek, adománylevelek révén.
Külön szobákban kaptak helyet a selmecbányai (később soproni, illetve miskolci) egyetemi élethez kötődő tárgyak, rektori lánctól háromszáz éves tankönyveken át táncrendig és söröskorsóig. És nagyjából eddig tartott a passzív szemlélődés, ezután már a Látványtár következik a sokat méltatott működő és működtethető makettekkel, és itt lehet érintőképernyőn böngészni régi pénzek és rengeteg archív fotó között is.
A múzeum következő szárnyában pedig korhűen berendezett bányarészletek várnak az őskoritól a középkoron át a legmodernebb, jelenkori mélyművelésű bányákig. Sajnos a legjobb szándékunk ellenére sem tudjuk megmondani, hogy a kiállítás megtekintése nagyjából mennyi időt vesz igénybe – ha az Élménybányát és az udvaron szaladgálást leszámítjuk, úgy másfél óra alatt talán lehet egy gyors képet kapni a dologról, de egy „rekorder” látogató állítólag nyolc óra alatt járta végig. Szerintünk ilyen esetben azért érdemes legalább egy ebédszünetet beiktatni.
Gyakorlati információk látogatóknak
Központi Bányászati Múzeum (KBM)
Sopron, Templom u. 2.
Tel.: +36 99 312 667, +36 99 338 902
e-mail: info@kbm.hu
Honlap: www.kbm.hu, www.banyaszatimuzeum.blog.hu
Facebook: www.facebook.com/banyaszatimuzeum
Nyitvatartás: hétfő kivételével naponta 10-18h
November 1-től április 1-ig: hétfő kivételével naponta 10-16h
Belépődíjak: felnőtt 700 Ft, nyugdíjas-diák: 400 Ft.
Megközelítés:
Gyalogos: a GySEV pályaudvartól a Mátyás király utca, Széchenyi tér, Templom utca útvonalon (sárga) vagy a VOLÁN pályaudvartól a Lackner Kristóf utca, Ógabona tér, Megyeháza átjáró, Fő tér, Templom utca útvonalon (piros), Autóval: A belvárosba autóval behajtani tilos! Bármely fizető parkolóból a Fő tér és/vagy a Templom utca érintésével juthat el hozzánk.
A kiállítások három nyelvűek – magyar, angol és német - akadálymentesítettek, hozzáférhetők vakok és gyengénlátók, siketek és nagyothallók, valamint mozgáskorlátozottak számára.
A zenei fejlesztés jótékony hatásai
A zene fejleszti a gyermek kognitív, érzelmi, társadalmi, nyelvi és fizikai készségeit.
A gyermekek zenei fejlesztése már a kezdetektől ajánlott
Bizonyított tény, hogy akadályozottá válhat a későbbi szabad zenei önkifejezés, ha a gyermek első életéveiben hiányzik a zenei fejlesztés. Megfigyelések is alátámasztják, hogy azok a gyermekek, akik születésüktől kezdődően kapcsolatban állnak a zenével, más tevékenységekben is sikeresebbek lesznek, mint azok, akiket kevés zene vett körül.
A nyolcadik életévig nem vagyunk elkésve akkor sem, ha gyermekünk születésétől kezdve nem fordítottunk kiemelt figyelmet a zenei fejlesztésre, hiszen eredményesen serkenthető a gyermek mindkét agyféltekéje zenehallgatással és zenéléssel.
A fentieket figyelembe véve tehát, a gyermekek zenei fejlesztése nem csak zenei tehetségük fejlesztését szolgálja, hanem a két agyfélteke harmonikus fejlesztését is, miáltal kreatívvá, kitartóvá, fegyelmezetté, intelligensebbekké válnak. Képessé válnak érzelmeik kinyilvánítására, így kommunikációs készségük is jobb lesz.
A kisgyermek zenei tehetsége az alábbiakból ismerhető fel:
- Már csecsemőkorban minden zörejre, zajra érzékenyen reagál.
- Jó a ritmusérzéke, képes figyelmét a zenére fókuszálni, odafigyelni a hangokra.
- Kétéves kora előtt már egyszerűbb dallamokat el tud énekelni.
- Esetleg előbb tanul meg énekelni, mint beszélni.
- Könnyen megjegyzi a dallamokat.
- Képes változtatni hangjának erősségét, így fejezve ki érzelmeit.
- Szeret zenét hallgatni.
- Vannak saját dallamai, melyeket ő talál ki.
- Szereti átalakítani a dalokat, dallamokat.
- Szívesen játszik hangszerekkel, hangadó eszközökkel.
A fenti jellemzők közül néhány a legtöbb kisgyermeknél beazonosítható, ám ne ringassuk magunkat illúziókban, a korai zenei tehetség nem jelenti biztosan a későbbi kiemelkedő zenei tehetséget vagy sikeres pályafutást.
Miért jó egy kisgyermeknek a zene, az ének és a tánc?
A ritmus már a születés előtt jelen van a magzat életében. Hallja az anya szívverésének a lüktetését, érzékeli járásának ritmusát. Később a kisbabákat térdünkre ültetve hintáztatjuk, tapsikoltatjuk. A zene a gyermekeknek olyan, mint egy varázslat. Zenéléssel, énekléssel szabadon kifejezhetik érzelmeiket, testükkel szabadon reagálhatnak a zenére. Elégedettség érzése tölti el őket, amikor zenélés és táncolás alkalmával megtapasztalják, hogy képesek a testüket és az elméjüket egyszerre, összehangoltan működtetni. Kutatások eredményei szerint a korai zenei tapasztalások javítják az agyműködést, és minden egyéb későbbi tanulási folyamatot is hatékonyabbá tesznek.
A zenehallgatás és éneklés:
- Nemcsak a zenei, hanem a nyelvi képességeket is fejleszti.
- Fejleszti az együttműködésre való hajlandóságot.
- Javítja a problémamegoldó képességet.
- Megnyugtat.
- Más gyermekkel való zenés játék közben megtanulják azt, hogy másokra odafigyeljenek, meghallgassák egymást, és közös nevezőre jussanak.
Ötletek a gyermekekkel való közös énekléshez, zenehallgatáshoz és zenéléshez
A felnőtteket és a gyermeket egyaránt segíti az aktív zenehallgatás abban, hogy jobban tudjanak koncentrálni és fókuszálni.
- Névéneklés: Keressünk dallamot nevünkhöz és a gyermek nevéhez, majd hagyjuk, hogy ő is kitaláljon magának, vagy másnak egy dallamot.
- Helyezzük magunkat kényelembe és állapodjunk meg a gyermekkel, hogy a közösen kiválasztott zenét együtt hallgatjuk meg. Ültessük az ölünkbe a kicsit és kérjük meg, hogy hunyja le a szemét, és figyeljen a hangokra. Ha a zene hatására táncolni, ugrálni, énekelni támad kedve, ne akadályozzuk meg ebben. Figyeljük meg, melyik zene milyen hatással van rá. Ha tud már beszélni, úgy beszélgessünk arról, hogy mi jutott eszébe a zenéről.
- Mutassunk a gyermeknek néhány hangszert, és mutassuk meg azt is, hogyan lehet őket megszólaltatni. Kérjük meg, hogy próbálja meg ő is megszólaltatni. Játsszunk különböző módon: lassan, gyorsan, halkan, hangosan.
- Kössük be egy kendővel a gyermek szemét, és így kérjük meg, hogy figyeljen arra, milyen hangokat hall és próbálja meg kitalálni.Ne csak hangszereket szólaltassunk meg, hanem olyan hangokat, amelyek körbevesznek bennünket a mindennapokban, például: ajtócsukódás, szék eltolása stb.
- Üljünk le a gyermekkel. Hallgassunk meg egy választott rövid zenedarabot, mely lehetőleg nem hosszabb két percnél. A zenehallgatás ideje alatt lehetőleg ne beszélgessünk egymással. Ezt követően ismét hallgassuk meg a zenét, és tapsoljunk együtt a zene ritmusára. Még egyszer hallgassuk meg a zenét, közben vegyünk kézbe egy játékdobot, cintányért, vagy bármi olyan hangszert, mellyel nem tud magának kárt okozni, és egyszerűen kísérjük a zenét a választott hangszerrel.
Ha nincs oltás, nincs pénz az államtól
A bejelentés vasárnap érkezett Tony Abbott miniszterelnöktől. „Fontos, hogy a gyermekeiket beoltató szülők úgy vihessék a gyermekeiket bölcsődébe, óvodába vagy éppen iskolába, hogy ne kelljen attól félniük, hogy a védőoltásból lelkiismereti kérdést csináló szülők oltatlan csemetéi miatt bármiféle kockázatnak ki legyenek téve" – indokolta Abbott.
A változás 2016. január 1-től lép majd életbe és valószínűleg ösztönző hatása lesz, ugyanis a családok eddig – segély és gyermekgondozási ellátások jogcímén – évente akár 3 millió forinthoz jutottak. Ennek mondhatnak búcsút, ha úgy döntenek, valamilyen okból nem kérik a védőoltást gyermekeiknek – kivéve azok, akik egészségügyi okok miatt (pl immunhiányos állapotok) kényszerülnek a döntésre. Ha a család vallási okokkal indokolja a megtagadást, akkor az összes támogatásnak csak egy részét kapják majd meg.
Nem ez az első lépés
Ausztráliában a HPV vakcinációs programnak köszönhetően 5 év alatt 93 százalékkal csökkent a nemi szervi szemölcsök száma. Az oltásról bővebben írtunk már itt. Ez miért fontos? Azért, mert ez a fajta – férfiaknál is jelentkező – jóindulatú daganat hamarabb alakul ki, mint a szintén HPV okozta méhnyakrák, így ha ennek az előfordulása is csökkent, nagy valószínűséggel a méhnyakráké is fog – olvasható a hpvdoktor.hu-n.
Arról már írtunk korábban, hogy mi az oka annak, hogy a nem oltató szülők a többiek gyerekeit is veszélyeztetik, ezt itt olvashatják.
Az oltásellenességet eredetileg Andrew Wakefield kampánya indította el, aki egy hamisított kutatásban kreált olyan adatokat, amelyekkel azt támasztotta alá, hogy a kombinált védőoltások és az autizmus kialakulása között összefüggés van, róla később kiderült, hogy jelentős összeget kapott az így elindított perekben sikerdíjért harcoló ügyvédtől, emellett pedig azért küzdött, hogy az általa szabadalmaztatott, egykomponensű oltás váltsa fel az MMR-t. A teljes történet igen hosszan kifejtve itt olvasható.
Az átoltottság csökkenése a fejlett világban talán Kaliforniában okozza a legtöbb problémát, ahol a szamárköhögéses esetek száma jelentősen megnőtt, tavaly körülbelül 10 ezer esetet regisztráltak, melyek többsége olyan pici csecsemőknél jelentkezett, akik még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy megkaphassák az oltást. Ezért az államban olyan kampány indult, amelyben a várandós nőket oltják be a harmadik trimeszterben, így a babák már megszületésük időpontjában védettek a betegséggel szemben.
Gyerekeknek kressz?
Jönnek a barátok, elkezdi felfedezni a világot, kipróbálja magát ebben is és abban is és szülőként lehetetlen vele lenni a nap 24 órájában. Megjegyzem, nem is lenne jó hatással a gyerekre nézve. Egész biztosan lesznek majd esések, hegek, amelyek jó eséllyel majd begyógyulnak, és csak emlék marad belőle. Ugyanakkor szülőként mégiscsak úgy érezzük, hogy amit csak lehet azt meg kell tenni, annak érdekében, hogy a gyerek minél biztonságosabb környezetben tudjon kibontakozni. Évente megannyi balesetről lehet hallani, és csak hálát adhatunk az égieknek, hogy nem velünk történtek meg. Hazánk közlekedése finoman szólva nem éppen ideális, főleg nem egy gyerek számára. Óvhatatlanul is találkozni fog egészen biztosan egy-két autóval, átjáróval és fontos, hogy betartson egy-két alapvető közlekedési szabályt, hogy nehogy megsérüljön. Igenám, de a kressz csak azoknak kötelező, akik jogosítványt szeretnének, viszont így pedig egy kisgyerek honnan is tudja, hogy vajon az az autó miért villog a lámpájával vagy miért dudál.
Nemrégiben felvetették, hogy mi lenne, ha a gyerekekhez is eljutna a kressz, hogy ezzel is csökkentsék az esélyét a balesetek kialakulásának. A témával kapcsolatban a divany.hu cikkében a következőt írják: „Ha a tanórák keretében nem is, az interneten már elérhető iskolásoknak kidolgozott KRESZ oktató program. A tanuloknak.hu weboldalról kiindulva az 1-8 évfolyamosok és a 9-12-ikesek korosztályonként külön-külön „tananyagot” kapnak, ezeket kell végigjárniuk. A programot sikerrel elvégző első ötvenezer tanuló ingyen KRESZ tanfolyamot nyer, ami már a jogosítványszerzés előszobája (ez nyilván a megfelelő korosztályra vonatkozik). Az uniós adatok alapján a 14 év alatti gyermekeket érintő halálesetek közül minden tízedik vezethető vissza közlekedési balesetre. Ez a kétségtelenül riasztó adat egyértelműen jelzi, hogy a gyermekek a közúti közlekedés legvédtelenebb és legveszélyeztetettebb résztvevői – áll az állami közlekedésbiztonsági projekt tájékoztatójában. A gyerekek KRESZ oktatása személy szerint, szülőként a vesszőparipám. Nehéz elfogadható indokot találni arra, hogy ha az iskolai keretekbe a heti öt testnevelésórától Odüsszeusz utazásának valamennyi állomásáig minden belefér, akkor a rendszeres és alapos közlekedésoktatás miért nem. Pedig a közlekedni tudáson – ahogy a fenti adat is mutatja – a gyerekünk élete múlhat. Helyette mindenféle szakkörökbe és különórákba próbálják besuvasztani a KRESZ oktatást, holott „A nemzeti alaptantervben súlyponti téma a helyes, biztonságos közlekedésre nevelés”. Mi lenne, ha nem lenne az.”
Ez egy remek kezdeményezés, végre lehet hallani olyanról is, hogy hasznos dolgokra költjük azokat a pénzeket. Szülőként pedig a legjobb, amit tehetünk, ha felhívjuk a gyerekek figyelmét erre a lehetőségre, szerintünk egészen biztosan érdeklődni fog. Nagyobb gyerekeket pedig akár motiválni is lehet, hiszen az ingyen kresz tanfolyam sem egy elhanyagolható jutalom. Ha a program által pedig akár csak 1 balesetet is meg lehet akadályozni, már megérte erre költeni a pénzt.
Mesél az ágynemű
Az ágyneműszett a mesék erejét hívja segítségül annak érdekében, hogy a gyerekek számára a lefekvés élménnyé váljon. Nincs olyan gyerek, aki ne rajongana az esti mesékért. A Bedtime Bedding segítségével a szülők és a gyerekek egyszerűen találhatnak ki történeteket és a szett elemeivel el is játszhatják azokat. Egy jó történethez pedig nem kell más, mint egy varázslatos helyszín, szerethető karakterek és persze a cselekmény. A helyszínt ez esetben egy digitálisan nyomtatott, színes grafikával ellátott paplanhuzat adja, melynek felülete egy mozgalmas erdőt ábrázol, tele felfedeznivaló részlettel. A huzat felületén a grafikához kapcsolódó zsebeket és hajtókákat találunk, amelyek révén szereplőink elmehetnek pecázni, sátorozni, vagy bekukucskálhatunk akár a házaikba is!
Jubileumi Szalóki Ági koncert
Április 18-án a zenekar jubileumi koncertjén megszólalnak a legismertebb dalok, többek között a József Attila, Tamkó Sirató Károly, Szabó T. Anna, Erdős Virág, Jónás Tamás és Garaczi László költeményei alapján készült dalok. A színes, izgalmas zenei világ, a magyar, a cigány, a mali, a pigmeus és az indiai zenei hagyományok mellett a dalok a jazz és a könnyűzene világából is merítenek.
„Az elmúlt tíz évben zenekarommal több száz gyerekkoncertet adtunk határon innen és túl. Minden egyes lemez a Téli-nyári laboda, a Cipity Lőrinc és a Gingalló után is úgy éreztük, sok család éppannyira várja az új lemezt, mint mi. Bízunk benne, hogy a 10 éves koncert csak egy állomás, és még nagyon sok gyereket tudunk megszólítani, tudunk bennük nyomot hagyni a zenénkkel” – monda Szalóki Ági.
A jubileumi koncert
időpontja: 2015. április 18. 11:00
helyszíne: Marczibányi Téri Művelődési Központ
Marczibányi tér 5/a, Budapest, 1022
További információ: https://www.facebook.com/events/1054338394581571/
5 étvágybűvölő tipp
1. Vicces névadási procedúra
A gyerekek a konyhában is imádnak játszani! Adjanak együtt vicces neveket az általa nem kedvelt, ám a szervezete számára fontos ételeknek! Készíthetnek hozzá rajzokat is, például zöldségtestű babákat. Garantáltan felkelti majd az érdeklődését!
2. Főzőcskézzenek együtt!
Számára is érdekes, ha látja, hogyan lesz a nyers zöldségből finom főzelék. Daraboljátk együtt a zöldségeket, s közben játékos módon magyarázza el neki, milyen tulajdonságaik vannak, hogyan lehet őket elkészíteni. Kérdezze meg tőle, hogyan szeretné fogyasztani, s először járjon a kedvében, készítse el úgy az ételt!
3. Játsszon a színekkel!
A főzelékek tetejét díszítse figurákkal, arcokkal, sapkával. Petrezselyemből, paradicsomból, feketeborsból, tojásból, uborkából igazi mesterművek készülhetnek!
4. A változatosság gyönyörködtet!
Variálja az egyes gyümölcsöket, készítsen belőle gyümölcspépet, turmixot, s a végeredményt díszítse fel!
5. Versre, mesére fel!
Szőjje mesébe, versbe, rímbe, mondókába, dalba a 'nemszeretem' zöldségek nevét! Ha a gyermek vevő a kezdeményezésre, meglátja, hamarosan jobb véleménnyel lesz néhány zöldségfajtáról!
Ha a fenti ötletek nem vezetnek eredményre, beszélgessen el vele, hogy miért nem eszik egyes ételfajtákból. Lehet, hogy hallott róla egy rémhírt az oviban? Esetleg rossz élmény fűzi hozzá (pl. gyomorrontás, hányás)? Lehet, hogy valóban nem ízlik neki?
Túlérzékeny a gyerek? Mitől?
A normális gén-örökséggel rendelkező, és egyben „sima" szülésen átesett újszülött a nap 24 órájából 21-22 órát nyugodtan végigalszik. Hamarosan kialakulnak nála a feltételes reflexek (4-6 hetes kortól), kondicionáltan „időre” ébred, bizonyos jelzésekre kiváltódnak a szopóreflexek, s ha hamar kielégítik ébredés után éhségét és szomjúságát, akkor ritkán sír (olyankor is csak az anticipált szopásélvezet kiváltotta feszültség levezetéseként). Ezzel szemben a túlérzékeny újszülött álmából is gyakran felriad, különösen éjszaka — amikor a két szoptatás közti idő megnyúlik — sokat sír, görcsösen ráncokba torzul az arca, elvörösödve a kimerülésig üvöltve sír, kezével-lábával rúgkapál. Gyakorta teszi ezt hasfájás, bélgörcs, szülési sérülésből visszamaradt fájdalmak reakciójaként.
Az újszülött eme viselkedése nyugtalanítóan hat a környezetére: az anya tele aggódással, az apa dühös, mert nem hagyja az újszülött aludni. Ez a feszült légkör kedvezőtlenül befolyásolja az anya— gyermek viszonyt. Eltűnik az édesanya mosolya, derűs, kedveskedő hangja, idegesen (akaratlanul is durván) veszi fel, teszi tisztába, fürdeti a megnyugodni nem tudó, folyton síró gyermekét. Végül is az ilyen légkörben nevelkedő gyermek alaphangulata nyomottá, depresszióssá válik.
Újabb kutatások — Weltkap és munkatársai (1981) — alapján feltételezhető, hogy a depressziós kedélyállapotnak belső oka is lehet: a 6-os kromoszómapár aberrációja. Weltkap és társai 20 olyan család vizsgálatát végezték el, melyekben sűrűn fordult elő depressziós kedélyállapot. Vizsgálatuk alapján úgy vélik, hogy a 6-os kromoszómapár DNS láncán rögzített tulajdonságok kódjában rejlik bizonyos lelki rendellenesség — hiperemotivitás és depresszió — diszpozíciója.
Delay (1961) és Hey úgy vélik, hogy az alkati sajátosságok és egyes biotípusok megkönnyítik a pszichoszomatikus zavar tünetképződését, így a hiperemotivitást is. Ezt pszichiáteri tapasztalatok is megerősítik. A szakemberek szerint hiperemotivitáson a vegetatív idegrendszer túlérzékenységét, könnyen irritálhatóságát értik; az ingerküszöb alacsony volta miatt az ilyen egyének a mások által még tolerált, normális ingerekre inadekvátan erős emóciókkal és ezek következtében nagyfokú vasmotoros reakciókkal, a simaizomzat görcskészségével válaszolnak. Ezek azok a kiegyensúlyozatlan egyének, akik mind a külső, mind a belső feszültséget, nyugtalanságot fokozottan élik át. Klinikai tapasztalat szerint az ilyen alkatúak a még normálisnak mondható szervérzésekre (éhség, bélmotilitás, meteorológiai hatások), és a kóros eseményekre egyaránt hiperesztéziásan reagálnak; infekciókra magas lázzal, sebészeti beavatkozásra fokozott vérzékenységgel, a társas kapcsolatban zajló eseményekre hiperszenzitiven. Könnyen elpirulnak vagy elsápadnak, fáradékonyak, szédülések, a fájdalmakat nehezen tűrik, sírósak, járműveken közlekedve gyakran hánynak. Sok köztük az allergiás reakciókat produkáló gyermek is.
A túlérzékeny gyermek a csecsemő- és kisgyermekkorban is sok gondot okoz környezetének. Vannak gyermekek, akik könnyen elviselik az anya távozását rövidebb-hosszabb ideig, a vágyott tárgy elvonását, a kisebb frusztrációs helyzeteket. A túlérzékenyek sikítanak, ha egy másik gyermek kiveszi a kezükből a kedvelt tárgyat, de akkor is, ha a másik nem adja oda a magáét. Könnyen depressziós állapotba kerülnek, ha a bölcsődébe, vagy ha egy-két hétre kórházba kerülnek, és elszakadni kényszerülnek a megszokott otthontól, s főleg az anyától. Súlyosabb emocionális terhelésre „pszichikus sokkal", tartós érzelmi traumával válaszolnak. A „dackorszakban" — két és fél-hároméves korban — hamar ingerületbe jönnek, ha valaki akadályozni próbálná őket élvezetes önálló tevékenységükben vagy vágyott játéktárgyuk megszerzésében, akkor „hisztis" jelenetet rendeznek. Ilyenkor üvöltenek, toporzékolnak, agresszív támadásba mennek és ütik-verik az akadályozó személyt, vagy tehetetlenségükben földre vetik magukat, és kimerülésig zokognak.
Mit kell tenni?
Sok türelemre, gyöngédségre, nyugalmat sugalmazó magatartásra van szüksége a szülőnek, hogy az ilyen kisgyermek lelki egyensúlyát fenntartsa, derűs kedélyállapotát biztosítsa. Erre a sugalmazó nyugalomra akkor is szükség van, amikor a túlérzékeny (hiperemotív) gyermek szertelenül örömujjongásba kezd, és felhevültén, kimerülten a legenyhébb negatív jellegű ingerre is a másik végletbe: elkeseredett, sírós hangulatba esik. E szenvedélyes indulati állapotokból olykor az érdeklődést keltő szenzomotoros és intellektuális foglalkozás, a játék és a mesehallgatás hozza újra nyugalmi állapotba a gyermeket.
Aggasztó háziorvos helyzet
„A mi orvosunk egyetlenegyszer jött ki, amikor megszületett a kétéves kislányom – meséli Kriszta, egy óbudai anyuka. – A mobilszámát nem tudom, de nem is lenne semmi értelme felhívni, mert kerek perec megmondta, hogy ő nem megy ki egyik családhoz sem, vigyük be a gyereket rendelési időre. Nemrég negyvenfokos láza volt Lilinek, a gyógyszerek már nem hatottak, a priznic után szinte azonnal felszökött a láza. Meglehetősen nagy aggodalommal hívtuk az ügyeletet, ahol azt mondták, hogy ők láz miatt nem jönnek ki, forduljunk a gyerekorvoshoz.
Nem akartuk azt mondani, hogy hozzá ugyan hiába... A lázat végül lehúztuk, és választottunk egy másik háziorvost.”
„Van úgy, hogy Csepelről Erdőkertesre megyek”
„Kevesen tudják, hogy mi, háziorvosok 1993 óta vállalkozóként dolgozunk, nem közalkalmazottként – mondja egy harminc éve Óbudán praktizáló gyermekorvos, aki a téma kényessége miatt nem vállalta a nevét. – Ez többek között azt jelenti, hogy hiába »csak« 15 órát rendelünk hetente, nem kötelező már kijárni. Persze elvárható, hiszen azért lettünk orvosok, hogy gyógyítsunk, ami nem mindig lehetséges a rendelőben. Egy akut beteghez a legtöbb orvos ki is megy. Ha például valakinek magas láza van, gyenge, nagyon köhög, akkor biztosan nem elég, ha telefonon keresztül instruáljuk a szülőket.
Rengeteg egyéb eset van, amikor muszáj megvizsgálni a beteget ahhoz, hogy bármit tudjunk mondani. Az újszülötteket kötelességünk meglátogatni, szerintem az a korrekt magatartás, ha ezekért a vizitekért nem fogadunk el plusz honoráriumot sem. Én mindaddig kijárok, ameddig rossz az idő, és ameddig meg nem erősödik a pici, ez általában két-három hónap, utána kérem csak meg, hogy jöjjenek be a rendelőbe a tanácsadásra. Sokan azért nem mennek ki, mert a praxis mellé másodállást vállalnak, többek között kórházi ügyeletet, és nagyon fáradtak. Valaki idősnek érzi magát az utazgatáshoz. Másoknak az a természetes, hogy ha hívják, kimegy, nem lehet a kérdésben általánosítani.”
A doktor siet hozzátenni, hogy más a hozzáállása annak a háziorvosnak, aki az előző rendszerben szocializálódott, és más a mostani harmincas-negyvenes generációnak. „A fiatalabb kollégák tapasztalataim szerint így gondolkodnak: »Én tíz évet tanultam azért, hogy jó szakember legyek, megvettem egy praxist, mert az állam nem hagyott más választást, számítok rá, hogy ha kimegyek, a viziteket (lehetőségétől függően) honorálja a család.« Ha nem így történik, legközelebb lehet, hogy nem megy ki, legfeljebb csak akkor, ha tényleg nagyon beteg a gyerek.”
Hálapénz nélkül az orvos szerint nem is nagyon működne a rendszer. „A legtöbb háziorvos úgy érzi, hogy be lett húzva a csőbe. A praxisokat nem éri meg megvenni, sokba kerül a fenntartásuk, sokszor pedig lehetetlen eladni őket. A vállalkozás teljes költségét, az asszisztensünk fizetését és persze a saját fizetésünket is nekünk, magunknak kell kitermelnünk. Nem szeretném magunkat sajnáltatni, de ez nagyon nem egyszerű. Összehasonlításként: egy kórházban dolgozó kollégám bőven a kétszeresét megkeresi annak (ügyeletek nélkül), mint mi. Természetesen kapunk hálapénzt, de ez teljesen kiszámíthatatlan, ráadásul ha messze lakik a beteg, elviszi az oda-vissza út benzinköltsége. Nekem valamelyik betegem a nyolcadik kerületben lakik, más a belvárosban, de előfordult, hogy Csepelről Erdőkertesre kellett mennem, és onnan vissza Óbudára.”
Az illetékes minisztérium álláspontja:
A háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet hatályos rendelkezései szerint a háziorvos a feladatait a rendelőben végzi, és csak indokolt esetben a beteg otthonában. A lakáson történő betegellátásnak orvosszakmai jellegű indokoltságának kell lennie, annak megalapozottságához nem elegendő az, hogy például a szülő kényelmi szempontok alapján igényli ezt a szolgáltatást.
Az orvosszakmai megalapozottság megítélését elősegítik azok az irányított kérdések, melyeket az orvos maga, vagy munkatársai tesznek fel a szülőknek a panasz beérkezésekor, és szükség esetén javaslatot tesznek arra, hogy a szülők a kis beteggel fáradjanak be a rendelőbe, avagy – a panaszok jellege, intenzitása alapján – vegyenek igénybe más egészségügyi szolgáltatást, így például fül-orr-gégészeti szakrendelést, avagy sürgős, veszélyeztető állapot esetén a mentőt.
Kétségtelen, hogy a betegség nehézségekkel jár, és gyermekeink betegsége testi-lelki terheket ró a szülőkre is, ugyanakkor az sem vitatható, hogy a betegek – és különösen a gyerekek – alapos és megfelelő eszközökkel történő vizsgálatára a legmegfelelőbb hely az orvosi rendelő. Önmagában egy lázas betegség nem indokolja, hogy az orvos keresse fel a beteget, és ne fordítva. (Más országok bevett gyakorlatához hasonlóan.) Belátható az is, hogy ha minden szülő a saját lakásán szeretné a gyermekét megvizsgáltatni, az ellehetetlenítené a biztonságos betegellátást, akár veszélyeztetné is.
Fiúk fakanállal, lányok kisautóval?
A nemi igazodás egy tanulási folyamat. A szülők maguk is közvetítik a nemi sztereotípiákat: más színű ruhába öltöztetik a fiúkat, mint a lányokat, máshogyan kezelik, másképpen büntetik őket.
Neveld úgy a gyerekeket, hogy tisztában legyenek a nemükhöz kapcsolódó viselkedéssel, érzésekkel, de ne essenek kétségbe a másik nem hagyományos feladataitól sem, egy lány is megtanulhat fát vágni, és egy fiú felmosni. Ne tiltsd őket semmitől, de persze ne engedd a kisfiad rózsaszín szoknyában, csatokkal a hajában mászkálni. Ha van lánytestvére, biztosan fel fogja próbálni a lányos ruhákat, de ez egyben egy remek alkalom is számodra ahhoz, hogy fejleszd a nemi identitását. Egy fiú is játszhat plüssmacival, játék babával, főzőcskézhet, és egy lány is játszhat autókkal, építőkockákkal. Miért is ne? Ettől még nem tévesztenek szerepet.
Érdekesség: A gyerekek 3 éves korukban, külső jegyek (hajpánt, baba, rövid haj) alapján tudják besorolni magukat a nemek közé. 5-6 évesen már kialakul a nemi azonosságtudat, s ekkortól általában már igazodnak a nemi viselkedésmintákhoz.
Konklúzió: Szabad tehát kipróbálniuk a másik nem játékait is, ez nem kóros, viszont a tiltás, az elnyomás, megszégyenítés fennakadást, szorongást, félelmet szülhet. Ha a fent leírtak ellenére kétségeid vannak, hogy a gyermeked nemének megfelelően viselkedik-e, keress fel egy szakembert!
Mikortól sportoljon a gyerekem?
Vitán felül áll, hogy testi és lelki egészségünkhöz nélkülözhetetlen a rendszeres sport, és ez nincs másként a gyerekek esetében sem. A gyerekeknek születésüktől fogva lételeme a mozgás, a bennük felgyülemlett feszültséget (ami az óvodában, iskolában gyülemlik föl bennük) a legkönnyebben mozgással vezethetik le.
A sportnak a stresszoldás mellett azonban nagyon fontos egészségvédő szerepe is van, jótékony hatásai minden testi szervünk esetében érvényesülnek. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a szülők ne leszoktassák gyermeküket a mozgásról (ülj már meg egy helyben, ne ficánkolj annyit, stb.), hanem épp ellenkezőleg: próbáljuk őket rászokatni a rendszeres testmozgásra. Hogyan? Az első és legfontosabb dolog a családi minta csakúgy, mint minden más nevelési elv esetében. Ha a gyermekünk azt látja, hogy a szülei rendszeresen mozognak, hetente két-háromszor beiktatják napirendjükbe a futást, tornát vagy más hasonló sportot, akkor ők is kedvet kapnak a tornázásra. Mivel a gyerekek a mintákat utánzással sajátítják el, ezért ösztönözzük őket, hogy ők is vegyenek részt anya vagy apa esti tornájában. Nagyon jó ebből a szempontból az ún. babás torna, amikor anyuka a babát is bevonva tornázik, hiszen a torna ezen fajtáját szinte újszülött kortól alkalmazhatjuk, így gyermekünknek természetes lesz a sport valamely válfaja.
Amikor már a sport nem játék
A testmozgás eleinte játékos formában valósuljon meg, a gyermek ne érezze, hogy ez valamiféle kötelező dolog, de igyekezzünk rendszeresen bevonni őt a kedvét keresve. Próbáljuk meg mindenben meglátni a sport lehetőségét, és néha hagyjuk nyerni is egy-egy versenyben, hogy kedvét lelje legközelebb is a sportolásban. Az iskolás kort elérve vehetjük rá a gyermekünket a rendszeres sportra, amelyben már nem elsősorban a játék dominál. Keressük meg azt a sportot, ami a gyermekünknek a legmegfelelőbb, vegyük figyelembe a testalkatát, az érdeklődési körét, a sportokhoz való hozzáállását (pl. egy félősebb gyermeknek nem biztos, hogy a kézilabda az alkalmas sport). Nagyon fontos, hogy a gyermek az adott sportot örömmel végezze, ne próbáljunk semmit ráerőltetni, hiszen ezzel éppen az ellenkezőjét válthatjuk ki benne, és egy egész életre eltávolíthatjuk a sportoktól.
A versenyszerű sportolást nem szabd túl korán elkezdeni, hiszen ilyenkor még nagyon fejletlen a gyermek váz-, izom- és csontrendszere, és a nagyfokú terheléssel járó testedzések kedvezőtlen hatással lehetnek ezekre. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb sportot 7 éves kor körül érdemes versenyszerűen elkezdeni, a leghasznosabb sport ebben a korban az úszás, mely kiküszöböli a későbbiekben jelentkező gerincproblémákat. Nagyon hasznos sport a futás vagy a kerékpározás is, szintén nagy biztonsággal űzhető az iskoláskor kezdetétől. Érdemes azonban arra figyelni, hogy bármelyik sportot űzze is gyermekünk, mindig biztosítsunk számára valamilyen másfajta mozgáslehetőséget is, mert az egyoldalú mozgás nem szerencsés a fejlődő szervezet számára. Iktassunk be labdajátékokat, fára mászást, függeszkedést, ezzel biztosíthatjuk, hogy minden izomzatot egyenlő terhelés érje.
Miért jó a LEGO?
Ezek a játékok apát is odavonzzák a szőnyegre, így szuper közös időtöltésre adnak lehetőséget! Adódik a kérdés, hogy fakocka vagy LEGO-típusú építőkockák? Mindkettő! Más-más funkciót gyakorlására adnak lehetőséget a különböző játékeszközök: a fakockákkal sokkal nehezebb az egyensúlypont megtalálása és a biztos elengedés, melynek során nem sodródnak le a már felépített elemek. Az illeszthető kockáknál nincs ugyan gond az elengedéssel, de igen pontos manipulációt igényelnek.
Miért jó a LEGO? Természetesen nem csak a egy bizonyos gyártó termékeire lehet itt gondolni, hiszen a játékpiac számos hasonló játékot kínál, melyeknek alapötletét mégis csak a lego-kocka adta. Az eredeti játék négy alapszínben készült, így jellemzően a kisebbeknek szánt, nagyobb méretű, lekerekített élű kockák is, ami fontos hiszen játék közben gyorsan megtanulható néhány szín azonosítása, megnevezése.
Maga a konstruálás fejleszti a manipulációt, melyről már fent is esett szó, de fejleszti a gondolkodást, a probléma megoldó képességet, hiszen építés közben számos kérdés vetődik fel: hogyan lehet magasabbat, hosszabbat építeni, lefedni, mellécsatolni … Segít a mennyiség fogalmának kialakulásában, hiszen a „kell még egy kocka”, a „vegyünk le két kockát innen”, az „ehhez még sok/néhány kocka kell” mondatok gyakorlati tapasztalatokat adnak mennyiségek megítéléséhez és a számfogalom kialakulásához. Az óvodásoknak való több méretű elemek jól mutatják, hogy egy nagy elem, hány kisebb elemmel pótolható, így már az összeadás elemeit is szemléltetik.
Ráadásul az építést követheti maga a játék, mely tág teret ad a fantáziának, bár az instant játékok korában egyre több kiegészítő elem kerül piacra ezzel a játékkal is (babaházba asztal és székek), melyeket már nem kell megépíteni vagy elképzelni. Ennek ellenére még mindig a legkedveltebb és leghasznosabb játékok közé tartozik a gyerekszobában.
"Jó, jó, de mit dolgozik?" - Interjú egy négy gyermeket nevelő, háztartásbeli apukával
Miért te vagy itthon a gyerekekkel?
2010 májusában, érkeztek hozzánk a nevelt gyermekeink. Én középvezető voltam helyben, egy Pest környéki kisvárosban egy cégnél, reggel öltönyben elmentem dolgozni, este hazajöttem, és ezért adtak egy teljesen normális fizetést. A feleségem pedig a fővárosba utazott dolgozni minden reggel, és ez nagyon jól is ment.
Csakhogy amikor reggelente elvittem a gyerekeket a bölcsődébe-óvodába, és ők megkérdezték, hogy ki jön értük, akkor egyre többször az volt a válasz, hogy nem tudom. És akkor egy idő után elkezdtük érezni, hogy ez nincs így jól, és még hat másik ilyen dolog volt, ami miatt nem volt jó ez a felállás. Ráadásul a munkahelyen sem volt minden rendben – és annak tényleg semmi értelme, hogy a munkahely se jó, és otthon sem jó, mert sosem tudod, hogy hogy érsz haza, és mindig, mindenben rögtönözni kell. Úgyhogy láttuk, hogy ezzel valamit csinálni kell.
Nekiálltunk kiszámolni, hogy a keresetünkből mennyi pénz megy fölösleges dolgokra, honnan mennyi pénz jön, és azt kaptuk, hogy ha valamelyikünk fixen itthon marad, és mellette esetleg csinál valamit, akkor ugyanott leszünk, mint addig. Végül az a döntés született, hogy a feleségem jár továbbra is Pestre, én pedig itthon leszek a háztartási alkalmazott, mozgatom a gyerekeket, mosogatok, teregetek, főzök, és csinálok mindent, amit kell, a háttérben. És ha van egy kis időm, akkor a saját cégemet is el tudom indítani.
Ez neked jó így? Boldog vagy?
Ez tipikusan az a helyzet, amikor az ember a kényszerből erényt kovácsol, mert lehet úgy is csinálni, hogy jó legyen. A feleségemnek akkor látványosan jól ment a sora a munkahelyén, jól érezte magát, és különben is, ő volt itthon négy évig a gyerekekkel, és most egy kicsit kiszabadult. Korábban pedig, amikor ő volt itthon, én jártam Pestre dolgozni.
Érdekes a dolog megítélése kívülről, vannak bosszantó visszajelzések, de sok pozitív is, az egyik, hogy „de vagány”, és lelkesednek. Ezt főleg akkor látni, amikor például viszem a gyerekeket az óvodába, és mondom nekik, hogy gyerekek, öltözünk, és akkor a gyerekek öltöznek. A többi szülő, akinek meg közben a fején ugrálnak a gyerekei, elismerően bólogat, de többször volt olyan is, hogy megkérdezték: mi a titkos recept. Láttam olyat is, amikor ketten vittek egyetlen gyereket a bölcsődébe, a végére a gyerek szétszedte mind a kettő szülőjét. A mi gyerekeink pedig csinálták, amit kellett, vagy sikerült, vagy nem, ha nem, akkor segítettem, de csinálták. Ennek pedig az lett a vége, hogy óvodás korukra önállóan öltöztek. Eleinte persze nyűgösek voltak, meg cirkuszoltak, aztán ez elmúlt, és elkezdték élvezni, és amikor már kívülről is az látszik, hogy a gyerekek tök jó fejek és normálisan viselkednek, akkor az emberek odajönnek és kifejezik az elismerésüket. Nyilván meg kell lenni az őrültködésnek is, annak is megvan a maga ideje, egy bizonyos határig.
Ösztönös nevelő vagy, vagy utána olvastál, és tudományos alapokon műveled?
Egyáltalán nem tudományos: józan paraszti ésszel, műszaki ember lévén csinálom, amit jónak látok. Van egy szabály, hogy ha ugyanazt a dolgot mindig ugyanúgy csinálod, de más eredményt vársz, akkor az nem fog menni, ott valamit változtatni kell.
De nagyon fontos, hogy megbocsásd magadnak, ha tévedtél, ha hibáztál. Van olyan, hogy elrontod, hogy hibázol, hogy túlreagálod, vagy kiderül, hogy mégsem úgy volt, ahogy te láttad, és a gyereknek volt igaza. Akkor utána oda kell menni bocsánatot kérni, ha úgy adódik, akkor a hároméves gyerektől. De ehhez kell, hogy az ember stabil legyen érzelmileg.
Amikor egy olyan helyen dolgozol, ahol szívják a véredet, jönnek az ügyfelek a problémáikkal, meg havi teljesítménygörbék és -elvárások vannak, akkor a kettőt együtt nem lehet hosszú távon csinálni.
Persze megoldás lehet ilyenkor, hogy valaki besegít, 1-2 gyereket még rá is lehet „sózni” valakire, de amikor az óvodazárás előtt 15 perccel derül ki, hogy került valami azonnali szitu, s bent kell maradnom, akkor a négy gyerek logisztikájára nem tudsz leakasztani senkit. Képzeld el, hogy a szomszédom vagy, ugyanoda járnak oviba a gyerekeink, mész a két gyerekedért kocsival, és mondjuk felhívlak, hogy figyu', nem érek oda, hozd már el légyszi az enyémeket is. El is hoznád őket szívesen, de az ötszemélyes autódban hármótok mellé hogyan teszel be még négy gyereket?
Számos alkalommal volt olyan, hogy elrohantam a gyerekekért, majd még velük együtt visszamentem a munkahelyre, s még egy-másfél órát túlóráztunk, mert a feleségem meg valahol a messzi fővárosban szintén kapott egy „most hamar gyorsan” típusú feladatot. Szerencsére a munkahelyem a jellege miatt érdekes tudott lenni a gyereknek. A feleségem munkahelye ugyanez pepitában, ráadásul ott a vasúti közlekedés „sajátosságai” még jobban nehezítik a helyzetet. Egy ideig ezt lehet csinálni, de előbb-utóbb valaki beledilizik. Vagy te, vagy a gyerekek. Vagy mindenki, az a legrosszabb.
Hogy jött az egyáltalán, hogy nevelőszülők lesztek? Van két saját gyereketek, a legidősebb 10 éves, a következő nyolc, a kicsiket pedig még nem ismerem. Ők testvérek?
Igen, testvérek, négy és hatévesek. Úgy jött, hogy az ismerősünk ismerőséről hallottuk, hogy nevelőszülő, nála öt gyerek volt. Ő egy korunkbeli hölgy, aki életvitelszerűen csinálta ezt. Még akkor hallottunk róla, amikor a mieink kicsik voltak, 2009-ben. Én akkor éppen itthon voltam, mert az előző munkahelyemen felmondtam egy másik reményében, de az nem jött össze, ez a két szék között a padlóra esés esete volt, és akkor átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha nevelőszülők lennénk. Ügyesek vagyunk, hely van… de akkor még csak ennyi volt. Aztán pár hét múlva kiderült, hogy a feleségem is éppen ezen gondolkozott. Elkezdtünk beszélni róla, megnézni, utánajárni. Ennek van egy hosszú folyamata, ezt végigjártuk, eltelt közben egy év, és a végén pedig itt lett a két nevelt gyermekünk.
Ez azért önbizalmat is mutat: bíztatok abban, láttátok, hogy amit csináltok, az jó, megy nektek a gyereknevelés.
Igen, jól ment, könnyen ment a gyereknevelés, úgy éreztük, hogy hú, mekkora favoritok vagyunk, veregettük egymás vállát. Mígnem egyszer csak idekerült két nevelt gyerek, akik jó fejek, aranyosak, igazából nem is olyan vészesen gáz szituációból jöttek. Aztán telt-múlt az idő, jönnek szembe a nehézségek csőstül, és szembesülsz vele, hogy egyáltalán nem vagy favorit.
Ez a megingás abból jött, hogy négy gyerek mégsem kettő, vagyis a létszám miatt, vagy azért, mert a saját környezetükből, szüleiktől elszakított, nyilván valamennyire sérült gyerekekről van szó, vagy rivalizálás miatt?
A gyerekek száma a legkevésbé játszott ebben szerepet, mert ha ügyes vagy, és jól logisztikázol, átgondolod, akkor darabszámra nem vészes a négy gyerek. Ez a számok nyelvén leírható, például a vasárnapi hajmosás-körömvágás, az négy gyereken 80 köröm. Nem a darabszám a nehézség, hanem a kulturális különbség. Ezt a pozitív oldaláról kell értelmezni, de csak utólag jön rá az ember.
Az a nehézség jött elő, hogy a gyermekvédelmis kollégák nem tudtak semmit az előéletükről, de lényeg, hogy más környezetből jöttek. És a másság, teljesen mindegy, hogy miféle másság. Ha mondjuk, rózsadombi milliomos csemeték lennének, és nem mondjuk, utcabéliek, akkor is nehezebben értenénk meg egymást. Vagyis teljesen mindegy, hogy milyen társadalmi, gazdasági, kulturális eltérés van, nagyon nehéz áthidalni.
Most már ezt tudom, akkor még nem tudtuk, hogy teljesen mások lesznek a reakcióik, mert otthon másképp látták. Ez nem rosszabb vagy jobb, hanem más. Mikor kicsik, és egy kicsit elmaradottak is – nem szellemileg van velük gond, hanem az elhanyagoltság miatt nem fejlődtek úgy – ezt most kell pótolniuk gőzerővel, látványosan, akkor ugyanazokra a szituációkra adott válaszaik teljesen mások lesznek, és nem érted, hogy miért van ez. Aztán rájöttünk, hogy azért, mert másképp szocializálódtak.
A sajátjaink már megtanultak alkalmazkodni a mi személyes hibáinkhoz. Ők ebbe nőttek bele, ezt ők értették. Mindegy, hogy mi az, odaégetem a kávét, vagy valami jellemző hibánk, az nem gond, mert tudják, hogy kell reagálni, és akkor nincs probléma. Csak ha idejön egy „marslakó”, akkor az nem tudja, hogy mi van. És lehet dolgokat másképp csinálni, de mire mindezt összekombináljuk, mire összeszokunk, az évekbe telik.
De addig, amíg össze nem szoktok, te is másképp reagálsz a kicsik reakcióira, amíg a nagyokéra pedig a már bevett módon. Nem okozott ez a saját gyerekeidben megütközést, hogy a kicsiknek mért szabad esetleg valamit, amit nekik nem?
Ez egy jó kérdés. A másképp reagálás semmiképpen nem jelenthet felmentést. A nevelt gyerekek helyzetében nagyon fontos, és ezt nem csak én mondom, hanem a szakemberek is, hogy nincs kivételezés. A legrosszabb, amit tehetsz vele, hogy felmentést adsz nekik azért, mert ők nevelt, vagy, mert ilyen vagy olyan sorsú gyerekek. Abban a pillanatban, ahogy felmentést adsz nekik, elkezd rossz irányba menni az életük, mert megrántják a vállukat, hogy ezt nekik lehet.
Nem akarok társadalmi-szociológiai-politikai irányba elmenni, de meg kell nézni, ebben az országban felmentették az emberek egy jelentős részét saját életükért vállalandó felelősségük alól, s meg lehet nézni, hogy mire jutnak ezek az emberek: semmire.
Az igaz, hogy a gyerekekkel, mondjuk a koruk miatt, másképp kell viselkedni, de ez nem jelenti azt, hogy például a vonaton nem kell viselkedni, és szét lehet szedni a vagont. Ez azt jelenti, hogy másképp kell nekik elmagyarázni, másképp kell nekik felépíteni a dolgokat, hogy megértsék. Megértőbbnek, türelmesebbnek kell lenni velük. De ettől még, ha bejöttünk az udvarról, akkor evés előtt kezet kell mosni. Mindegy, hogy nevelt vagy saját gyerek, ez akkor is így van, és ez nem az ő személyétől függ, és még van ötven dolog, amivel ugyanígy van.
Szerencsére az óvodában is partnerek ebben, nincs kivételezés. Azzal biztosan nem segítünk egy ilyen (bármilyen) sorsú gyereknek, hogy felmentést adunk pl. az evés előtti kézmosás alól, csak mert régen az anyja nem gondoskodott róla. Ettől még ugyanaz vonatkozik rá is, mint a többiekre, függetlenül attól, hogy a sors mostoha volt-e vagy sem. Azért, mert a hányattatott sorsa miatt késleltetett beszédfejlődése van, arra nem az élet dolgai, szabályai alóli felmentés a megoldás. Hanem akkor kell egy fejlesztőpedagógus, aki segít felzárkózni, de ettől még kell kezet mosni evés előtt.
Mi a helyzet a materiális dolgokkal, a „mit kapok, mit kapok” őrülettel? Ez a gyerekekben azért elég hangsúlyos kérdés szokott lenni, az egyenlősdi és az ebből adódó féltékenység. Hogyan lehet ezt jól intézni?
Alapszabály, hogy a másik dolga tiszteletben van tartva. Én sem veszem el kérdés nélkül az ő dolgaikat, és nekik is el kell kérniük a másik dolgait. És ha egészen kicsi koruktól ahhoz vannak szoktatva, hogy vannak a saját dolgaik, és vannak a közös dolgok, akkor ebből később nincs gond.
A ki mit kap kérdésben, pl. születésnapkor, nincs egyenlősdi. Amikor az egyiknek van születésnapja, az egyik kap, amikor a másiknak, akkor a másik. Olyankor ő az ünnepelt, az őróla szól. A többieknek is eljön a saját idejük, az meg akkor az övék. Ez egy fontos biztonsági kapaszkodó a számukra: azért mert az egyik gyermek aktuálisan valamiért nagyobb figyelmet kap, a többiek tudják, hogy nincs gond, rájuk is sor kerül, nekik is jut kitüntetett figyelem. Evvel tisztában vannak, mi pedig következetesen betartjuk, s ettől biztonságban érzik magukat.
Bármekkora divat is manapság, véletlenül sem fordulhat elő, hogy az egyik szülinapján a többiek is kapnak ajándékot. Egyfelől mire fel kapnának, másfelől mi lesz az egyéniséggel, mi lesz így az ő neki szóló kitüntetett figyelemmel?
Másképp szeretitek, őket, mint a saját gyerekeiteket?
Persze, hogy máshogy. Nem is cél, hogy ugyanúgy, hiszen ők nem saját gyerekek. Kérdés, hogy hogyan kell jól szeretni egy gyereket. Most az a szeretet, hogy ha tortát kér vacsorára, akkor tortát kap, vagy az, hogy próbálsz jó és gyakran nehéz döntéseket hozni az érdekében?
És az is fontos, hogy mind a négyükkel van olyan közös dolog, ami csak a miénk. Mind a négynek külön-külön, valamilyen rendszerességgel, s lehet, hogy ez csak félórányi idő egy a héten, de ez csak az övé, fixen megvan, és számíthat rá. Ami a lényeg: a dolog működik. És szülőként ez az a minőségi idő (és minőségi lelkiállapot) amit nem tudtunk rájuk fordítani, amíg a teljes munkaidős, rohanós, havi tervszámos, túlórázós életvitelünk volt. S ugyan heti 2-3 órát csak ki tudsz magadból sajtolni, de a „versenyszférás” lelkiállapotod miatt ez közel sem lesz minőségi közösen eltöltött idő.
Vannak a nevelt gyerekeknek különleges igényeik, amik a saját gyerekeknek nem voltak?
Nagyon sokat számít, hogy az első két-három év szülői, anyai odafigyelés kimaradt nekik. Szókincsproblémáik vannak, például ott kezdődnek a gondok, hogy ha azt mondod neki, hogy fogja meg a középső párnát, és tegye be az ágy alá, nem biztos, hogy tudni fogja, hogy melyik a középső, és mi az, hogy alá. Nekik az nem volt meg, amit normál esetben mindenki csinál a gyerekével: az ölébe ülteti és mutatja, hogy nézd, ott a csillár, vagy könyvet nézegetnek, és megmutatják a kutyust meg a nyuszit.
Akinek az első három évben nem mondtak semmit, annak mindezt később kell behozni, ami elég nehéz feladat. Most már jobb a helyzet, egyikükkel másfél éve foglalkozik fejlesztőpedagógus, de ezt sem volt könnyű elérni, és egy csomó dolgot mi vettünk észre, láttuk rajtuk, hogy ennek nem így kellene lennie. Jó sok idő eltelt, míg rájöttünk, hogy egyszerűen a szókincsükkel van gond, a beszédértéssel.
Kaptok visszajelzéseket? Mit szólnak ehhez a nem egészen szokványos felálláshoz az emberek?
Kétféle megítélése van a dolognak, az egyik, hogy biztatnak, hogy ez de jó, milyen vagány, hogy én ezt bevállaltam, és milyen rendesek a gyerekek.
A másik fele pedig, hogy én vagyok a háztartási alkalmazott, ami ki is tölti az egész napot, hat ember után mindig van mit csinálni, és az igények is magasak. Pluszban elkezdtem még főiskolára is járni, és beindítottam egy vállalkozást is. De ez kívülről úgy néz ki, és ez az árnyoldala, hogy a jó kiállású és életerős férfi itthon van, és nem csinál semmit, bezzeg szegény asszony a négy gyerekkel, háztartással még Pestre is jár dolgozni.
És ezt többször megkapom, paradox módon kizárólag hölgyektől, amikor megkérdezik, hogy Ferenc, mivel foglalkozik, én pedig elmondom, hogy négy gyereket nevelünk, vezetem a háztartást, mozgatom őket, a nevelt gyerekeket viszem szülői kapcsolattartásra, gyakorlok a lányommal, amikor hegedül, főiskolára járok, működtetem a menet közben elindított vállalkozásomat. És akkor az a reakció, hogy jó-jó, de mit dolgozik? Mondom, hogy ezeket csinálom, mire azt válaszolják, hogy aha, akkor maga nem dolgozik. Közben általában este tizenegykor – általában addig szoktam fönt lenni, dolgozom, vagy beadandó dolgozatot írok – néha eszembe jut, hogy ők vajon most mit csinálnak, alszanak vagy tévét néznek, vagy mit?
De azért sokan elismerően szólnak róla. Vagy amit még sokan nem látnak, hogy amikor bemegyünk az óvodába, leülnek a gyerekek a padra, és mondom nekik, hogy öltözzetek – és öltöznek. Ami nem magától lett így, hanem föl kellett építeni a nehezítő körülmények ellenére. Azt mások nem látták, csak a végeredményt.
Vagy egy másik példa: a délutáni logisztika, a négy gyereknek van vagy nyolcféle foglalkozás iskola után, ami lehet, hogy nem sok, csak fél órák, de ezeket sorban össze kell rakni, egyenként leegyeztetni, hogy ki mikor hova megy, és hol van addig többi, és mikor kell értük menni. Mire ezt összeraktam úgy, hogy működjön, beleszámítva azt is, hogy a gyerekek mit tudnak és mire képesek maguktól, ezt megint nem látták mások belülről, csak azt, hogy működik. De ennek is van valami értéke, még ha kívülről ezt sokan nem is látják.
Közben azt látom, hogy mindenhol csak egyvalami számít: hogy mennyi pénzt hozol haza, és milyen autód van. Az előbbiek, valamint a családcentrikusság, a néha lehetetlen feladatok, helyzetek megoldására való törekvés nem számítanak. Persze csúsznak be hibák, mondjuk elfelejtettem, hogy színházba mennek, ünneplő ruha kellett volna, de végül, mire elindulnak a színházba, ott volt az ünneplős ruha. Ezeket meg lehet csinálni, bár igaz: ezt nem lehet forintosítani, s így pótszereket (pl.: drága ruhát, egzotikus nyaralást, stb.) sem lehet értük vásárolni. De az is igaz, hogy ezek elvégzésének, megoldásának képessége nem attól függ, hogy kinek mi van a nadrágjában, hanem attól, hogy akkor most meg akarom csinálni, vagy nem.
Ezt pedig a férfiak rontják el (mondjuk a nők meg hagyják, mert nincs megoldási kulcsuk a helyzethez), pedig nem kell hozzá sok ész, ám annál több alázat. Megrántják a vállukat, hogy ez női dolog, csinálják a nők. Egy férfinak is meg kell tanulni örülni annak, hogy amikor hajnalban felébred valamelyik gyermek, hogy rosszul van, milyen jó, hogy csak a fürdőszobát hányta össze, és nem az ágyát. Ám amíg a nőkből is gyakran hiányzik az alázat és az önbecsülés, addig hiába lesznek a nők akármilyen feministák, semmi nem fog változni az emberek fejében, mert hiteles és fenntartható női értékrend nélkül csak divatos, hangzatos, de üres vagdalkozás lesz az egyébként respektálható érveket is felsorakoztató Nagy Küzdelmük.
Gyakran úgy érzem, hogy az uralkodó értékrend, divat, sztereotípiák irányából nézve teljességgel értéktelen, amit csinálok. Amúgy van egy másik pozitív hozadéka is a kialakult élethelyzetnek: a menet közben elindított vállalkozásban felhasználom az itthoni „háziasszonyi” tapasztalataimat. Egyre erősebb tendencia, hogy az otthon lévő feleségek, anyukák valamilyen indíttatásból elkezdjenek valamilyen vállalkozást.
Persze rengeteg észosztó tanácsadót lehet találni, akik segítségére lehetnek egy háziasszonynak, családanyának ebben, de olyan már nem nagyon van, aki férfi módra gondolkodva, de háziasszonyi – családanyai minőségben és szemlélettel tudna segíteni nekik ebben, tapasztalatból átérezve és belátva ennek az „életformának” a sajátosságait, szükségszerűségeit.
Az igazi pozitív értéke saját magamban belül van, látom, hogy ezt lehet jól csinálni, ez működhet. Az elején kérdezted, hogy boldog vagyok-e. Alapvetően igen, de ezt a képet árnyalja, hogy azt látom, mind kevesebb értéke van egy jól működő családnak, s mind inkább deviancia lesz a normálisan felnövő gyermek, s a magát a bőrében jól érző szülő, függetlenül attól, melyikük jár a munkahelyre, s melyikük sikálja a fürdőszobát. De lehet, hogy a gyerekek majd egyszer értékelni fogják, és persze a gyerekekkel való személyes kapcsolat táplálja ennek a formációnak a sikerességébe vetett hitemet. De azért ők is észreveszik, hogy az, hogy apa van itthon és anya megy el dolgozni, ez máshol másképp van, nem ez a megszokott.
Így szoktassa vissza a gyereket a saját ágyába!
Először is tisztázni kell magunkban:
Hogyan állok a témához? Mit gondolok magamról és a páromról az adott szituációban?
Sokan úgy vélekednek, hogy: „Szívtelen Anya/Apa vagyok, hogy ki akarom kergetni a gyerekemet az ágyamból!”, és lelkiismeret-furdalás kezdi gyötörni őket. Az ilyen gondolatok esetén a szülők, a gyermek szűnni nem akaró zokogását hallva, előbb-utóbb ellágyulnak, és 1-2 nap múlva minden visszatér a régi kerékvágásba…
Minden esetben fontos, hogy a szülő valóban úgy érezze, változtatni szeretne. Ha ő nem akarja őszintén és igazán, a gyermek is megérzi, és akkor eleve kudarcra van ítélve a helyzet!
Legyünk közös nevezőn a párunkkal! Legyünk következetesek!
„Ha én nem engedem, a másik se engedje!”
Beszélgessünk a félelmeiről! Bizonyos életkorokban felerősödhet a szeparációs szorongás, vagy a sötéttől, haláltól való félelem. Ilyenkor természetes, ha előfordul átmeneti alvási nehézség a gyermeknél. Lehetőleg ne ilyenkor kezdjünk neki a gyökeres változtatásnak!
Gondoljuk végig, mit szokott közvetlenül lefekvés előtt csinálni? Általában megzavarja a gyermek elalvását a közvetlenül lefekvés előtti tévénézés, vagy a felfokozott állapot (pl. párnacsata, kergetőzés), illetve az éhség, szomjúság. Legyünk biztosak benne, hogy gyermekünk lenyugodott, nem éhes, nem szomjas, és kezdjünk hangolódni az elalvásra.
Életkorának megfelelő tartalmú és mennyiségű mesét nézzen! A túlzásba vitt vagy nem életkornak megfelelő tartalmú mesenézés fokozhatja a gyermek szorongását. Ezáltal félhet az elalvástól, a szeme behunyásától, a sötéttől, fél, hogy a látottak újra megjelennek.
Megemeli a gyerekek vérnyomását a sok tévézés
A kettő és tíz év közötti korosztály tagjainak 30%-ánál alakulhat ki magas vérnyomás, hogy ha túl sok időt töltenek a televíziót bámulva, ezt a kockázatot pedig még inkább -50%-ra- megemeli a fizikai aktivitás hiánya.
A kutatók 5221 gyereket vizsgáltak meg nyolc különböző Európai Uniós országban.
A vizsgálat vezetője, Dr Augusto Cesar de Moraes arra figyelmeztet, hogy szoros összefüggés található a mozgáshiány, az ülő tevékenységek és a magas vérnyomás kialakulása között már az egészen pici gyerekek esetében is. Ezek a problémák pedig később szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezethetnek.
A helyzet azért is aggasztó, mert ha gyerekkorukban sem mozognak a csemeték, akkor nagy a valószínűsége, hogy később sem fognak aktív életet élni –ez pedig számtalan egészségügyi problémához vezethet.
Használjuk hát ki, hogy lassacskán itt a jó idő, kapcsoljuk ki a tévékészüléket és vigyük el egy nagy tavaszváró sétára a gyerekeket a hétvégén!
Mikor van itt az ideje az elkülönítésnek?
Persze a sajátszoba projekt nem egy csapásra valósul meg, addig még jó párszor elhangzik a „Majd ha külön szobátok lesz” kezdetű mondat hosszas perpatvarok békítő tárgyalásaiban, vigasztalásokban és fenyegetésekben. Legalább olyan nehéz egyeztetni, ki melyik szobát kapja, mint lebonyolítani a mellettünk lévő lakás megvásárlásához és az átalakításhoz szükséges hitelt, és szót érteni a mesteremberekkel. A legnagyobb és legnaposabb szobának is van sötét oldala (ott költözött a másvilágra a szomszéd néni), és a legkisebb szobának is van előnye (a függőfolyosóból helyes kis kertre néző erkélyt alakítottunk ki). A lobbizás során azért gyakran kerülök kutyaszorítóba, amikor épp valamelyik kételkedőnek azt ecsetelem, hogy övé a legtutibb territórium, és belép a testvére…de végül megvalósulnak az álmok, és amikor a kedvelt és kevésbé kedvelt játékokat is sikerül háromfelé osztani, új élet kezdődhet.
Innentől gyerekeink sokkal többet tartózkodnak egymás társaságában, mint eddig, viszont immár a nappaliban. Saját felségterületüket azonban gondosan őrzik a betolakodókkal szemben, a lányok a precízen kialakított rend, bizonyos fontos levélkék és egyéb csecsebecsék miatt, kisfiam pedig valószínűleg az elcsent szerszámok, kevésbé sikerült dolgozatok és fél pár zoknik titkait óvja avatatlan szemektől és egyéb érzékszervektől. A tárgyak körforgása is megváltozik, megszaporodnak a nappaliban a gyerekeim számára értelmüket vesztett darabok, – úgymint kiürült pohár, csokipapír, kiolvasott könyv vagy épp a porszívó, amely a saját szoba kiporszívózása után készségesen „ki van készítve” a többieknek – és napokra eltűnnek olyanok, mint körömreszelő, telefontöltő, kertkulcs.
Meg kell szoknom, hogy esténként nem elég beülni egy mesére vagy beszélgetésre a gyerekszobába, és a végén egy határozott jóéjszakáttal lekapcsolni a villanyt, hanem végig kell zarándokolnom összes termeinken, és mire a harmadikhoz érek, már megint ég a villany az egyikben és szól a zene a másikban.
Már nem esem pánikba, hogy amikor hívom őket, nem veszi föl senki a telefont. Tudom, hogy az egyik nem hallja, mert üvölt nála a zene, a másik épp a mobilján beszél bezárkózva, a többiek (honfoglalózó férjemet is beleértve) pedig egymásnak kiabálnak, hogy „Vedd már föl, léci!” A nap bizonyos szakaszaiban fölösleges is megkérdeznem tőlük, ki van még otthon, mert ezt legföljebb a Facebookról tudják.
Beköszöntött otthonunkba a békés egymás mellett élés korszaka, bár az információáramlás még némiképp finomításra szorul. Egy emlékezetes alkalommal például nagylányom a délutáni edzésen értesült, hogy a húga nem érkezett meg időre. Nem akart engem stresszelni, ezért maga kezdett nyomozásba, később férjemet is beavatva. Zajlott a már-már pánikba forduló és rendőri segítség bevonását fontolgató keresőakció, közben én hazaérkeztem, és csodálkozva láttam, hogy az ajtó zárva, de benn ég a villany. Kisebbik lányom felháborodva fogadott az előszobában. Sem az apja, sem a tesói nem vették észre, hogy a szobájában elaludt, és még a kulcsát is elvitte valaki. Az utóbbi én voltam.
Épp ezt a cikket írtam, amikor hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam kisfiamat, hogy érdeklődjek a nap eseményeiről. Szokás szerint nem volt túl beszédes, azonban megkért, hogy hívjam fel „Apát”, hogy hozzon vécépapírt, „De hiszen van otthon, a kis fürdőszobában” – feleltem. „Anya, a fürdőszobában vagyok, de hiába kiabálok, és hívom apát a mobilon, nem hallja. Megpróbálnád a vonalason?
Szám Kati Családi karikatúra c. könyvéből
A mágikus játék
A szülő felelőssége, hogy milyen játékot vesz a gyermekének, és az is, hogy játsszon vele. Ne vegyünk olyan játékot, aminek csak az időnyerés a célja! Természetesen a csemete egy idő után egyedül is szívesen eljátszik, majd pedig társakat is keres a játéktevékenységhez. A szülőnek alkalmazkodnia kell ezekhez a helyzetekhez.
A gyerek vágya az, hogy megismerje a világot. Önálló szeretne lenni, de igényli a szülei biztonságot nyújtó bázisát is. Fokozatosan merészkedik egyre messzebb, időben, és térben egyaránt.
A gyermek a játék során:
- a felnőtt emberek életét tükrözi, utánozza,
- kipróbálja az elsajátított ismereteket, rögzíti, pontosítja,
- élvezi a játékot, mivel belső motivációja van rá,
- elmélyed benne, koncentrál, testileg-lelkileg bevonódik,
- megszabadul a feszültségektől.
Bármit is játszik a kicsi, megnyilvánul benne érzelmi, gondolati világa, hangulati állapota. Játék során tudattalan feszültségcsökkentő átalakítás megy végbe, a negatív energiák pozitívvá alakulnak. Ezért is mágikus a játék.
Negatív érzéseket jelenít meg a gyermek játék során? Nem kell aggódni, ez teljesen normális folyamat, s nem is kell rögtön arra gondolni, hogy traumás élménye volt. Bármilyen kismértékű testi-lelki fájdalom feldolgozás alá kerülhet.
Hol vagytok, nagyszülők?
A nagymamák, nagypapák ma már nem otthon ülő nénik, bácsik, hanem dolgozó emberek, akiknek a munkán túl megvan a maguk önálló élete, szórakozása, baráti köre. Sokan szívesen töltenének heteket az unokákkal, de nincs rá idejük. S akadnak olyanok is, akiknek elég volt felnevelniük a sajátjukat, és nem vágynak arra, hogy ismét játszótereken ücsörögjenek, a kicsikkel barkácsoljanak, sütögessenek.
A második világháború előtt természetes volt, hogy több generáció lakik egy portán. Ma már a gyerekes fiatalok csak akkor maradnak a szüleik házában, ha anyagilag rászorulnak. Az pedig, hogy még egy korosztály, azaz a dédszülők is ott éljenek, még nagyobb kényszerűségnek számít. Hogy miért szakadtak szét a nagycsaládok, arról sokan sokat tudnának mesélni. Abban megegyeznek az elbeszélések, hogy mindenki magánéletre vágyott, arra, hogy magára csukhassa az ajtót. Tény: több ember között több a konfliktuslehetőség. A mérleg másik serpenyőjében viszont az nyom sokat, hogy a szülők könnyebben rábízhatják gyermeküket a velük élő nagyszülőkre, mint ha azok a város másik végében vagy éppen az ország másik szegletében laknának.
Közel él, mégsem ismer az unokám
„Amikor a fiam elveszítette a munkáját, a párjával felmondták az albérletet és hazaköltöztek. Ez akár kiválóan is elsülhetett volna, hiszen a menyemmel jól kijöttem, szorgalmas, segítőkész teremtés - kezdi a történetét az 58 éves Prorok Anna. Az asszony Veszprémben dolgozik könyvelőként. - Amikor megszületett az unokám, Bertalan, akkor kezdődtek a gondok. A fiataloknak ugyanis nem volt keresetük, csak a gyed és a családi pótlék, így, amit kellett, én vettem meg Bercinek. Közben arra sarkalltam a fiamat, hogy legyen férfi, ha kell, menjen külföldre dolgozni, csak tartsa el a családját. Így, utólag, kár volt beleszólnom, mert a fiam továbbra sem vállalt munkát, de Bercit egyre kevesebbet engedték a közelembe. Eleinte mindig akadtak indokok, később már azok sem: ha náthás vagyok, ne fogjam meg a kicsit, vagy éppen fáj a babának a hasa, csak a szülei kezében nyugszik meg. Ott éltünk egy lakásban, egymás mellett, mégis megtűrt idegenként kezeltek. Aztán elköltöztek. Kétutcányira lakunk egymástól, mégis csupán negyedévente találkozunk, akkor is főleg a menyemnek köszönhetem, hogy mehetek. Berci pedig, aki maholnap hatéves lesz, alig ismer."
Szerető nagyi kerestetik
Anna nagyon vágyik valakire, akinek átadhatná a szeretetét. Egy kisfiúra vagy kislányra, akit játszótérre vihetne, akivel építőkockázhatna vagy sütögethetne. De mint mondja, az emberek zárkózottak, hirdetést nem mer feladni, a játszótéren pedig csak nem szólíthat meg senkit, hogy szívesen jelentkezne pótmamának.
Pedig sokaknak éppen erre lenne szükségük.
„A két lányom között 13 hónap a korkülönbség. Magam sem tudom, hogyan csináltam végig az elmúlt évet - meséli a 27 éves budapesti tanárnő, Szabó-Kiss Petra. - Édesanyámék tőlünk 290 kilométerre élnek. Amikor tudnak, hetente, kéthetente jönnek, de hát őket sem ugraszthatom, ha beteg a gyerek, hiszen még dolgoznak. Az anyósom pedig közölte, hogy ne haragudjunk, de most, hogy nyugdíjas lett, ő szeretne utazgatni, találkozni a régen nem látott barátaival, illetve a link férje után megtalálni a hozzá való férfit. Egy pillanatra olyan érzésem volt, mintha az anyósom attól tartana, hogy az unokázás öregíti."
Petra néha úgy érzi, szétszakad. A 7 és 8 éves lányainak a pénteket leszámítva mindennap van különórájuk, balettra, angolra és sakkra járnak, este ott a leckeírás, a háztartás. Arra már csak éjszaka jut ideje, hogy kijavítsa az iskolából hazahozott dolgozatokat, kivasalja a másnapi ruhákat. A férje segít, ahol tud, de alig van itthon, kamionosként dolgozik. Így anyagi gondjuk nincs, de állandó időzavarban szenvednek. Petra pedig lelkiismeret-furdalással küzd, hogy nem tud elég időt tölteni a gyermekeivel és ezt az űrt egy nagymama sem tudja pótolni.
„A nagyszüleim sajnos nem élték meg a dédunokáikat - folytatja Petra. - Pedig tudom, hogy legalább annyira imádták volna őket, mint engem. Gyerekkoromban gyakran elbicikliztem hozzájuk, akkor még nem kocsival hordták mindenhova a gyerekeket. Magunk közlekedtünk, nem félt senki attól, hogy ellopnak, elcsalnak bennünket. A nagyim ritkán játszott velem, inkább csak fél szemmel figyelt rám a háztartási munka mellett, de sosem kiabált velem. Akkor is csak összevonta a szemöldökét, amikor több kiló liszttel teleszórtam a konyhát, mert azt játszottam, hogy esik a hó. A nagyapám szótlan ember volt. Általában a műhelyében barkácsolt egyedül, de titkon gyakran meglepett valami aprósággal."
A nagyi az, aki úgy gondolja, hogy tökéletes vagy
Bár a szülők gyakran haragszanak, ha a felmenők mindent megengednek az unokáknak, ám dr. Kozma Zoltán szerint ez így van jól. A klinikai szakpszichológus rávilágított: a nagyszülőknek már nem kell megbirkózniuk a gyerekneveléssel járó felelősséggel. Büntetlenül kényeztethetnek, szerethetnek, sőt, pótolhatják azt is, amit a saját gyerekeiknél elmulasztottak. A doktor úr szavaival cseng össze Betty Locke Imádlak Nagyi! című könyve is. Az amerikai írónő megkérdezte a gyerekeket és a nagyikat arról is, hogy szerintük mi a kényeztetés. Az egyik kicsi számára ez azt jelenti, hogy a nagyi ajándékokat hoz neki, és érdekes helyekre viszi el, a másiknak azt, hogy a nagymama odafigyel rá, és az ő oldalán áll. Valaki pedig azt mondta, hogy „a nagyi az, aki úgy gondolja, hogy tökéletes vagy". A nagymamák közül a legtöbben egyetértettek abban, hogy az elkényeztetés definíciószerűen nem jó dolog, a jellem fejlődésében kárt okoz. Ugyanakkor az unoka kényeztetése más lapra tartozik. Úgy gondolják: a szülő dolga a nevelés, a nagyszülőé pedig a minden jóval való elhalmozás. Az írónő azt tanácsolja, a nagyszülők menjenek múzeumba, színházba a gyerekekkel, buszozzanak, villamosozzanak, kalandozzanak. Ha a nagyszülő messze lakik, olvasson fel, vegye fel egy CD-re és küldje el a mesét az unokáknak.
Dr. Kozma Zoltán szerint azonban nem mindig ilyen rózsaszín a kép: a szülők és az őseik megorrolhatnak egymásra. A vita sokszor a korkülönbségből adódik, hiszen a most 55-70 éves emberek máshogy szocializálódtak, mint a most 25-40 évesek. A fiatalok sokszor nem veszik jó néven, ha az idősebbek tanácsokat adnak nekik. Ahhoz viszont a fiatal szülőknek kell felnőniük, és éretten kezelni ezeket a helyzeteket, hogy ne veszekedésben csúcsosodjon ki a probléma. Az apáknak és anyáknak a lányuk, fiuk érdekében érdemes felülkerekedni a sérelmeiken, mert a gyerek személyiségfejlődéséhez sokat tesz hozzá egy jó nagymama, nagypapa.
BOOMERANG NYUSZI EXPRESSZ INDUL HÚSVÉT VASÁRNAP A 15 ÉVES VASÚTTÖRTÉNETI PARKBA
A Vasúttörténeti Park és a Boomerang csatorna közös szervezésében idén húsvétkor különleges ünnepi kaland várja a gyerekeket és családjukat. A családok április első vasárnapján a Boomerang csatorna kedvenc mesehőseit ábrázoló mozdonnyal utazhatnak a Nyugati pályaudvarról a Vasúttörténeti Parkba a Boomerang sztárja, Scooby-Doo kíséretében, hogy ott egy felejthetetlen húsvéti ünnepen vegyenek részt. A Parkban a ”Keresd a nyuszit!” játék várja a legkisebbeket, több ponton felállított állomásokkal. A húsvéti keresgélés során fából faragott nyuszikat kell meglelni, melyeket a Vasúttörténeti Park különböző pontjain találhatnak meg a látogatók. A játékos kutatást térkép és feladványok teszik könnyebbé. Természetesen zenei programok is várják a családokat a Picur Rádió Színpadon, így 12:00 órától az ISZKIRI zenekar, 13:15-től a Libavonat együttes szórakoztatja a gyermekeket. Az ügyes kezű vendégeknek a Boomerang húsvéti kreatív kuckóban a helyük, ahol Tapsi Hapsis kifestőket színezhetnek, papírtojás- és tojásfigura készítést tanulhatnak, de az otthonról hozott, és előre kifújt vagy keményre főtt tojást is megfesthetik. A Vasúttörténeti Park kis tava melletti kapun keresztül közelíthető meg az állatok részére kialakított karám, a Húsvéti Állatfarm, amelyben nyuszit, csibét, kiskacsát, kislibát, bárányt, kecskét simogathatnak a gyerekek, illetve a bátrabbak a póni lovaglást is kipróbálhatják. A színes kínálatból most sem maradhatnak ki a Park interaktív programjai, így a szezonnyitás alkalmával is kipróbálható a dízelmozdonyon utazás a NOHAB mozdonyon, a hajtányozás, a kerti vasút, a lóvasút és a Csajka sínautó is. A Boomerang Nyuszi Expressz eseményre váltható vonatjegy, illetve parkos belépőjegy is. Előző 2.000 Ft/fő áron (korosztálytól függetlenül), míg az utóbbi, Parkba szóló jegy az egész évben érvényes jegyárak alapján vásárolható meg. A vonatjegyek március 5-től már elővételben és korlátozott darabszámban kaphatók a www.vasuttortenetipark.hu weboldalon.
Hogyan kezeljük partnerként a gyereket?
A gyereknek joga van hozzá, hogy teljes értékű emberként kezeljük
Ez azt is jelenti, őt sem szabad megalázni, neki is lehetnek titkai, saját érzései, eldöntheti, hogy Janival barátkozik, még ha a szülőnek Laci a szimpatikusabb, akkor is. Azaz különálló személy, nem marionett bábú. Amikor a szülő szabályokat, elvárásokat támaszt, azt okkal teszi: azért, mert az ő felelőssége, hogy rendet tartson otthon, illetve megtanítsa a gyereket mindarra, ami szükséges ahhoz, hogy életképes, a társadalom tagjaként élő felnőtt válhasson belőle. De nem uralja korlátlanul testét, lelkét. Ez inkább szemléleti, mint konkrét kérdés, de számos apró megnyilvánulása van. A szülő például kopogjon, mielőtt belép a gyerek szobájába: onnantól, hogy van éntudata és saját akarata, megteheti, és legkésőbb iskolás kortól tegye is meg: ezzel jelzi, hogy tiszteletben tartja a határait.
A gyerek véleménye is fontos
Sokan úgy gondolják, a gyerek még tapasztalatlan, nem tudja, mi az élet, ezért nem is sokat számít, miről mit gondol. Csakhogy, amikor a gyerek elmondja véleményét arról, hogyan kellene elkölteni a család fizetését, véget vetni a háborúknak, vagy űrrakétát építeni, nem azért figyelünk rá, mert az elhangzottak szerint fogunk eljárni, hanem mert tiszteljük őt, és azt, hogy ugyanannyira értékesek a gondolatai, mint a mieink. Ha valaki így tesz, még jól is jár, mert előfordul, hogy bölcsebb a gyerek, mint a felnőttek beszűkült, megmerevedett látásmódjából kiinduló gondolatai. Amikor a gyerek beleszól a szülők azzal kapcsolatos veszekedésébe, hogy melyikük mondta jól, hol kell lejönni az autópályáról, és megjegyzi, nem ez fontos, hanem hogy vár minket a nagyi, és lesz almáspite is, akkor érdemes hallgatni az okos szóra.
A gyereknek joga van az őszinteséghez
Még akkor is joga van a gyereknek az őszinteséghez, ha szerintünk jópofa a gondolat, hogy Lapföldön él a Télapó, kényelmes válasz, hogy a gólya hozza a babát, és sokkal szebb gondolat, hogy elköltözött a macska egy új családhoz, mint hogy elütötte egy autó. Lehetnek közös meséink, mondhatjuk játékos hangsúllyal azt is, hogy a mikulás hozza az ajándékot, és azt is, hogy biztos a gólya hozta a babát Juditékhoz, de ha a gyerek rákérdez, hogy ez valójában hogy is van, és érezhető a hangsúlyból, hogy most nem játszani akar, hanem az igazságra kíváncsi, akkor az igazat mondjuk. A gyerek érti ezt a különbséget, hiszen ő is folyton játszik. Egy anyuka véletlenül nekiment a toronynak, ami szétesett. A gyerek felháborodva kérdezte: ki tette ezt tönkre? Mire az anya mondta: biztos a manók voltak. A csemete erre hitetlenkedve nézett rá, és kérdezte, milyen manók. Azt felelte az anya, hát ő volt, csak szeretett volna kibújni a válasz alól. A négyéves gyerek mosolygott, és legközelebb ő mesélt arról, zöld manók laknak a szobában, akik előjönnek, ha nem látják őket, és néha bizony rombolnak is. Lehet egyszerre őszintének lenni, és megőrizni a játékot.
Joga van a gyereknek indoklást kérni
Rendben van, hogy sok mindent a szülők döntenek el, de a gyerek jogosan várja, hogy átláthassa az okokat. Az olyan válasz, hogy „azért, mert én azt mondtam”, „ne akard mindenbe beleütni az orrod”, nem a rend fenntartásához járul hozzá, hanem egy olyan légkör kialakításához, amiben a gyerek másodrendű családtag. Ha a gyerek moziba szeretne menni, a szülő pedig ragaszkodik a kiránduláshoz, nem érdemes a döntés megkérdőjelezéseként, pláne szemtelenségként értelmezni, ha a gyerek tudni szeretné, miért nem mehetnek moziba. Vállalja a szülő, hogy az általa fontosnak tartott szempontok most felülírták a gyerek vágyát, amit egyébként szintén fontosnak tart. Ha a gyerek nem ért egyet, tudomásul veszi, nem sértődik meg, de tartja magát a döntéshez.
Partnerként kezelni a gyereket valami olyasmit jelent, hogy őt is, magunkat is teljes értékű embernek tekintjük, egyformán értékesnek. Ez alapvetően a lelkünkben dől el, de a szavainkból, tetteinkből érzi a gyermek.
Aranyközép – engedékenység és szigor között
Jó lenne kikeveredni a tekintélyelvű és a megengedő nevelési stílus szélsőséges csapdájából. Ugyanis van harmadik, ami jelenlegi tudásunk szerint a leginkább segíti a gyerekek fejlődését. „Empatikusan felállított korlátok” – mégis mi is ez? A szabályok a viselkedésre vonatkoznak: mit tehetünk, mit nem. Az érzelmekre nincs ilyen hatásunk Nézzük meg a gyakorlatban.
Amikor gyereket nevelünk, nem szabad megelégednünk azzal, hogy MOST NE szaladjon át az úttesten, MOST mosson fogat, hanem hosszú távon, önmagáévá téve a szabályt döntsön majd felelősen, mikor, mit tesz. Amikor kérlelhetetlenül parancsolunk, tiltunk akkor a büntetés (és ez lehet anyám szeretetének elvesztése) elkerülése érdekében – ha elég elrettentőek tudunk lenni – szinte bármit azonnal elérhetünk. Ez viszont nem segít abban, hogy magát a szabályt is idővel belsővé tegye a gyerek. Sőt, a kukoricán térdepelve már azon fog gondolkodni, hogyan tud újabb csínyt kieszelni. Kézi irányításúvá válik. Ha nem figyelek oda, kész katasztrófa! Ezzel szemben, ha a korlátokat empátiával – azaz elismerve az adott helyzetben megjelenő érzéseket – állítjuk fel, ez segíti a szabályok valódi elsajátítását. Nem mindegy, hogy azért teszek meg valamit, mert félek a büntetéstől, vagy azért, mert tudom, hogy az a helyes.
- Kapcsolódás kialakítása, érezze, hogy egy hajóban evezünk: figyelek rá, elérem, hogy figyeljen rám, szemkontaktus, érintés, leguggolás
- Az ő szemével is látom a helyzetet, és így figyelmeztetem a szabályra
- Megőrzöm a hidegvéremet, és határozottan figyelmeztetem újra a szabályra. Akár a büntetés, akár a fékevesztett indulatok hátráltatják a szabály belsővé tételét.
- Csak azokban a dolgokban állítok fel korlátokat, ahol tényleg muszáj. Emlékszem arra, amikor én is gyerek voltam, képes vagyok azzal a fejjel gondolkodni. Így több lehetőség marad szabad felfedezésre, örömre. A túl sok szabály, ha állandóan csak tiltok, nincs jó hatással a kapcsolatra.
„Hogy döntsem el, hogy milyen korlátokat állítsak fel, és melyek a felesleges szabályok? „
Korral változik, mi az, amit elvárhatunk, és mi az, amit nem. Az biztos, hogy a rugalmas, de kereteket adó napirendhez, rituálékhoz érdemes ragaszkodni, ehhez jönnek még az egészséggel és biztonsággal kapcsolatos szabályok, és esetleg egy-két, a családi értékrendben kiemelkedő szerepet játszó korlát. Ennél többre nincsen szükség. Minél inkább szokássá, rituálévá tudjuk alakítani a korlátokat, annál kevesebb bajunk lesz velük. Ha például mi nem eszünk a kanapén – akkor mondjuk azt: „Gyere, üljünk le az asztalhoz, ott szoktunk enni!” Ahelyett, hogy „már megint a kanapéra morzsázol nekem?” Ha hajlandó vagy egy kicsit mindent gyerekszemmel is nézni, odafigyelsz az igényeire, tudni fogod, melyek a felesleges szabályok. Az asztalnál szépen ülni egy izgő-mozgó gyerek, például nem attól fog, hogy folyton rászólunk. Hanem attól, hogy napközben mozog eleget, eléggé éhes, tehát nem ette tele magát csokival vacsora előtt, illetve elég nagy már ahhoz, hogy képes legyen egy helyben ülni.
„Nem akarom, hogy a gyerekem olyan autoriter légkörben nevelkedjen, mint annak idején én, ezért arra koncentrálok, hogy jól érezze magát, igyekszem minél kevesebb korlátot állítani. Egyszer van csak gyerekkora.”
Nagyon jó dolog a gyerekeknek biztosítani a szabadságot, úgy nevelni őket, hogy kiálljanak saját jogaikért, elmerjék mondani a véleményüket. Azonban az is fontos, hogy mindig életkoruknak megfelelő döntésekbe vonjuk csak be őket. Nagyon bizonytalanná, szorongóvá – és ennek kompenzálásaként parancsolgatóvá válik egy gyerek, ha számára megterhelő döntésekbe vonják be. Attól még, hogy érdekel a véleménye, meghallgatom és elfogadom az érzéseit, a 20-30-40 év tapasztalattal, amivel rendelkezem, tudhatok sok mindent jobban. Szülőként meg kell barátkozni a „megmondóember” szereppel. Tudom, hogy itt a fő probléma az, ha félsz, elveszted a szeretetét, vagy nincs energiád a konfliktusokba beleállni, és inkább engedsz. Gondolj arra, hogy csupán biztonságos környezetet teremtesz a számára.
„Jó, de minek is ide empátia? Ha nem csinálja, amit mondok, ráütök a fenekére, vagy eltiltom a tv nézéstől, nem egyszerűbb? „
A tapasztalat azt mutatja, ha eltiltást, büntetést alkalmazunk, az csak haragot, ellenállást szül a gyerek részéről. Lehet, hogy félelemből nem szegi meg a szabályt, de idővel egyre nagyobb és nagyobb büntetést kell majd alkalmaznunk.
„Ok, de amikor korlátokat állítok fel, nekiáll hisztizni.”
Nem meglepő, ha valaki, aki akadályoztatva érzi magát, korlátokba ütközik, méregbe gurul. Láttunk már okos, ügyes, felelősségteljes felnőtteket dugóban viselkedni? Nyilván nagyon meglepő és dühítő, hogy anyám,vagy apám, aki eddig hagyta, hogy én irányítsam a dolgokat, egyszer csak a kezébe veszi a gyeplőt. Erre sok gyerek reagál átmenetileg még nagyobb hisztivel, mint előtte. De minél megszokottabb, hogy vannak korlátok, minél inkább sikerül elfogadni, hogy dühös ezért (empátia) – annál gyorsabban kisimulnak a dolgok. Ha a szülei kiborulnak attól, hogy ő dühös, és tehetetlenné válnak, vagy viszont haragszanak, akkor nagyon egyedül marad ez a kis ember az érzéseivel.
„Hol is van ez az arany középút?”
A legkönnyebb úgy megérteni, ha két dimenzió alapján gondolkodunk. Egyrészt vízszintesen, egy tengely mentén képzeljünk el szülőket, akik különböző mértékben állítanak fel korlátokat a gyermekük számára. Ezt a szülők elvárásának hívom most. Függőlegesen pedig azt nézzük meg, ki mennyire fogékony a gyermeke igényeire, érzelmeire, válaszol e azokra, foglalkozik e velük, vagy sem. Így tudunk végül négyféle szülői hozzáállást elkülöníteni. Az igazság a bal felső sarokban van.